Kreatív írás képzések könnyed és szelíd módszerrel

Címke: kreativitás

Kreativitás iskolás korban

Kreativitás fejlesztése iskolás korban

Kreativitás fejlesztése iskolás korban

Kreativitás iskolás korban

Kreativitás iskolás korban?

A kreativitás azt jelenti a gyerekek esetében, hogy bátran próbálkoznak. Ha elesnek, akkor felkelnek, és futnak tovább. Ha nem sikerül a rajzuk, akkor újat kezdenek legközelebb, és nem nyilatkoznak úgy magukról, hogy „nekem nincs tehetségem”. A kreativitás hibázások sorozata. Minél kreatívabb valaki, annál többet hibázik, hiszen annál többet próbálkozik értelemszerűen. A hiba ténye nem érdekli, mert a hiba a természetben is előfordul, és a Jóisten sem állítja miatta sarokba Természet Anyát…

Körülbelül az általános iskola első osztályának második félévében a gyerekek 80-90%-ából „sikeresen” kiöli az oktatás a kreativitást.
Újra mondom: általános iskola első osztály, második félév, még jóval az év vége előtt. Innentől kezdve 12 éven keresztül, az a maradék 10-20% – akik olyan komoly partizánok, hogy még a közoktatás és az iskolarendszer sem képes belőlük kipusztítani ezt a csodálatos képességet, a kreativitást – megmarad örökké renitens, sorból kilógó, folyamatosan üldöztetett gyermeknek. A többiek, 80-90%, pedig egyszerűen csak boldogtalanok lesznek. Talán nem újdonság, hogy belőlük igen nehezen lesz majd boldog felnőtt…

A kreativitás kiölése azzal kezdődik, hogy nincs lehetőség próbálkozásra. Míg az iskola előtt a legrosszabb, amit tehettél az az volt, hogy nem próbálkoztál, addig az iskola megkezdése után, a legrosszabb, amit a gyerekeink tehetnek az az, ha HIBÁZNAK. Mert az iskolában a hiba bűn, holott a hiba ékes bizonyítéka az erőfeszítéseknek. Ugyanúgy, mint a siker.

A kreativitás írmagjának kitaposása az általános iskola első osztályában azzal folytatódik, hogy megmondják, mit és hogyan kell rajzolni. Ahelyett, hogy csak úgy hagynák a gyereket rajzolni, festeni, firkálni, elmélyülni, elrévedni, ahelyett klónrajzok, klónállatfigurák, klónnyirkalékok keletkeznek az iskolában, nélkülözve minden egyediséget, minden különlegességet.

Nagyon rossz hírem van: ez a folyamat már az óvodában is elkezdődhet, ha az óvoda a nagycsoportosokkal feladatlapokat töltet ki, sablon alapján rajzoltat, és felvilágosítja a gyereket, hogy a rajzának hogyan kellene kinéznie.

Tudom, most nagyon csúnyán nézel, mert ez, amit itt leírtam, az szinte minden iskolában így zajlik, hiszen ez a tanterv egyrészt – és azzal ugye haladni kell, próbálkozni meg csak a kiskutyák szoktak… -, másrészt pedig 45-10 perces ciklusokban zajlik az élet, és nincs lehetőség a 25-27 fős osztályokban arra, hogy a gyerekek azt csinálják, és annyi ideig, amit és ameddig akarnak.

Gondolom, most nem leszel meglepve, hogy ezek után azt mondom, hogy a közoktatás úgy rossz, ahogy van. Futhatnám itt a köröket, hogy mennyi minden múlik a pedagóguson, meg az iskolán, de most, 2013. tavaszán, mikor ezeket a sorokat írom, tudatlan szülők ezrei tapossák egymás sarkát, hogy az új köznevelési törvény értelmében besúvasszák a gyereküket az iskolába úgy, hogy szeptemberig épphogy betöltik a 6. életévüket. Lesz itt még olyan kínlódás, sírás-rívás, fűhöz-fához kapkodás, hogy nem győzzük majd a cikkek százait olvasni erről, de most ez nem számít, a szülők önként és dalolva, idő előtt viszik a kreativitásgyilkos iskolába gyerekeiket, hadd legyenek minél előbb boldogtalanabbak, mindannyian (gyerekek is, szülők is).
14 napos online kreativitásfejlesztő tanfolyam – AJÁNDÉKBA>>

Kreatív gyermek

Hogyan lehet fejleszteni a kreativitást?

Az attól függ, hogy gyermekről – ezen belül is számít az életkor, illetve iskolás gyerekeknél az iskola típusa -, vagy felnőttről van-e szó.
14 napos online kreativitásfejlesztő tanfolyam – AJÁNDÉKBA>>

Kreatív gyermek

Kreatív gyermek

Ha a gyermeked kreativitását akarod fejleszteni, és még  nincs 6 éves, tehát még nem jár iskolába, akkor szülőként/nagyszülőként három nagyon alapvető teendőd van:

1.) Mesélj neki minden nap. Nemcsak meséket, hanem általad kitalált, vagy megélt történeteket a régmúlt időkből, érdekességeket az állatvilágból, a növényekről, az elektromosságról, stb., bármiről, amire éppen rácsodálkozik a maximálisan kreatív gyermeki elméje.

2.) Hagyd játszani, és segíts neki, hogy olyasmit játsszon, ami tényleg boldoggá teszi. Ne erőltess úgynevezett készségfejlesztő játékokat – kivéve, ha gyermekorvos vagy gyógytornász javasolja -, hadd játsszon a barátaival, rohangáljon, üvöltözzön, sikítson, de ha ahhoz van épp kedve, akkor hadd vonuljon el a sarokba a babáival/harcos robotjaival, és hadd építsen magának álomvilágot.

3.) Dicsérd őszintén, és soha ne kritizáld. Csodálkozz rá a dolgaira, és ha úgy gondolod, és tényleg felelősséged teljes tudatában úgy érzed, hogy nem ártana, ha javulna abban a tevékenységben, amit végez, akkor kérd meg, hogy csinálja másképp, csinálja tovább. Mutasd meg neki, hogyan csinálhatja másképp, vagy bátorítsd, hogy próbálja ki magát esetleg kevésbé kényelmesen hozzáállva (pl. színezésnél). Ha megteszi, örvendezz őszintén, és éld is meg az örömet, és dicsérd az igyekezetét, de nem kell ajnároznod. Gondolj arra, hogy te, mint felnőtt, ha a főnököd elé letennéd a legújabb munkádat, és azt mondaná, hogy „hmm, ezen a ponton még javíts(!!!) rajta”, akkor valószínűleg az életkedved is elmenne, nemhogy a kreativitásod! Bánj úgy a gyerekkel, ahogy te is elvárod, hogy veled bánjanak. Abból, hogy te felnőtt életed során senki mástól nem kapsz elismerést, csak maximum magadtól, de azt is szégyenled bevallani, abból nem az következik, hogy ez egy normális állapot.

kreatív írás, kreatív író

A kreatív író

kreatív írás, kreatív író

Kreatív írás

A kreatív írót az különbözteti meg kevésbé – vagy éppenséggel egyáltalán nem – kreatív társaitól, hogy képes menedzselni önmagát. Képes tervszerűen, mégis ihletetten, könnyedén, örömből dolgozni, és amikor betegség, fáradtság, más elfoglaltság miatt nem tud írni, vagy nem jól, akkor azt az átmeneti időszakot nem kiáltja ki hirtelen írói válságnak, és nem drámázik, hanem élvezi a pihenést, vagy kiteljesíti magát valamilyen más elfoglaltság által.

Íróból kreatív íróvá válni a jobb agyféltekénk segítségével a legkönnyebb. Az esetek többségében minden író, az írás közben – mivel az két agyféltekés tevékenység akkor is, ha nem akarjuk, vagy kimondottan akadályozzuk az integrálódást – válik kreatív íróvá.

Senkiről nem lehet eredmények nélkül megmondani, hogy jól ír-e vagy sem, mert lehet valaki zseni az írásban alapvetően, ha képtelen befejezni a műveit, vagy menedzselni a saját idejét, rendszeresen rávenni magát az írásra, vagy automatikusan ihletett állapotba kerülni az esetek többségében (ritkább esetben pedig hagyni egy kicsit a fenébe az írást!).

A kreativitás egy folyamat. Olyasvalami létrejöttének a folyamata, amiben az elejétől a végéig benne van a kezed, könyékig, sőt az egész karod is, de leginkább te magad, szőröstül-bőröstül.

Maga a tevékenység, az ún. kreatív tevékenység csak egy fura, módosult tudatállapot. Kreatív akkor leszel, amikor képes leszel pontot tenni a műved legvégére.

kreativitás

Mi a kreativitás?

Mi a kreativitás?

Alkotókészség? Ihletettség? Ötlet-teli személyiség? Problémamegoldó képesség? A művészet megtestesülése?

Egyik sem, tehát mindegyik.

kreativitás

Kreativitás

A kreativitás mindezek elegye egyszerre. A kreativitás nem pusztán alkotókészség, ötlettel teli agy, nem csupán ihletett állapot, nem csak a FLOW megélése, és nem kizárólag művek létrehozása. A kreativitás mindezek együtt: a dolgok véghezvitele, könnyedén, erőfeszítéstől mentesen.

Nem az a kreatív ember, aki kitalál és feltalál dolgokat, nem az a kreatív, aki könyvet ír, zenét szerez, fest, rajzol, alkot; nem az a kreatív, aki különleges látásmóddal rendelkezik, és képes másképp megközelíteni a dolgokat, hanem az a kreatív ember, akik végigviszi a dolgait.

A legnagyobb kihívás az életünkben az, hogy az ötleteinket megvalósítsuk, illetve megalapozott döntés alapján elvessük azokat, ha úgy hozza a „sors”. Képesnek kell lennünk a nemet mondásra is, mert az még nem kreativitás, hogy mindenre bátran – vakmerően – rábólintunk.

A kreatív ember könnyen dönt, hiszen mindkét agyféltekéje részt vesz a döntési mechanizmusban.

A kreatív embernek megérzései vannak, miközben képes nyugodtan üldögélni egy fa alatt, és kivárni a megvalósítás pillanatát.

Nem az a kreatív ember, aki az egész életét végigrohanja, soha egy pillanatra sem állva meg, hanem az a kreatív ember, aki mindig ÉPPEN AZT csinálja, amit kell, amit szükséges, és teszi mindezt könnyedén.

14 napos online kreativitásfejlesztő tanfolyam – AJÁNDÉKBA>>

Vajon hogyan élnek az írók?

Vállalkozásokkal kapcsolatos tanácsadásban már elég jártasságom van, és mindig azt szoktam mondani, hogy mielőtt üzleti modellt választasz – na persze, előtte nem árt tisztázni, mi az az üzleti modell – előbb döntsd el, hogy milyen életstílusú vállalkozó akarsz lenni, mert az nagyban meg fogja határozni az üzletmenetedet:

  • Olyan életstílusú akarsz lenni, aki minden nap vekkerre ébred, kipattan az ágyból, és megy a boltjába nyitni, este pedig ő maga zár és hagyja el utoljára a terepet?
  • Vagy olyan, aki tárgyalástól-tárgyalásig rohan, mindenhova késve érkezik, ezerrel pörög, míg le nem betegszik?
  • Esetleg olyan, aki legalább 10-ig alszik, és éjfél után fekszik, a vállalkozása pedig látszólag abból áll, hogy a számítógép előtt ül, esetleg sokat telefonál?

Neked melyik életstílus tetszik?
Mert íróként is élheted azt!

Amikor az a kérdés jár a fejünkben, hogy vajon hogyan élnek az írók, akkor az nem a megfelelő kérdés.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Mert a megfelelő kérdés ez: hogyan élnék ÉN íróként?

Oké, bocsánat, néha elfelejtem, hogy ne mindig a célkitűzés és célmegvalósítás nagymestere beszéljen belőlem, de most felteszem mégis a provokatív kérdésemet:

–        Nem mindegy, hogyan élnek más írók? Az a lényeg, hogy TE hogyan szeretnél írni.

Elmondom a titkot: az írók általában pokolian sokat írnak, és eszméletlenül sokat olvasnak.

Tehát, igazából csak azt kellene eldöntened, hogy ha neked az lenne a feladatod nap mint nap, hogy rengeteget írj, és elképzelhetetlenül sokat olvass, akkor hogyan osztanád be az idődet.

Természetesen jó, ha objektívek vagyunk. A modern írók élete – főleg, ha jól meg is akarnak élni – nemcsak az írásról és az olvasásról szólhat manapság, hanem kell egy kis vállalkozói szemlélet. Tehát, hogy bele ne unj az írásba és az olvasásba, érdemes minden napodba betenni még egy kis vállalkozásfejlesztési időszakot is.

Na, ezek után nem érhet baj.

Ha szeretsz időre és vekkerre ébredni, hát kelj úgy. Ha azt szereted, hogy a szomszéd fűnyírója ébreszt délelőtt 11-kor, akkor ébredj akkor. Ha este 8-kor már szereted magadra húzni a takarót, akkor tégy úgy, de ha szeretsz kuruttyolni még éjfél után is, akkor ne fogd vissza magad!

A lényeg, hogy naponta legalább 6 órát foglalkozz az írással, az olvasással, a boldogulásod tervezésével és kivitelezésével.

Ennyi.

Vidi Rita

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

A kreativitás csak végtelen határtalanság esetén létezhet?

Az egyik női oldalon arról értekeztek, hogy mekkora hülyeség már egy olyan könyv, amiben mindenféle LEGO építmény összerakásának módjai vannak illusztrálva. Merthogy a LEGO-ban az a jó – véli az újságíró -, hogy azt csinálsz belőle, amit akarsz és úgy, ahogy akarsz. És akkor jön valaki, aki baromi drágán – akciósan 5000 forint – kiad egy ilyen könyvet, amiben ÖTLETEK vannak ahhoz, hogy miket lehet építeni a LEGO-ból, és ez gátolja a kreativitást, mert a kreativitáshoz az kell, hogy semmilyen támpont ne legyen. Napersze, LEGO az legyen, ugye? (a cikket a divany.hu-n találod)

Már finisében van a könyvem a jobb agyféltekés írásról, és remélem, hogy azt elolvasva már mindenki számára sokkal tisztább lesz a kreativitás mibenléte, de most nem tudtam elmenni ez mellett a cikk mellett úgy, hogy ne javítsam ki a benne állítottakat. Óriási tévedés azt hinni, hogy kreatív csak akkor lehet az ember, ha a határtalan űr veszi körbe.

Kreativitás létezik korlátok, sőt, igencsak szűk korlátok között is! Aki ennek ellenkezőjét állítja, annak fogalma sincs a kreativitásról.

A kreativitás a dolgok másképp való megközelítését, és a problémák újszerű megoldását is jelenti – meg még sok mindent -, és az emberiség rengeteg korlát között él, elég csak a teret és az időt alapul venni. Ha elfogadnánk azt a megállapítást, mely szerint a kreativitáshoz légüres tér kell, akkor nem létezne kreativitás. Tehát, ha nem létezne kreativitás, akkor mondhatnánk ki azt a tételt, hogy „a kreativitáshoz végtelen szabadság kell”. Mivel létezik kreativitás, és korlátok is léteznek, ezért megállapítom, hogy a kettő szorosan összefügghet.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Még mindig az őskorban lennénk – csak nem tudnánk róla, hogy az az ŐS, mert csak az létezne számunkra ugyebár -, ha nem „engednénk meg”, hogy a kreativitás működjön akkor is, ha rövid az időnk, vagy szűkösek a készleteink, vagy egyszerűen buták vagyunk a témához, mint a tök.

Nem az a kreatív, aki 5 kiló, véletlenszerűen összelapátolt LEGOkupacból felépít egy komplett Apollo 13-at nyolc hónap alatt.

Hanem az a kreatív, amikor például egy gyerek összetesz két LEGOkockát, ami éppen a keze ügyébe akadt, és egész nap azzal játszik, mert egyik percben egy foltos jaguár az a két nyamvadt kocka, másik percben autó az a két kocka, a harmadik percben meg T-Rex, a negyedikben meg ő maga.

A kreativitáshoz kapcsolt szabadság-szükséglet nem más, mint az elme szabadsága, a képzelet szabadsága, és annak a szabadsága, hogy ha akarjuk, azt gondolhassuk, hogy azok a korlátok nincsenek is ott.

De korlátok mindig lesznek. A LEGO is korlát(olt): nem puha, nem hajlékony, nem képlékeny, nem fém, nem fa, nem gömbölyű, nem egyszínű, stb., stb.

Az ember a korlátok között is szabad és kreatív, sőt, a korlátok növelhetik a kreativitást. (Még az állatoknál is.)

Az, hogy nem fejből építek LEGOt, hanem segédletből, még nem csorbítja az építés, a tevékenység örömét, és nem degradálja a tevékenység agyra-testre-lélekre gyakorolt pozitív hatását.

Mert ez a lényeg: cselekedni és közben jól érezni magunkat.

Vidi Rita

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

A flitteres takonyról

A napokban vitába keveredtem egy úriemberrel a facebookon. Ő ugyanis nekiállt azt hangoztatni a mi facebook oldalunkon, hogy mi az Író születik tréningekkel a flitteres takonyt(sic!) áruljuk, és ezzel lealjasítjuk az irodalmat, azt az irodalmat, amit ő – az úriember – művel, és azt az irodalmat, amit közzé is tenne őkelme, ha valaki megfizetné, de hát nem teszik ezek a piszok kiadók…

Miután szétmorzsoltam az úr siralmas sorsa fölött érzett bánatomban előbuggyanó könnyeimet, válaszoltam neki.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Tapasztalt internetes fórumozóként tudom, hogy hozzászólás-váltások során emberek véleményét megváltoztatni nem lehet, így azzal, az elmúlt 10 évben már jól bevált stratégiával mentem bele a vitába, hogy a válaszaim igazából nem ennek az író-úrnak szóltak, hanem azoknak, akik ezt végignézték, és akikben szintén felbukkanhat olyan gondolat, mely szerint „hát, izé, lehet, hogy ezt az íróképzést mégis valamiféle naaagy, vízfejű szervezetre kellene hagyni, ahol irodalmárok dolgoznak”.

A minap írtam a levelemben és a legutóbbi cikkemben, hogy írónak vallom magam. Olyan írónak, aki tesz a saját sikereiért, de nem ám úgy, hogy malmozva várom a remek kiadói ajánlatokat, hanem olyannak, aki kiadja a saját könyvét, és aztán eladja, és ráépít egyéb termékeket, szolgáltatásokat, amikre még igény van, meg amik még kapcsolódnak valamilyen szinten a könyvek témájához.

Ugyanakkor vállalkozó is vagyok. Nekem aztán lehet sírni, hogy milyen sanyarú a sorsuk az íróknak, mert én aztán nagyon meg tudok hatódni emiatt… Vállalkozzatok, ez ennyire egyszerű! Tudom, hogy az önmagukat Rejtő Jenő, vagy József Attila reinkarnációnak hívő művészlelkek mennyire ki vannak szolgáltatva annak, hogy a kiadók ha lennének is kegyesek fizetni, az összeg megállna néhány százezer forintnál; és annak is, hogy jönnek-mennek az önjelölt írók, és flitteres takonyt írnak, és azt akarják eladni, és, hogy az emberek fejében a takony mellett már nem marad kapacitás a VALÓDI irodalom, a valódi művészet befogadására. Átérzem én a kognitív disszonanciájukat, ha nagyon rákoncentrálok, de úgy gondolom, ez az ő problémájuk, és nekik kell megoldaniuk.

Ha az úriemberhez hasonló mentalitású irodalmár-fanatikusoknak kedvező világ lenne, akkor Magyarországon egyetlen könyv lenne a könyvesboltok polcán: Kertész Imre Sorstalansága.

Sőt, ha bizonyos fanatikusok kedve szerinti világ lenne, akkor körülbelül 10 ember lenne képes gondolkodni a világban, és mindenki más földalatti börtönökben termelné a hőenergiát, foszforeszkáló falú kapszulákba zárva. A fennsőbbrendűségnek, meg a másokat (jelen esetben más írókat) kevésbé jónak tartó mentalitásnak, úgy vélem, nem lenne határa, ezért azt gondolom, hogy ezt esetleg érdemes lenne csírájában elfojtani, rámutatva arra, hogy a világ milliárdféle, és ezt illik tiszteletben tartanunk.

Én a liberalizmus híve vagyok most is, és azt vallom, hogy a szabadság – és ide tartozik az írói és olvasói szabadság is – elsődleges kell, hogy legyen az emberiség életében, az élni és élni hagyni elv keretében.

Soha, senki nem szabályozhatja le azt, hogy ki írhat, mikor és miről. Foglalkozzon mindenki saját magával, ha lehetséges, ha pedig mindenáron szólni akar mások érdekében, azt tegye előremutató módon, nem előírva senki számára azt, hogy mit tehet és mit nem. Javaslat, ötlet, iránymutatás mindig jöhet, a kritikát meg tartsa meg mindenki magának!

Az írás nemcsak alkotóművészet lehet, hanem sokszorosan összetett eszköz, ami jó arra is, hogy:

–        összefüggéseket láttasson meg velünk, amiket puszta gondolkodás, vagy beszéd közben képtelenek lennénk felismerni, írás közben viszont igen,

–        kiadjuk magunkból az érzéseinket, gondolatainkat, hogy nekünk, íróknak jobb legyen, valamiféle szintet léphessünk az írás segítsége által (például traumatikus élmények feldolgozását segítheti az írás),

–        közvetíthetünk olyan információt, tudást, tapasztalatot, ami elsikkadóban és eltűnőben van, holott a jövő érdekében nagyon fontos, hogy ezek hozzáférhetőek maradjanak (lásd szakkönyvek, tankönyvek, segédletek),

–        edzhetjük, frissen tarthatjuk az agyunkat, és az olvasóinkét is,

–        még jobban elmélyülhetünk abban a témában, amiben már eleve szakértők vagyunk, és más nézőpontokból is megközelíthetjük a szakterületünket, ami által a szakmai hierarchia csúcsára kerülünk,

–        segíthetünk az olvasónak kilépnie a saját élete mókuskerekéből azzal, hogy szórakoztatót, könnyedet, feledtetőt írunk, (ide tartozik a minden, amit az olvasók fele imád, a másik meg utál)

–        taníthatunk a történetek ereje által (lásd Lőrincz L. László könyveit),

–        segíthetünk másoknak, hogy megváltoztathassák az életüket (tanácsadó-, vagy ún. menedzserkönyvek)

–        társadalmi kérdésekre kereshetjük és adhatjuk meg a választ,

–        és így tovább.

Az írás nem kalapács, ami kizárólag arra tökéletes, hogy beverjünk vele egy szöget, hanem az írás egy olyan eszköz, amit mindenki egyénileg találhat fel magának. Jelenleg több mint 7 milliárd ember él a Földön, ami azt jelenti, hogy az írásnak – és az olvasásnak is – ebben a pillanatban több mint 7 milliárd aspektusa van.

Lehet úgy élni, sőt írni is, hogy ezt nem tartjuk tiszteletben, de ELŐÍRNI, hogy mi számít irodalomnak, és mi flitteres takonynak, senki számára nem jog.

Itt az Internet, ami pillanatok alatt a magánkiadóddá válik: bármit írsz, két perc múlva kinn lehet az Interneten, az OLVASÓD szeme előtt. Ő fogja eldönteni, a legjobb zsűri, hogy mi érdemes olvasásra, és mi nem, nem pedig a „kollégáid”…

Egy idézet azoknak, akik azt hiszik, hogy csak kivételes emberek kiváltsága lehet az írás:

>>„Az írás kétségkívül mesterség és titok szimbiózisa”, írta egyszer Wolfgang Weyrauch. A titkok területén csak találgathatunk, a mesterség ezzel szemben tanulható.

Az íráshoz természetesen hozzátartozik a nyelvvel való bánásmódban megmutatkozó tehetség, a fantázia és az inspiráció is, de mindezek az adottságok önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy jó és lehetőség szerint sikeres regényt írjunk. Ennek előfeltétele a mesterségbeli tudás. Mert az írás, ahogy Umberto Eco, és előtte már sokan mások is hangsúlyozták, tíz százalék inspirációból és kilencven százalék transpirációból, egy rész titokból, és kilenc rész mesterségbeli tudásból áll<<

Fritz Gesing Kreatív írás című könyvének legelső szavai és mondatai a 9. oldalról. (Z-Press kiadó, 2007.)

Azoknak, akik félnek a „flitteres takonytól”, javaslom, képezzék tovább magukat, mert félő, hogy leragadtak valahol a 20. század elején.

Vidi Rita

Mások reakciói erre a cikkre:
http://blogregenygyujtemeny.blog.hu/2014/08/10/vita_a_modern_irodalom_letjogosultsagarol

https://www.facebook.com/groups/kreativelmek/permalink/286901358181962/

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Mikortól számít valaki írónak?

Vigyázat, mimózák ne olvassák!

Én írónak vallom magam. Azért, mert mindig is szerettem írni, akarok írni a jövőben is, ezerféle írói ötletem van, és ezt az utat választottam magamnak. Nem jártam íróiskolába, nem vagyok tagja az Írószövetségnek, nincs erről bizonyítványom és/vagy diplomám és mégis író vagyok. Nem kevés pénzt kerestem már ezzel, és továbbra is szándékozom ezen az úton maradni. Akinek ezzel problémája van, az nem én vagyok.

„Persze Rita, te író vagy, mert már írtál könyvet!” – mondják ilyenkor sokan, pedig jobb, ha tőlem tudod, hogy az elvakult fanatikusok szerint esetenként még az sem számít írónak, aki 7-8 könyvet is letett már az asztalra, sőt, el is adott belőle.

Mi, itt, ebben a kissé kifacsart, felülről irányítást váró társadalomban annak hiszünk, amin pecsét van:

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

–        író-bizonyítvány,

–        író-oklevél,

–        szakmai díjak és elismerések tömkelege,

–        pályázatokon való részvétel és jó helyezés elérése,

–        elismert nagy-öregektől jövő buksisimogatás, kellő számú sajtófotóval illusztrálva.

Hát, akkor van egy baromi rossz hírem azoknak, akik azt hiszik, hogy az íróság onnantól számít, amikortól valaki el van ismerve a szakma, vagy bármilyen szakmai szervezet által!

Az íróság a fejedben dől el, és nem más dönti el rólad, hogy író vagy-e, vagy sem, hanem TE MAGAD.

Ha ez megvan, akkor jönnek az Olvasók, és az ő számukra olyan egyértelmű lesz az, hogy te író vagy, mint az egyszer-egy. Aztán már vagy felfigyel rád a szakma is, vagy nem, de ha nem is, akkor maximum majd sírva ballagsz el a bankba, amikor felveszed a pénzt, amit azok küldenek neked, akik olvasnak téged…

Ha neked kételyeid vannak, akkor lehet bármilyen papírod, bizonyítványod, okleveled, diplomád, soha, senki nem fogja rólad elhinni, hogy író vagy. És tudod mi a legszomorúbb? Ez a pénztárcádon is meg fog mutatkozni.

Oké, értem én, hogy elég nehéz kijelenteni magunkról valamit, amiről még nem vagyunk meggyőződve, csak egy terv, egy álom, egy cél az életünkben, de akkor tedd meg lépésenként. Ne egy harapással akard benyelni az elefántot, hanem legalább két nagy falatként. Ne azt mondd magadról eleinte, hogy ÍRÓ VAGYOK, hanem azt, hogy „ez és ez vagyok, aki írni is szokott”.

És most menj oda a legközelebbi tükörhöz, és próbáld is ki.

„(név) vagyok, (ezzel) foglalkozom, és írni is szoktam”

Aztán élesben legközelebb, mikor be kell mutatkoznod, csináld így, ahogy a tükör előtt gyakoroltad, és figyeld meg, hogy bárki is lesz a társaságban, csak rád fognak odafigyelni, hogy „jééé, és miket szoktál írni? És hol olvashatjuk? És hogy jött ez neked, hogy írsz?”

Ha ez nehezen megy, akkor csináld végig a következő feladatot. Olvasd fel hangosan a következő kérdéseket, és válaszold rá azt – szintén hangosan -, hogy ÉN MAGAM.

Kekec kérdések, amikről azt gondolod, hogy mások fejében ez fordul meg, pedig csak a tehetetlen irigyekre jellemzőek (ők meg kevesen vannak, és az irigység is legyen az ő bajuk):

–        Ki hatalmazott fel arra, hogy írj?

–        Ki adott engedélyt arra, hogy írj?

–        Ki adott arra engedélyt, hogy írónak nevezd magad?

Mert ugye ki más állna ki érted, ha nem te magad? 😉

Onnantól kezdve számítasz programozónak, könyvelőnek, utcaseprőnek, anyának, politikusnak, vállalkozónak, sikeresnek és boldogtalannak is, amikor önmagadnak kijelented magadról.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Ugyanez működik az íróságnál. Soha ne várd, hogy a szakma, vagy valamiféle szakmai szövetség adjon engedélyt arra, hogy írónak nevezd magad, mert a piac nem így működik. Mire bárki engedélyt adna, addigra más, aki nem vár erre, megír öt könyvet, és világhírnévre tesz szert. Csak azért, mert azzal foglalkozott, amivel tényleg kellett: AZ OLVASÓKKAL.

Jó reggelt kívánok Magyarország!

Vidi Rita

Most akkor mi van a gyerekeink kreativitásával? Tényleg aggódhatunk?

Tényleg!

Mikor máskor lenne a legjobb alkalom beszélni arról, hogyan javíthatunk a gyermekeink kreativitás-szintjén, ha nem a tanév végén?
Cikkek, amik a vészharangot kongatják:

Csapnivaló a magyar PISA-bizonyítvány>>
http://index.hu/tudomany/2014/04/23/csapnivalo_a_magyar_pisa-bizonyitvany/

Újabb PISA-sokk: problémamegoldában a sereghajtók között vagyunk>>
http://hvg.hu/plazs/20140401_Ujabb_PISAsokk_problemamegoldasban_sereg

Az iskolai hajrá utolsó napjaiban, a nyári szünetre várva, a vidám cseresznyeszüret közepette gondolkozzunk el kicsit azon, hogy tudunk-e valamit tenni azért, hogy a gyerekeink – legyenek akár 8, akár 18, vagy éppen 28 évesek – hogyan lehetnek kreatívabbak, hiszen már bizonyíték is van arra, hogy ez a képesség is egyre romlik a gyerekeknél. Mármint Magyarországon. Innen szép nyerni, szokták mondani, úgyhogy jobb lesz, ha belehúzunk.

Szülőként az alábbi dolgokat teheted, hogy a te gyermeked kreatív legyen. (Össztársadalmi problémákra nem lehetsz közvetlenül hatással, úgyhogy először a saját portádon kell sepregetned.)

A gyerekek alapvetően kreatívak. Csak elveszítik ezt a képességüket.

Próbálj rávenni egy három évest arra, amit ő nem akar, például aludni menni, vagy megenni a kelbimbót…
Kérdés: Hogyan szoktak viselkedni a gyerekek, amikor valamilyen problémát akarnak megoldani?
Válasz: Ez változó, de ami biztos: hihetetlenül szívósak, céltudatosak és kreatívak.

Mit tud kitalálni három évesen az ember, hogy ne kelljen még aludnia?

–        Híííírtelen éhes lesz. Nagyon. Mindjárt éhenhal.

–        Evés után még mindig éhes. Képes lenne megenni a kelbimbót is, ami ellen napközben talált ki remek elkerülő stratégiát.

–        Hoppá, szomjas. Hát csak nem fekhet le szomjasan!

–        Egyszer csak megadóvá válik: oké, ezt még megeszem/megiszom/megteszem, és utána megyek aludni. Ezek az „ezt még, ez az utolsó” kezdetű mondatok esténként a százas nagyságrendet is elérik.

–        Apropó, el kell mesélnie valamit. Valami nagyon fontosat! Például, hogy látott egy csigát, ami nagyon érdekes volt. Neked eszedbe jut valami ilyesmi, hogy „büdös kölök, mikor délután egy szép csigával akartam elterelni a figyelmedet a nyolcadik gombóc fagyiról, akkor bezzeg tojtál csóri csigára!”, és közben hatalmasakat sóhajtozol, és elmerülsz a meséjében.

–        Amikor kifogy a meséből, akkor anyának/apának/mamának/papának/kis-nagytesónak/kutyának-macskának jóéjt kell kívánnia, hiszen anélkül vétek lenne álomra hajtania a fejét.

–        Még egy utolsó mesét kér. Majd egy éneket. Majd még egy mesét. Majd egy mondókat, majd a kedvenc meséjét mondd el kívülről. És amikor már éppen kezded beleélni magad Bogyó és Babóca kalandjaiba, akkor azt veszed észre, hogy négy és fél órás altatási procedúra után végre alszik! Vajon ki nyert? 😉

Az a helyzet, hogy életkorilag minél tovább tartanak az ilyen esték – vagy reggelek, vagy délelőttök vagy egész napok -, annál jobb az a gyereknek. Meg neked, szülőnek is. Ugyanis ezekből a szituációkból ezer százalékig biztos lehetsz abban, hogy a gyermeked kreatív.
Figyelmet akar, megszerzi. El akar kerülni valamit, eléri a célját.

Tehát: sikeres ember!

Amikor ezek a kreatív próbálkozásai elmúlnak, amikor parancsszóra alszik, eszik, játszik, akkor nem az ő kreativitása érvényesül már, hanem valaki másé.
Hogy mitől tűnik el a kreativitás, arról nekem elég markáns véleményem van, de már én is kezdem unni, hogy mindig az iskolákat ekézem, ezért most próbálok árnyaltabban fogalmazni:

–        vagy felnőttek veszik el a gyerekek kreativitását,

–        vagy más gyerekek.

Szülőként neked mi a dolgod?
Kizárólag a gyereked érdekeinek szem előtt tartása. Első a gyereked. Majd utána jöhet számításba a más gyereke, vagy más felnőtt érdeke.

A gyerekek általában demokratikus környezetben a legkreatívabbak. Amikor számít a szavuk, amikor meg vannak kérdezve arról, hogy mit szeretnének, ők hogyan látják a dolgokat, mire vágynak, mire NEM vágynak, amikor saját céljaik lehetnek, és egyedül is tevékenykedhetnek a célok elérésén, és támogatást is kaphatnak hozzá. A legkevésbé kreatívak akkor, amikor valaki PARANCSOL nekik, amikor sakkban vannak tartva, amikor több büntetés néz ki bármilyen cselekvésük okán, mint dicséret. Legyen ez a „parancsnok” akár szülő, akár tanár, akár másik gyerek.

Természetesen a gyerekeknek – mint a felnőtteknek is – szükségük van vezetőre, példaképre, nevelőre, sőt, terelőre, de nem ún. autokratikus stílusúra, hanem sokkal inkább demokratikusra.
Egy bizonyos kor után – 8-10 éves kortól mindenképp – nemcsak érzelmileg, hanem értelmileg is szüksége van arra, hogy olyan közegben élhessen, tanulhasson, dolgozhasson, amelyre azt a kifejezést használjuk, hogy „belátó légkör”. Amikor a környezet a gyermek számára jelentős kérdésekben nem az engedelmességet, hanem a párbeszédet ösztönzi. Amikor a gyereknek van lehetősége megbeszélni, véleményezni, eszmét cserélni, sőt vitatkozni is. (A vitaképesség egy hihetetlenül fontos készség, vannak országok, ahol ezt tanítják is. Nálunk nem ennyire rózsás a helyzet…)

Ezzel szemben még most, a felvilágosult 21. században, a harmadik évezredben is leginkább olyan környezetben töltik idejük nagy részét a gyerekek, amely a gyermeki engedelmességre alapszik, és nem az együttműködésre. Csodálkozunk, hogy az alapvető kreativitásuk eltűnik, és nem bontakoznak ki olyan képességeik, amiket meg elvárnánk, hogy kinyíljanak bennük.

Most nem azért, de mégis mit várunk a gyerekektől?

Hogy a történelmi évszámok biflázásától majd kreatívak lesznek?

Vagy azt, hogy a második otthonukban(!!!) napi 7-8 órát néma csendben, felnőttek és agresszív társaik által elnyomva, engedelmesen hallgatva és jól viselkedve kreatívak lesznek?

Nem lesznek kreatívak!
Biorobotok lesznek! Gondolkodni képtelen, problémákat megoldani képtelen, összefüggéseket meglátni képtelen, bal agyféltekedominált, engedelmességre szoktatott fiatal felnőttek lesznek, akik az ÉLETbe kilépve nem tudják majd irányítani a saját életüket!

Ezt akarod a gyerekednek? Ugye nem?

A kreativitás fejlesztése és megőrzése gyermekkorban

Akkor amit tehetsz, és meg is kell tenned szülőként:

1.)    Beszélj meg vele mindent, amit csak felér ésszel DE ne stresszeld olyan problémákkal, amik félelemmel töltik el, illetve amiket még te sem tudsz megoldani, vagy nincs rájuk megoldásod. Válaszolj a kérdéseire, ha valamit nem tudsz, nézz utána a neten!

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

2.)    Kérdezd meg őt, hogy mit szeretne, hogy mire vágyik, és ha gyanítod, hogy van olyan, amit nagyon nem szeretne, azt is meg kell beszélni vele, hogy szerinte hogyan lehetne azt számára kellemesebbé tenni, vagy milyen alternatívája van annak a nemszeretem dolognak.

3.)    A nevetés egyenlő a testi-lelki egészséggel. Ha egy gyerek nem KACAG rendszeresen, akkor gond van! Ha kell, nevettesd meg, csikizd, mesélj neki vidám sztorikat, vagy vicceket. Vigyázat! Az élcelődés nem vicces!

4.)    Vond be a munkába, de ne csak a kivitelezésébe, hanem már a megtervezésbe is! Ki kell festeni a szobát? Szuper! Mondd el neki, hogy hogyan kell festéket választani és hol lehet megvásárolni, miért pont azt a színt szeretnéd, milyen eszközökkel lehet festeni, te melyiket szereted a legjobban, milyen szép lesz, amikor készen lesz, miért kell feltörölni a lecsöppent festéket, stb. Nem kell, hogy ő fessen – persze festeni biztosan akar majd -, de az kell, hogy átlássa a folyamatokat. Szükséges tudnia, hogy egy szoba kifestése nem úgy történik, egy reggel azzal ébredsz, hogy hopp, ma festünk, hanem ennek vannak előkészületei, van maga a munka, van a szenvedés része ;), és vannak az utómunkálatok is.

5.)   Hagyd, hogy kipróbálja, hogy milyen vitatkozni, és segítsd, hogy fejlődjön ebben. Ne erőltesd rá az akaratodat még véletlenül sem, amikor legközelebb ellenáll valaminek, biztasd, hogy győzzön meg téged az álláspontja helyességéről. A vitát gyakorolni kell, és azt is, hogyan kell a vita által keltett intenzív érzelmeket lecsengetni, ugyanolyan szeretetteljes légkörben létezni tovább, mint amilyen előtte volt. Ja, hogy ezt még neked is tanulnod kell esetleg? Hajrá, bármilyen új készség elsajátítása jobban fiatalít, mint a ránctalanító krémek!

6.)    Hagyd békén, mikor belemélyed valamibe. Ne rángasd ki az olyan elfoglaltságaiból, amikor nyilvánvalóan flow-ban van. Csíkszentmihály Mihály szerint a flow állapot megélése maga az öröm művészete, szerintem egy szülő ne akarja ettől megfosztani a gyermekét! Főleg ne ilyenkor akarj rohanni valahova. Bármi várhat, kivéve a gyerek boldogsága!

7.)    Hallgassatok zenét együtt! A gyermekednek valószínűleg hozzád hasonló zenei ízlése lesz majd, és majd csak kamaszkorában állít haza punk anyukájához rockerként, vagy fordítva ;). Bármilyen is a zenei ízlésed, az csak hasznos lehet, ha bevonod a csemetét. Nyugodtan ki lehet próbálni a bömböltetést is. Az duplán jó, ha a kedves utód veszettül tiltakozik az általad preferált zeneszámok ellen, mert ilyenkor lehet gyakorolni a vitát is ;). A legcsodálatosabb hatása a zenélésnek van, gondolj bele milyen lenne, ha együtt muzsikálhatnátok. Szeretnék visszautalni az új készség és a ránctalanító viszonyára!

8.)    Soha Ne Hagyd, Hogy Bárki Parancsolgasson A Gyereknek! A rideg utasítgatás, a lelki lökdösődéssel egyenértékű. Tanítsd meg arra drága szülöttedet, hogy nem kell eltűrnie mások uralmát! Ha megtanítottad vitázni, akkor tud érvelni a saját érdekei mellett, tudja érvényesíteni az akaratát anélkül, hogy ő maga el akarna tiporni másokat.

9.)    Nem árt, ha sportol valamit! Ez egy kicsit veszélyes terep, mert egyes sportkezdeményezéseknél az az alapvetés, hogy ordítoznak a gyerekekkel, vagy épp parancsolgatnak nekik, engedelmességre szoktatva őket. De a sportnak nem lehet ez a célja! A gyereksport célja az, ami felnőtt korban is cél kell, hogy legyen: flow állapot, önmagunk legyőzése, átlépés a saját árnyékunkon, a sikerélmény, a befektetett munka és az eredmény közti összefüggés felismerése, a következtetések levonása, a kudarcélmények tűrése, a kudarcok a siker építőköveiként való értékelése. Ezek ordítozó edző mellett nem fognak megvalósulni! Nem véletlen, hogy bizonyos országokban a szülők vállalják az edzőséget! Nálunk még a felelősséghárítás a divat…

10.) Olvasson sokat, vagy ha nem szeret – vagy még nem tud – olvasni, olvass fel neki! (Vagy vegyél neki hangos könyveket, vagy ami még jobb: vedd fel hangban a felolvasásaidat!) A történetekben rengeteg tanulság van, amiknek be kellene épülniük az agyába, a szókincsbővítő hatásról meg már nem is beszélek. A történetek ismétlődő motívumai stresszoldóként működnek a gyermekagy számára, biztonságérzetet adnak. Az epikus igazságosság – a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig a büntetését – erkölcsi mintát mutatnak. Ezek mind jótékony hatással vannak a kreativitásra, hiszen érzelmileg független sémákat építve be az agyába, a kognitív képességeit fejlesztve.

Milyen korosztályra vonatkoznak ezek a tanácsok?

Az egészen pindúr – 2-3 éves – korosztálytól egészen 18 éves korig, és még tovább.
A gyerekek olyanok, mint a tölgyfa makkjai: születésük óta bennük van a hatalmas és erős tölgyfa ígérete és minden képessége. Ha állandóan nyesegetjük, szidjuk, kockásítjuk őket, akkor gyenge és túlságosan hajlékony derekúak lesznek, ráadásul mi is egész életünkben csak küzdhetünk velük, ellenük. Ha elismerjük, hogy nincs más feladatunk, mint erős fává nevelni, óvni a kártevőktől meg a villámcsapásoktól, néha megöntözni, és elég napfényt biztosítani a számukra, akkor a mi életünk sem harc lesz, hanem fantasztikus sikersztori.

Én így gondolom.

Vidi Rita

A RitArt Academy alapítója és szakmai vezetője
Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

jobb agyfélteke, jobb agyféltekés

Kreatív kedd: beszélgetés az R17 rádióban

jobb agyfélteke, jobb agyféltekésMúlt hét szerdán a  Rádió 17-ben (Rádió 17.  FM96.8 frekvencián)  voltam meghívott vendég. A riporter, Bitó Ildikó részt vett előzőleg a jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamon, és kiderült, hogy az én témám – kreativitás és írás – kapcsolódik az övéhez – társkeresés.
Hogy hogyan?
Kiderül a beszélgetésből:

Vigyázat, olyanok is kiderülnek rólam, amik eddig hétpecsétes titkok voltak ;).
(kb. a 10. perc környékén jelenek meg a „színen”)

Kreatív hetet!

Vidi Rita

 

Kreatív kedd: szükséges-e a lexikális tudás a kreativitáshoz?

„Alternatívok” és hagyományos oktatásban hívők már legalább száz éve vitatkoznak arról, hogy mi a jobb? A tapasztalás által tanítani a gyereket, vagy bebifláztatni vele a lexikonokat?

A minap, egy hasonló vitát találtam a neten, és volt egy hozzászóló, aki azt mondta, hogy szerinte a kreativitáshoz igen is szükség van a lexikális tudásra.

Szerintem viszont IS-IS a helyzet.

A lexikális tudáson lényegében a fejünkben lévő adatgyűjteményt és szószedet-gyűjteményt értünk, amelynek fontos elemei a számszerű adatok, az évszámok, nevek, és rövid címszavak.

Az nem lexikális tudás, amikor megtanuljuk egy történelmi esemény láncolatait, teszem azt, a Waterloo-i csatát, ebből kizárólag az adatjellegű információk (helyek, nevek, időpontok) jelentik a lexikális tudást. Ez a tudástípus rövid, tömör, csak a „lényegre” szorítkozik, és nélkülöz minden színes, érdekes kontextust.

Márpedig a dolgok – még utólag is – nemcsak adatok, hanem leginkább történetek.

A maximális kreativitáshoz az kell, hogy maximálisan ki tudd használni egyszerre a jobb és a bal agyféltekédet. A két agyféltekéd együtt dolgoznak, egymással, és egymás „adatbázisához” is hozzáférnek. Véleményem szerint a lexikális tudás inkább bal agyfélteke vezérelt, de ahhoz, hogy ezeket fel tudjuk használni, szükség van a jobb agyféltekénkre, amely hívószavak alapján a másodperc törtrésze alatt történeteket kreál a lexikális tudásból, és így hozza az adatokat tudati, ember által értelmezhető szintre, sőt, nemcsak előhozza az adatokat, hanem értelmet is ad a létezésüknek.

Ebből kifolyólag az a kérdés is felmerül a „szükséges-e a lexikális tudás a kreativitáshoz?”-on túl, hogy „szükséges-e a kreativitás a lexikális tudáshoz?”.

Mindkettőre igen a válasz.

Természetesen, a legkreatívabb korosztály – iskolába még nem járó kisgyerekek, illetve a kisiskolások – még nem rendelkezik jelentékeny lexikális tudással, mégis ők a kreativitás csúcsai. De rendelkeznek annyi adattal, amennyi nekik szükséges, és a jobb agyféltekei dominanciájuk miatt ezeket az adatokat könnyedén, gyorsan tudják használni, és ami a fő: MÁSRA is tudják használni, tudják az információt adaptálni, és mesterei az analógiának és ez által az innovációnak is.

Legbanálisabb eset: 1.5 éves lánygyerek megismerkedik a kalapáccsal, majd a kalapácsolás élményével, és amikor napokkal később szembetalálkozik egy franciakulccsal, akkor MINIMUM azt mondja rá, hogy kalapács. Sosem látta használatban, sosem fogta még a kezébe, a nevét sem hallotta soha – szerencsére – de TUDJA, hogy az is valamiféle kétkezi eszköz. Míg, ha a franciakulccsal való összetalálkozás felnőtt korában esik meg vele először – amikor már agyon van nyomva a kreativitása -, akkor legfeljebb csak az a kérdés villog benne vadul, hogy „ez meg mi a fene?”.
Amikor egy kisgyerek zsenialitása láttán az jut eszünkbe, hogy „de ezt HONNAN TUDJA???”, akkor az ő kicsi lexikálisnak nevezhető tudását használja éppen. Nem szigorúan véve, nem begyöpösödve és előírásszerűen, és biztos nem lehet még a Milliomos Születik fődíjának várományosa, de maga a csoda zajlik le a pici fejében.

Azért, mert kreatív. Azért, mert jobb agyféltekés. Azért, mert nem ismeri a „játékszabályokat”, amiket a társadalom erőltet ránk. Azért, mert nem járt még iskolába és ott nem tanulta meg, hogy hibázni bűn!
A kisgyerek úgy él, hogy lehet hibázni, és abból lehet tanulni. Úgy tudja – nagyon helyesen -, hogy így működik rendesen a világ.

Persze már zsenge korunkban megtanulják a kicsik – ahogy mi is megtanultuk -, hogy létezik valami láthatatlan erő, ami megakadályozza azt, hogy felfelé essünk, de ahhoz, hogy ezt megéljék, elfogadják nem kell tudniuk, hogy kinek, mikor mi esett a fejére – ami persze legenda csak -, és hogy hívták az illetőt – Sir Isaac Newton -, és mikor is történt a gravitáció felfedezése – 1687 július 5-én publikálta.

A dolgokat tudjuk és  megéljük anélkül is, hogy adatszerűen rendszerbe akarnánk foglalni.

A lexikális tudás nem kötelező a kreativitáshoz, de az sosem nem árthat, ha nagy merítéssel rendelkezünk az adatokból. Pontosítanak, egyértelműsítenek, magyaráznak az adatok, a korlátlan elmemunkát segítenek határozott irányba terelni. Szerintem a gyerekeket hagyni kell megtapasztalva tanulni, de aztán mindenképp szükséges lehet némi adattal való pontosítás, amik bepozícionálják a tudást a bal agyféltekébe is.

A kreativitás viszont kötelező a lexikális tudás hasznosításához, hiszen magukban az adatok semmire sem jók. Csak adatok, karakterek halmaza. Adattároláshoz igazából agy sem kell, elég hozzá egy adatbázis szoftver ;).

Összefoglalva: nyugodtan fejlesztheted a lexikális tudásodat, hasznodra lesz, de találd meg az ideális egyensúlyt, és ne fáraszd túl az agyad adatok bebiflázásával (ezt simán betiltanám az iskolákban, és a számonkérésüket is!)

Ui: szeretem a lexikonokat, és egy időben kedvenc olvasmányom volt az Egészségügyi ABC 🙂

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív kedd: hagyd a kritikát!

A kritika szavunk, a görög κριτικ – ítélni szóból ered.
Lehet szépíteni, hogy létezik konstruktív kritika, meg segítő kritika, de sajnálattal kell közölnöm, hogy ezt az oktatásban próbálták meg először veled elhitetni, hogy aztán minden fenntartás nélkül elfogadd mások ítéletét, és felnőtt korodra rabszolga lehess.

Pedig hát mindannyian tudjuk, hogy „ki mint él, úgy ítél”, illetve azt is tudjuk – de fiatalabb korunkban legalábbis sejtjük -, hogy „ami belül, az kívül”, tehát a kritika jóformán kizárólag a KRITIZÁLÓT tükrözi – vagy képezi le -, és nem a kritika tárgyát.

Ha belegondolunk, ebből kifolyólag a kritika majdhogynem felesleges dolog, kizárólag akkor van rá szükség, ha információra éhes tömegek várják a valamivel szemben kritikus véleményvezér VÉLEMÉNYÉT. (Mint pl. Schobert Norbi esetében a kövérségről alkotott véleményét, Szendi Gábor esetében a pszichiátriáról alkotott véleményét, stb.)

A kritika pusztítja a kreativitást.

A kreativitás az állandó próbálkozás művészete. A mindig megpróbálásé. Hihetetlenül drága, és fontos kincsünk. Ha valaki kritizál téged, akkor ezt a kincsedet lopja meg.

A kritika leszoktat arról, hogy próbálkozz. Ezzel közvetlenül irtja a kreativitást, természetesen akkor, ha a próbálkozó szembesül is a kritikával. Nem véletlen, hogy neves alkotók senki számára nem engednek bepillantást a készülő művűkbe, mert tudják, hogy nemcsak az alkotókedvük menne el, ha valaki „építő” kritikát engedne meg magának, hanem az életkedvük is…

Most akkor mit lehet tenni? Soha többé ne kritizáljunk, és soha többé ne hagyjuk, hogy bennünket kritizáljanak?

Így van!
A kreativitást magas szinten megélők kizárják a kritikákat. Lehet, hogy öntudatlanul, lehet, hogy csak így hozzák a véletlenek, de nem jutnak el hozzájuk mások ítéletei. Helyes!

Míg azok, akik elvárják a kritikákat, sőt, szeretik a kritikákat, ők egyrészt maguk is kritizálnak másokat – keresik a hibáikat -, másrészt pedig nem kreatívak, és sosem lesznek azok, míg le nem szoknak az ítélkezésről.

A kritika nem vélemény.
A kritika ítélet.
De még ha elfogadjuk is, hogy vélemény, akkor is érdemes ismernünk azt a kissé vulgáris mondást, mely szerint „a vélemény olyan, mint a s…lyuk, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a máséra”.

Akkor honnan fogjuk tudni, hogy az, amit csinálunk, az jó?

 

Egyrészt onnan, hogy – bár ezt is sikeresen kiölik az emberből, de talán még nem veszett ki véglegesen -, van egy alapvető igényességi szint, ami mindig jellemző arra, amit csinálsz. Egy – az átlaghoz képest mindenképp – eléggé magas igényességi szint, ami nálad viszont alapvető szint. Tehát bármit is csinálsz, bármibe is kezdesz, onnan indulsz. A férjem azt szokta mondani, hogy „vagy maximális erőbedobással érdemes csinálni, vagy sehogy”. Ha így állsz hozzá mindenhez, rossz nem tud belőle kisülni!

Ugyanakkor fogod tudni onnan is, hogy jót és jól csinálsz, hogy:

–          elismerik a munkádat azok, akik találkoznak vele,

–          ámulnak és bámulnak,

–          irigykednek rád, hogy mikre vagy képes,

–          tanácsot kérnek tőled, hogy ha hasonló dolgokat akarnak csinálni, akkor hogyan kezdjenek bele,

–          titokban utánoznak téged és a munkáidat,

–          „lopják” a cuccaidat (pl. az írásaidat ingyenesen letölthetővé teszik, képeidet digitalizálják, stb.),

–          ismerősök és ismeretlenek rendszeresen felkérnek, hogy csinálj nekik is olyat, vagy azt.

Akkor többé soha?

Azt már sokszor megtanultam a saját bőrömön, hogy soha ne mondd azt, hogy soha, ezért azt mondom inkább, hogy igyekezz a minimálisra csökkenteni a másoknak „nyújtott” kritikáidat, és igyekezz nulla felé tendáltatni a feléd érkező kritikák számát (pattintsd vissza a feladónak, szólj rá a kritizálóra, hogy fejezze be, hagyd ott az illetőt, stb.)

De egy valamit tényleg tilos, és soha, és semmilyen szín alatt ne csináld:

SOHA NE KRITIZÁLJ GYEREKET és/vagy GYEREK MUNKÁJÁT!

Hogy akkor hogyan lehet mégis valakit a jó irányba terelni és ott is tartani? Jövő kedden erről lesz majd szó.

Addig is, kreatív hetet!

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív kedd: ne csinálj semmit!

És ezt komolyan mondom!
Mindig mindenhol azt tanítják – én is tanítom -, hogy a cselekvés a leghatékonyabb módszer arra, hogy elérj bármit is.
Ez igaz is…

De néha nagyon jó nem cselekedni. Néha nagyon jó semmit sem csinálni, és olyankor a legjobb, amikor pedig kellene ;).

Kreativitásnövelő tippjeim közül most a legpihentetőbb következik: ne csinálj semmit.
De tényleg semmit!
Ne olvass!
Ne hallgass zenét!
Ne sétálj!
Ne alkoss!
Ne pihenj!

Csak létezz!

A legjobb helyszín erre egy olyan terep, ahonnan fák koronáját láthatod. Csak nézd, hogyan mozdulnak a falevelek a legenyhébb szellő hatására. Ha jobban fúj a szél, az is jó, csak nézz. Aztán csukd be a szemed, és láss csodát ;)!

Jó létezést!

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív kedd: kreativitás ott, ahol nem is várnád

Ma felüdülésként nem szövegelek, hanem egy kb. 1 órás videó megtekintésére ösztönözlek.
A videó főszereplője egy olyan nő, akinek a neve hallatán biztos, hogy nem a kreativitás jut eszedbe, ő mégis az egész beszélgetés alatt ezt a szót emlegeti 🙂
Hihetetlenül tanulságos, inspiráló, és szeretni való interjú.. Polgár Judittal!

Tádám 🙂

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív kedd: négy hétköznapi dolog, ami nem tesz jót a kreativitásnak

Egy csomó minden jót tesz a kreativitásnak, egy másik csomó minden meg kimondottan nem használ neki. Amikor valaki irigyli a szerinte hihetetlenül kreatív embereket, talán nem is tud róla, hogy azok, akik nem kreatívak, minden alkalmat megragadnak arra, hogy ne is legyenek azok.

Persze teszik mindezt öntudatlanul, egyszerűen csak élve az életüket. A mindennapjaink részei is képesek rombolni a kreativitást, még ha az első gondolatunk az is lenne ezekről, hogy pont ezek szükségesek a kreatív pillanatokhoz.

Kreativitásgyilkos hétköznapi dolgaink

Kialvatlanság

Szinte minden valamire való regényben és filmben szerepel az a szitu – a leghíresebb ilyen karakter Sherlock Holmes -, ahogyan az egyik szereplő kialvatlanul, karikás szemekkel oldja meg a rejtélyt. Azt kell, hogy mondjam, hogy aki küzdött már valódi, több napja fennálló kialvatlansággal, az tudja, hogy olyankor a testünk és az agyunk szinte csak az életfunkcióink fenntartására törekszik, mert többre nem képes. Aki azt hiszi, hogy az alvásmegvonás, a kialvatlanság, a minimálisan kevés pihenés majd kreatívabbá teszi, az tévúton jár. Egy szóval: aludj!

Alkoholfogyasztás

Alkoholt fogyasztani nem rendkívüli esemény a magyar társadalomban, sőt, még mindig tartja magát az a tévhit, hogy vacsora után 1-2 deci vörösbor mennyire egészséges (sokkal egészségesebb a vacsora utáni 10 deka jó minőségű étcsoki), dacolva azzal a ténnyel, hogy ezeket a feltevéseket már réges-rég megcáfolták. Minimális, alkoholos befolyásoltság is durván rombolja a kreatív – és kognitív – képességeinket, ezért, ha úgy gondolod, hogy folyamatosan szükséged van a kreativitásodra, akkor tedd le a poharat, az üveget, a demizsont, de még a kishordót is ;). Két szóval: ne igyál!

Dohányzás

Nem fogok papolni arról, hogy mennyire káros a dohányzás, hogy mennyire rákkeltő, meg hasonlók, de szeretném kiemelni azt, hogy dohányzás közben CO, vagyis szén-monoxid kerül a szervezetedbe. Tudod, az a vegyület, amitől télen, fűtési szezonban emberek halnak meg… A CO a vörösvérsejtek oxigénfelvevő képességét rontják, ami azt is jelenti, hogy a dohányzástól nem jut elég oxigén az agyadba. Márpedig a kreativitás kulcsa az agyadban van. Két szóval: ne cigizz!

Gyógyszerek, drogok

Természetesen nem lehet összekeverni az aszpirint a heroinnal, de a hébe-hóba bekapott fájdalomcsillapító, és a rendszeresen szedett hatalmas adag gyógyszerek között is nagyon nagy különbség van. Az összes tudatmódosító szer rossz hatással van a kreativitásra, mert konkrétan leépítik a frontális lebenyt, ami egyben a problémamegoldó képességünk melegágya is. Tehát minden úgynevezett drog káros, még akkor is, ha régen is és ma is zseniális művek és alkotások születtek drogos befolyásoltság alatt. A drog tud olyat csinálni az agyunkkal, ami nagyon kreatívnak tűnik, csak kérdés, hogy megéri-e használni, ha közben belehalunk…
A gyógyszerszedés a mellékhatások miatt veszélyes a kreativitásra, meg az egymással ütköző gyógyszerhatások miatt. Ismétlem: egy-egy fájdalomcsillapító, görcsoldó nem ez a kategória. Természetesen nem azt mondom, hogy akinek egész életében gyógyszert kell szednie, az azonnal álljon le velük, ha kreatív akar lenni. Sokkal inkább azt mondom, hogy akkor viszont a másik három – alvás, ivás, dohányzás – kategóriánál kompromisszumok nélkül kell eljárni…

Nos, mi a véleményed? Lehet élni úgy, hogy eleget alszol, nem iszol, nem dohányzol, és csak olyan gyógyszert szedsz, ami biztosan hasznodra van?
Sokan azt mondanák, hogy igen, lehet így élni, csak minek…
De nekem az a véleményem, hogy ők nem ismerik a teremtés, az alkotás, a problémamegoldás örömét.

Te melyik csoportba akarsz tartozni? Ugye nem a másikba?

Vidi Rita

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív kedd: tényleg súlyos (elme)betegség kell a kreativitáshoz?

Hétvégén Író születik tanfolyamot tartottam, és amikor egymás után születtek a zseniálisabbnál zseniálisabb írások, akkor – elnézve a szerzőiket – a gyakorlatban is megbizonyosodhattam arról, amit már tudtam előtte is, hogy egyáltalán nem kell gyógyíthatatlan betegségben, vagy súlyos pszichiátriai kórban szenvedni ahhoz, hogy valaki maximálisan kreatív legyen és ez ki is jöjjön belőle.

Vincent van Gogh, Beethoven, Marilyn Monroe, Hemingway nevével indul az a lista, amit azok sorolnak előszeretettel, akik azt bizonygatják, hogy a zseniális teljesítményhez kell valami „bibi”, mert különben anélkül csak átlagos lesz az ember.

Vitatkozom ezzel. Csomó emberből nem lett sem van Gogh, de a fülük is megmaradt, és golyót sem repítettek a saját mellkasukba, ettől függetlenül megküzdenek nap mint nap mindazzal, amivel Vincent képtelen volt.

Több milliárdnyi emberből nem lett szőke szexszimbólum, és persze nem is szenvednek mániás depresszióban, ugyanakkor képesek túlélni a szerelmi bánataikat és a nem vesznek be ötven altatót egyszerre, de – ha hiszünk az összeesküvés elméleteknek – a titkosszolgálat emberei sem akarják eltenni őket láb alól. Mi ez, ha nem kreativitás?

Viccet – és elnézést, ha rossz vicc volt – félretéve: az emberek többsége kreatívan megküzd azokkal dög unalmas a kihívásokkal is, amikkel a felmagasztalt szupersztárok esetenként csak pszichiáter segítségével képesek, vagy még azzal sem…

A kreativitás minden napunkban jelen van, és én mondom, hogy az a legkreatívabb, aki megőrülés nélkül kibírja az életet.

Nemrég olvastam, hogy svéd kutatók kistatisztikázták, hogy az írók kétszer gyakrabban válnak öngyilkossá, mint más földi halandók.
Hú, hát nem tudom – illetve nem akarom – szavakkal kifejezni azt, hogy mennyire utálom az ilyen statisztikákat. Ezzel is csak egy dolog hibádzik, ha nagyon jóindulatú vagyok, de az nagyon:

Nemcsak azok az írók, akik annak vallják magukat.

Szerintem mindenki lehet író, és erről pont a hétvégi tanfolyam egyik résztvevője, Anikó is meggyőződött, mert azt mondta a végső összefoglalójában a két nap végén, hogy most már látja, hogy igazam van. Mindenki lehet író, mert mindenkiben fel lehet éleszteni azt a szikrát, amiből aztán hatalmas tábortűz lesz.

Számoljunk jól!

Tételezzük fel, hogy veszek 100 írót, és megvizsgálom, hogy hányan lesznek közülük öngyilkosok. Ha általában 2% az arány, akkor az írók közül 4-en potenciálisan öngyilkosok.

Majd veszek 100 NEM írót, és megvizsgálom, hányan lesznek közülük is öngyilkosok. Nagy az örvendezés mikor kiderül, hogy ők hozzák az általános 2%-ot, mert ők a kontrollcsoport.

A probléma ott van, hogy a második csoport is 100 íróból áll. Csak ők még nem állnak ki a pódiumra, és nem állítják ezt magukról, illetve nincs kiadó mögöttük, aki ezt állítaná róluk. Ők úgy gondolják, hogy valami mással foglalkoznak elsődlegesen. Pedig ez változhat.

Ha igaz a teóriám, és mindenkiből lehet író, akkor, ha ez a második csoportnyi 100 ember átvált írói munkára… Akkor megnövekszik köztük az öngyilkosok aránya?
Garantálom, hogy nincs ilyen felmérés, ezért az alapvető felmérés olyan, mintha összehasonlítottuk volna a körtét a dinnyével. Mindkettő gyümölcs, egyébként meg teljesen más a két dolog.

Ezzel az erővel vizsgálhatták volna azt is, hogy a kőfaragók és balett-táncosok között mennyi az öngyilkos. De valamiért pont az írók lettek kipécézve, ez nagyon érdekes.

Ami nem vicc: ha úgy érzed – és legyél akár író, akár bármilyen más foglalkozású -, hogy összecsaptak a fejed fölött a hullámok, és nem tudsz egyedül kiúszni a partra, és kellene valaki, aki segít, mert úgy érzed, hogy egyedül elbuksz, akkor hívd a következő ingyenesen hívható segély-számokat:
116-111 – kék vonal fiataloknak,
116-123 – lelki elsősegély,
06-80-505-101 – NANE telefonszolgálat bántalmazott nőknek és gyerekeknek
112 és 104 a mentők száma

A dolgok változnak és bárki lehet író

Azért is érdekes a felmérés – mint minden felmérés -, mert a dolgok változnak:

–          változik a gondolkodásmódunk,

–          változik a munkánk,

–          változnak körülöttünk az emberek,

–          változnak a reakcióink még az ugyanolyan dolgokra is.

Az ilyen felmérések statikusak, ráadásul ezer sebből vérezhetnek, amikről információhiány birtokában most nem is tudunk. Ezzel szemben a világon semmi sem statikus, semmi sem igaz örökké. Csak a történetek lehetnek örök életűek, az adatok sosem ;).

Szóval, ha eddig azon aggódtál, hogy sem elmebeteg nem vagy, sem mániás depresszióban nem szenvedsz, és a füledet sem akartad még levágni, attól még megnyugodhatsz: elég kreatív vagy BÁRMIHEZ.
Lehet, hogy most nem tudsz sem festeni, sem zenét szerezni, sem színészkedni, sem írni, de minden megtanulható, és nincs olyan, hogy késő lenne újat tanulni. Pláne nem késő egy rég elfeledett tehetségedet feléleszteni!

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív kedd: ezt edd, és kreatívabb leszel

Nemcsak az agyunk tréningezésével és a stressz kioltásával lehet elérni a kreativitás csúcsát, mert a testünk-lelkünk-elménk egy nagyon szoros egységet alkotnak. Hiába vagyunk jók „fejben”, ha gond nyomasztja a szívünket, és ha betegségek mardossák a testünket. Az étkezésünkkel jócskán hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az elménk magas szinten működjön, ez gondolom számodra sem újdonság. De a nyugati orvoslás most éppen ellentmondásban van önmagával, hogy most akkor együnk-e búza alapú élelmiszereket, vagy ne együnk, együnk-e sok húst, vagy ne együnk, milyen gyümölcsöt együnk és mennyit… stb. Eközben a több ezer éves ajurvédikus tanok még mindig nem keveredtek ellentmondásba magukkal. Ezért hozzájuk fordulunk egy kis segítségért.

Fűszerek és élelmiszerek, amik növelik a kreativitást

Egyszerű és nagyszerű lista, hogy a testi egészség is hozzájáruljon a kreativitásod növeléséhez.

Arról a borzalmas tévhitről, hogy a súlyos vagy krónikus betegségek növelik a kreativitást, jövő kedden fogok írni!

Íme, a kreativitást növelő élelmiszerek, fűszerek, alapanyagok. Minél többől fogyasztasz minél többet, annál jobb lesz neked ;).

  • Kurkuma
  • Kardamom
  • Római kömény
  • Gyömbér
  • Menta
  • Koriander
  • Kókuszvaj
  • Ghí (tisztított vaj)
  • Kókusz
  • Fahéj
  • Sáfrány
  • Édesgyökér
  • Feketebors

Forrás: http://maharishiajurveda.hu/webshop/elelmiszerek és http://maharishiajurveda.hu/oldal/herbateak

Ezen hozzávalók egyike sem elérhetetlen már számodra, és egyike sem olyan különleges, hogy külön főzőtudományra lenne hozzá szükség. Nem kell elmenni Indiába ahhoz, hogy használni tudd a kurkumát, vagy a gyömbért, még a csirkepaprikást is fel lehet velük dobni (elhiheted nekem, kipróbáltam ;)).

De ha semmi más nem jut eszedbe, akkor legközelebb a tejbegrízt edd kakaó helyett egyszerűen fahéjjal, és láss csodát! Aztán legye nálad jegyzetfüzet, hogy le tudd jegyezni a világmegváltó ötleteidet!

Kreatív hetet kívánok,

Vidi Rita

 

Mit szoktál ezek közül használni?
Miket fogsz ezek közül használni a jövőben?

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

A teljes agyas kreativitás elérésének módja

A jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamon nagyon sok olyan gyakorlatot végzünk, amelyek összekapcsolják és összehangolják a jobb és a bal agyfélteke működését.

Minden tanfolyamon elhangzik a kérdés:

–          Rita, te melyik gyakorlatot szoktad csinálni?

Ilyenkor én hamiskásan mosolygok:

–          Egyiket sem. Én a Transzcendentális Meditációt használom.

Miért nem meditálni tanítom a diákjaimat?

Azért, mert Transzcendentális Meditációt csak képzett tanár taníthat.

Mi ez a Transzcendentális Meditáció?

A Transzcendentális Meditáció az az egyszerű eljárás, amely a legalapvetőbb szint felelevenítésével lehetővé teszi, hogy minden egyén élete a teljesség méltóságára emelkedjék, amelyben a tökéletes egészség, boldogság és siker a mindennapi élet természetes jellemzői.

A Transzcendentális Meditáció egy egyszerű, természetes, könnyen elsajátítható mentális technika, melyet 15-20 percig kell gyakorolni minden nap, reggel és este, kényelmes ülő helyzetben, csukott szemmel. A TM-et bárki könnyedén elsajátíthatja. Mindenféle kultúrájú, vallású és neveltetésű emberek gyakorolják a világ minden táján.

Forrás: http://www.tminfo.hu/tm/mi-a-tm/

A meditáció gyakorlatban való értelmezése eltér attól, amit a hétköznapi életben meditációnak tartanak. Meditáción, vagy elmélkedésen gyakran az elmélyült gondolkodást értik, esetleg egy problémán, feladaton való tépelődést. Valójában ez a kontempláció (elmélkedés), amikor intellektusunkkal, gondolatokkal közelítünk meg valamit. Ennek az igazi meditációhoz semmi köze sincs. A meditáció azt jelenti, hogy nem gondolkodunk valamiről, nem intellektuálisan „tapogatunk” körül egy témát, vagy bármilyen konkrét vagy absztrakt fogalmat, ellenkezőleg, éppen a tudatos gondolkodás kikapcsolására törekszünk.

Forrás: http://www.tminfo.hu/tm/a-tm-ertelmezese/

Mi köze a TM-nek a kreativitáshoz?

A teljes agyú kreativitás kulcsa a csend jelenléte – ez belső csendet jelent, nem azt, hogy csend van körülötted –, ahogyan a PC-tuningosok is folyékony nitrogénnel hűtik a CPU-t és brutális órajelet, teljesítményt érnek el ez által. A TM az elme lehűtése, ha csökken a rendszer aktivitása, növekszik a rendezettség, amely EEG vizsgálattal is jól tetten érhető. Ha ez a „lehűtött” állapot fenntartható az elmében, akkor maximális dinamizmus érhető el. Így van jelen egyszerre a nyugalom és az aktivitás, ez a minőségi cselekvés módja.

A másik a két agyfélteke összehangolása. Pontosan ez történik a TM hatásaként, de a TM nem célzott képesség-fejlesztő módszer, nem ez a célja. A két agyfélteke összekapcsolása lényegében „csak” mellékhatása a TM-nek.

Amikor az idegrendszer és az agy megszokja ezt a működést, akkor az történik, hogy egy-egy feladat megoldásakor mindkét processzor, mindkét agyfélteke – bár valójában egyek – elkezdik egymással összhangban megoldani a feladatot. A két agyfélteke – számítógépes nyelven – klaszterbe kötődik, értelmetlenné válik a jobb-bal agyfélteke elkülönítés, meg hogy az egyik erre jó, a másik meg arra. Kétagyassá, teljes agyassá válik az agyműködés a TM által.

A másik állandóan visszatérő jelenség az, hogy a TM hatására a frontális agykéreg lesz aktívan rendezett. Itt vannak a magasabb rendű tevékenységekért felelős területek. Innen a 3. szem ábrázolás is, mint szimbólum, és itt van a kreativitás „melegágya is”. Az átlagos agyműködés során az amygdala aktívabb, ez a félelem-központ, meg az ösztönök otthona.

TM hatására a frontális lebeny rendezettsége megnő, és csökken az amygdala aktivitása.
A félelem tehát – enyhén szólva – nem tesz jót a kreativitásnak.

Hírességek, akik TM-eznek:
http://www.ranker.com/list/celebrities-who-practice-transcendental-meditation/eco-warrior-chick?page=1
Természetesen TM gyakorlók számára is hasznosak a vizuális készség fejlesztései, a rajzkészség fejlesztése, az írás készség fejlesztése. A TM nem készségfejlesztő módszer, de a TM adja a legbiztosabb alapokat ezeknek a készségeknek, és azzal kecsegtet, hogy a minden sikerülni fog.

Itt lehet jelentkezni TM tanfolyamra, és az azt megelőző díjmentes előadásra:
http://tm-tanfolyam.hu/

De ne higgy nekem. Próbáld ki! 😉

Kreatív Kedd: A tévé és a számítógép megöli a kreativitást?

21. századi, gyerekekkel foglalkozó szakemberek egyik legfőbb intelme a szülők számára az, hogy „a gyerek minél kevesebbet tévézzen, és minél kevesebbet számítógépezzen”.

A szülők értik és átérzik, hogy ez miért fontos.
És közben körmüket tövig rágva aggódnak a számítógép előtt órákat eltöltő gyerek láttán…

Mert más a szándék, és más a gyakorlat.

Én nem mondom, hogy ne tévézzen, és ne számítógépezzen a gyerek, vagy, hogy minél kevesebbet tévézzen és minél kevesebbet számítógépezzen. Azért nem mondom, mert egyrészt nem vagyok szakember, akitől azt várják el, hogy ezt mondjam ;), másrészt pedig nem is értenék vele egyet.

A kreativitás legfőbb célja szerintem a cselekvés. A minőségi cselekvés.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

AJÁNDÉKUTALVÁNY KARÁCSONYRA!>>

Ha valaki kellően kreatív, és nincs kiölve belőle a kreativitás, akkor nem fog órákat eltölteni a tévé előtt, passzívan, tunyán, és a számítógépet sem Facebook-ozásra fogja használni kizárólag, hanem mindarra, amire a számítógép hivatott.

A tévénézés fontos.
Nem azért, hogy közben ne csináljunk semmi mást, hanem például azért, mert a jól megválogatott műsorokból rengeteget tud tanulni a gyerek.

Pl. egy három éves gyereknél, akinek nehézséget okoz a bilire átszokás, egy, a biliről való leszokásról szóló tévés mesefilm hirtelen kinyithat olyan ajtókat, amik eddig a legtöbb módszer mellett is csukva maradtak.

A számítógépet meg nem egy puszta masinának kell tekinteni, ami csak elrabolja az időt az egyéb fontos tevékenységektől, hanem annak kell tekinteni, ami: egy kézre eső ablak az egész világra, sőt, az egész Univerzumra.

A tévé is, a számítógép is eszközök, amiket meg kell tanulnunk jól használni. De azért, mert a szülők nem tudják jól hasznosítani ezeket a kiváló ESZKÖZÖKET, azért ne az legyen már az alapvetés, hogy a veleszületetten kreatív gyerekeinktől kalákában vonjuk meg ezeket a csodálatos lehetőségeket!

Én például sokkal károsabbnak tartom a rádióban a minden egész órakor bemondott híreket a gyerekek fejlődésére, mint akárhány órás tévézést, vagy számítógépezést.

Mindennapos eset, hogy mikor utazunk a fiammal autóval, és elkezdődik a hírek, akkor azonnal le kell halkítanom a rádiót, mert rögtön ilyeneket tolnak a gyanútlan gyermek-hallgató fülébe:

–          lelőtte gyerekét,

–          molesztálta,

–          a wc-be szülte,

–          öngyilkos akart lenni a gyerek,

–          véletlenül megölte a testvérét a gyerek.

A tévében is, a számítógépen is vannak olyan dolgok, amiket el kell kerülnünk. Nemcsak a gyerekeinknek, hanem nekünk is, mert olyan borzasztóan károsak és romboló hatásúak, amikről ott és akkor nem is tudunk.

De azért, mert volt már olyan, aki a kalapáccsal a saját ujjára vert, még nem lehetünk olyan buták, hogy kollektíve lebeszéljük az emberiséget a kalapács használatáról.

Sok szülő szeretné, ha a számítógépezés és a tévézés fejlesztené a gyereket. Annak idején, mikor elterjedt a televízió, az egyik legfontosabb célja az oktatás volt! Hát használd oktatásra! Ahogy a monitort is.

A tévé és a monitor hosszú időn át való bámulása azért nem jó dolog egyébként, mert az agy nem úgy működik ilyenkor, mint egyéb helyzetekben. De az agy nem ugyanúgy működik olvasás és írás közben sem, arról meg azért ugye senkit nem szeretnénk leszoktatni? 😉

Az nem baj, ha az agy nem úgy működik tévézés közben, mint akkor, mikor kiállok a Hortobágyra, és megpróbálok elnézni a végeérhetetlen rónák végére.

Más a feladat, más a működés, csak ennyit kell tudomásul venni. Az agyunk nem hülye, nem kell félteni, okosan kell minden eszközt használni, akkor HASZNÁLNI fognak, vagyis a hasznunkra lesznek.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

AJÁNDÉKUTALVÁNY KARÁCSONYRA!>>

Ha valakiben még mindig nem sikerült eloszlatni a kétségeket, akkor íme egy jó kis lehetőség arra, hogy számítógéppel fejleszd a kreativitásodat.

Íme két link, ahol olyan játékok gyűjteményét találod, amikben RAJZOLNI kell.

http://www.onlydrawinggames.com/

http://www.freewebarcade.com/drawing-games.php

Jó szórakozást, és jó kreativitás fejlesztést! Természetesen gyerekek és idősebbek is elkezdhetik ;).

Vidi Rita

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

AJÁNDÉKUTALVÁNY KARÁCSONYRA!>>

 

Kreatív Kedd: Hadd csobogjon!

Sokszor van szükségünk azonnali ihletre:

  • meg kellene oldanunk egy problémát, és nem érünk rá hetekig, mire végre megálmodjuk, hogyan fogjunk hozzá;
  • ki kellene találnunk valami frappáns dolgot, például, hogy hogyan rendezzük be az új szobát, vagy, hogy mit írjunk a névjegykártyánkra;
  • elakadunk a blogbejegyzéssel, vagy a könyvünkkel, és nem ártana, ha még ma tudnánk vele haladni;
  • ezer ötletünk közül ki kellene választani azt, amivel valóban érdemes foglalkozni;
  • stb.

Természetesen az ihletettségre is igaz az, mint minden másra, hogy ha rágörcsölünk, akkor sokkal inkább megrekedünk. Az erőltetés a kreativitás esetében sem működik. Ez egy készség, amit magas szintre lehet (sőt, kell) fejleszteni, de amikor épp nincs, akkor hiába agyalunk ezerrel, nem fog bekapcsolni.

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Bekapcsolni NEM AGYALÁSSAL lehet a kreativitást. Ennek csomó trükkje van, és most arról az egyik legszuperebb, legegyszerűbb, legolcsóbb módszerről fogok írni, amit biztosan te is használsz nap mint nap, csak éppen még nem tudod, hogy ezt tudatosan is lehet alkalmazni a kreativitás beindítására.

Ehhez a nagyon egyszerű és emiatt nagyon nagyszerű trükkhöz két dologra van szükséged:

1.)    Egy vízcsapra.

2.)    És vízre.

A feladatot tetszés szerint variálhatod:

  • nekiállhatsz mosogatni;
  • zuhanyozhatsz;
  • vagy épp locsolhatsz is a kertben;

a lényeg az, hogy csobogjon a víz, és te valamilyen tevékenységet folytass/végezz közben. Legalábbis eleinte, míg ki nem épül reflex-szerűen a kreativitás beindítása, addig mindenképp úgy folyasd a vizet, hogy annak valami konkrét célja van. Mosogatás, tusolás, locsolás.

Erre azért van így szükség, mert ha csinálsz valamit, akkor nem tudsz görcsölni. A vízcsobogás pedig megteszi a magáét (egyértelműen két agyfélteke integráló hatása van).

Valószínűleg nem fog elsőre sikerülni, mert figyelni fogod magad, és minősíteni fogod a közben felmerült gondolataidat.

Csináld azt, hogy amikor nagyon kellene valami ötlet, sugallat, vagy bármi, ami NINCS éppen, akkor odaállsz mosogatni, vagy elmész letusolni. Akkor is, ha nagyon nem lenne éppen sürgős.

Egyszer csak elkezdenek jönni a szikrák, ötletek, sugallatok. Amint valami eszedbe jut, amire már jó ideje vártál, azonnal hagyd abba a mosogatást-tusolást-locsolást, és irány felírni, feljegyezni, vagy épp gyorsan megcsinálni!

Ha ezt rendszeresen gyakorlod, akkor egy idő után – ez mindenkinél más ez az időintervallum – eléred azt, hogy egy vízpartra kiülve is életbe lép ez a kreatív hatás. Vagy épp egy szökőkút szélén üldögélve, sőt, akár akváriumi halak nézegetése közben is.

TIPP: mindig legyen nálad ilyenkor valami, amibe jegyzetelhetsz, vagy valaki, akit megkérhetsz, hogy „ezt jegyezd meg légy szíves, amit most mondok”, mert ezek az ihletett pillanatok tényleg csak pillanatok lehetnek, és a legkézenfekvőbb ötletet is, amit úgy vártál, mint a Karácsonyt, úgy el fogod felejteni, mint a huzat…

Na? Ugye, hogy pont mosogatni kellene? 😉

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív Kedd: Jó módszer az összképmeglátás fejlesztéséhez

A kreativitás magasiskolája az, amikor meglátjuk az összképet abban is, amiben mások nem, vagy csak nagyon nehezen. A jobb agyféltekénk jó ebben igazán, a bal agyféltekénk a részletekben „menő”.

A kreativitás magasiskolájának művelői nem a művészek, és nem is a bűvészek, hanem egy igen meglepő csoport, ami nem más, mint…

…na, kitalálod?

ők..

a…

vállalkozók.

Bezony ám!
A vállalkozók azok a leginkább, akik könnyen képesek az összességet látni, és képesek nem elveszni a részeltekben, illetve képesek nem fennakadni azokon.

A kreativitás magasiskolájának elérése nem lehetséges egy csapásra, és nagyon kevesen vannak azok, akiknek ez zsigerből megy – valószínűleg belőlük nem ölte ki az iskola a kreativitást. A többségre az jellemző,  hogy pár év folyamatos kreatívkodás után egyszercsak rácsodálkoznak arra, hogy jééé, ezt én tudtam előre… Vagy „jééé, sejtettem, hogy valami ilyesmi van/volt a háttérben”.

Az összkép látást nem kell összekeverni az átfogó kép meglátásával, mert az nem ugyanaz. Az összkép látás azt jelenti, hogy látod a kerek egészet, és látod a FOLYAMATOT is. Nem egy pillanatfelvételt érzékelsz, hanem egy négydimenziós valamit: teret és időt egyben.

Az igazán mesterei ennek azok, akik képesek egyúttal a LÉNYEGET is meglátni.

Oké, ez eddig nagyon misztikus, de most már essen szó arról is, hogy ezt a fajta érzékünket, képességünket hogyan lehet fejleszteni.

Egyrészt a 14 napos kreativitásfejlesztő tanfolyamon két lecke is van, ami az összképalkotási képességet fejleszti, másrészt most mutatok még egy nagyon jó módszert arra, hogyan tudod fejleszteni ezt a készséget.

Pofon egyszerű, szerintem csinálod is már, csak eddig nem tudtad, hogy ha ezt intenzíven műveled, akkor a szórakozáson kívül más hasznos hozadéka is lesz.

Olvass életrajzokat!
Sőt, olvasd cégek/vállalkozások/projektek életrajzait!

Mutatok is egy remek magyar példát.
Néhány hónappal ezelőtt vettem észre – teljesen véletlenül – egy blogot, amit az Index.hu egykori egyik alapítója írt, és óriási meglepetésre elejétől a végéig elmeséli – több bejegyzésben -, szerencsére hosszasan és részletesen, hogy hogyan jött az Index.hu ötlete, hogyan kezdtek bele, meddig voltak ráfizetésesek, mikor kezdett nagyon jó üzletté válni, és így tovább. Tele van a sztori hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel, ráadásul ez a történet ez szinte a szemünk előtt nőtt fel és teljesedett ki.

Én még emlékszem az ős-Index.hu-ra, és mindig figyeltem, mi változik a házuk táján, hogyan tarolják le látogatottságban a konkurenciát, hogyan újítanak egyre jobb és jobb dolgokat.

És most itt van, ezüst tálcán megkapjuk az egész sztorit az elejétől napjainkig:

http://gg.blog.hu/2012/01/08/bucsum_az_indextol

Ettől a cikktől kezdd, és innentől számítva minden cikket olvass végig, a mai nap felé haladva az időben.

http://gg.blog.hu/2012/02/14/ki_a_f_om_az_a_gerenyi_gabor

http://gg.blog.hu/2012/03/12/a_cd_rom_tundoklese_es_halala

http://gg.blog.hu/2012/04/06/kis_magyar_tartalomszolgaltatas_grundolas

http://gg.blog.hu/2012/05/14/megcsap

http://gg.blog.hu/2012/06/04/kimaradt_20

http://gg.blog.hu/2012/06/15/tjtgj

http://gg.blog.hu/2012/08/03/hirtelen_halal_594

http://gg.blog.hu/2012/09/09/hadjarat_486

http://gg.blog.hu/2012/10/08/irany_a_tozsde

http://gg.blog.hu/2012/11/05/betemet_a_dotkomvalsag

http://gg.blog.hu/2012/12/10/utelagazodasnal

http://gg.blog.hu/2013/01/14/az_elso_bekeev

http://gg.blog.hu/2013/02/11/fordulat_es_felreform

http://gg.blog.hu/2013/03/04/az_utolso_tulajdonosvaltas

http://gg.blog.hu/2013/04/02/inda_tulkapasok_indexvideo

http://gg.blog.hu/2013/04/25/az_utolso_simitasok_909

Igen, jól látod, ez egy könyvnyi adag. Nem fogod egy kávé mellett elolvasni, arra készülj fel.
És tudom, hogy nem is fogja mindenki elolvasni.

De aki igen, az ezer lépést tett a kreativitása felé. Vannak, akik megteszik ezt az ezer lépést, és vannak, akik egész életükben mást sem tesznek, csak megöregszenek.

Te melyik csoportba akarsz tartozni?

Vidi Rita

Kihagyhatatlan videó kreatív elméknek, Elizabeth Gilberttől

Elizabeth Gilbert író arról beszél ebben a legendás TED előadásában, hogy milyen lehetetlen elvárásokat támaszt a társadalom NEM író fele az írókkal szemben, és a zsenialitás új megközelítését is hallhatjuk/láthatjuk üdítően őszinte és bájos előadásában.

Írók és reménybeli írók számára kötelező néznivaló 🙂

Hogyan növelheted a kreativitásodat? A válasz: 14 napos online kreativitásfejlesztő tanfolyam>>

Kézzel vagy géppel érdemes írni?

Jobb agyféltekés kreatív írás képzéseinken rendszeresen felmerül kérdésként, hogy „Ha jobb agyféltekésen akarunk írni,  akkor mi az üdvösebb: az, ha kézzel, vagy az, ha géppel írunk?”

Kiváló kérdés!
A válasz pedig csak első ránézésre egyszerű.

Az írás maga egyértelműen bal agyféltekés tevékenység  alapvetően, két dolog miatt:
1.) A szövegértelmezés bal agyféltekés, írás közben  értelmezzük is, amit írunk.
2.) A nyelvtani szabályok és a helyesírás bal agyféltekét igényelnek.

Ugyanakkor, a saját kútfőből eredő írás, a fikció, vagy saját szavainkkal való megfogalmazás (tehát nem másolás, nem élő szöveg leírása) KÉT agyféltekés tevékenység. Ezt modern
képalkotó eljárásokkal is be lehet már bizonyítani, pl. MRI-vel. Írás közben mindkét félteke dolgozik „ezerrel”, ezért is jó az, ha kiírunk magunkból dolgokat, mert az agy minden része részt vesz a munkában, és így például traumatikus élményeket könnyebb feldolgozni (vigyázat, felszínre hozni is könnyű, aztán a szálakat el is kell ám varrni!)

Akkor vegyük be most az írás módját is a pakliba:
Kézzel írás: mivel a legtöbb ember jobb kezes, ezért óriási valószínűséggel a bal félteke irányítja a kéz mozgását, így, a két agyféltekés írástevékenység közben a bal a dominánsabb alapvetően.
Kézzel íráshoz  a jobb kezesek számára nagyon-nagyon fontos a jobb  agyfélteke „tuningolása”.
A bal kezesek egy pici előnyben vannak, mert az ő kezüket óriási valószínűséggel – sosem lehet 100%-ra biztos senki abban, hogy melyik féltekéje mijét irányítja 😉 – a jobb agyféltekéjük irányítja, sőt, az is előfordulhat, hogy a beszédközponjuk is a jobb oldalon van. Szóval, ha valaki bal kezes, és írni szeretne, akkor kezdhet nagyon örülni, mert van ebben egy „kis” előnye ;). Főleg, ha kézzel ír.
Géppel írás: laptopon, vagy írógépen való írás, mivel általában KÉT KEZES művelet akkor is, ha a két kezünknek csak egy-egy ujját használjuk, értelemszerűen azért, mert mindkét „felünk” munkára van fogva. Géppel írásnál nem árt, ha írás közben kikapcsoljuk a helyesírás ellenőrzőt – pl. Word-ben -, mert így nem fordulhat elő az, hogy a zölddel, vagy pirossal való aláhúzás miatt rögtön átkapcsol balos üzemmódba az agyunk, jó eséllyel minden negyedik-ötödik szónál és legalább minden második mondatnál. Érdemes a helyesírás ellenőrzést a végére hagyni, és utólag javítani a hibákat.
A géppel írás tehát a jobb kezesek számára lehet előnyösebb, de csak akkor, ha magabiztosan írnak géppel! Annak semmi értelme, hogy kínszenvedésként éld meg az írást, csak azért, mert a számítógépen hatékonyabb. Érdemes megtanulni egy kicsit gépelni – vakon a legjobb  természetesen –, hogy könnyű is legyen, laza csuklómozdulat legyen a gépelés, ne okozzon stresszt, és alapvetően két agyféltekés is lesz majd.

Gyorsírás: a gyorsírás egyértelműen JOBB agyféltekés – mint ahogy pl. a kínai és japán nyelvű írás –, mert nem betűről betűre írunk így, hanem egy teljesen más struktúrával épül fel az írott szöveg, leginkább képszerűen, nem betűszerűen.

Tehát a legjobb, ha a balkezesek gyorsírással írnak ;).

De egyébként természetesen az a „szabály”, hogy mindenki írjon úgy, ahogy számára kényelmes, és ahogy számára NEM stesszes.

Itt tudsz jelentkezni a következő jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamra – online!>>

TIPP: Az írás közbeni átmeneti elakadásnál ki lehet próbálni azt, hogy a szakaszt, aminél megrekedtél, nem átugrod, hanem megpróbálod másképp megírni, mint szoktad. Ha eddig géppel írtál, próbáld meg kézzel, és fordítva. Ha nem segít, rajzold le ;).

Vidi Rita
A RitArt Academy szakmai vezetője

 

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén