Kreatív írás képzések könnyed és szelíd módszerrel

Kategória: Írás

Tippek és trükkök kezdő és haladó íróknak, szabadúszóknak

A leggyakoribb hibák az írásban

Avagy: írói hibák, de ezeket a lektorálás során könnyű kiiktatni

Te is biztosan ismered azt a mondást, hogy “csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit”. Hát, ez igaz az írókra is. Az az író, akinek hibátlan a munkája, az gyakorlatilag egy betűt sem írt le…

Mindenki, aki tesz valamit, cselekszik, az kisebb-nagyobb hibákat is vét a munkája során, de ezért nem kell magunkat ostoroznunk!

A hibáinkból tanulni is tudunk, DE nem az írás átszellemült folyamatában kell a hibákra ügyelnünk, hanem UTÁNA, az utómunkálatok, a lektorálás, a korrektúra során.

Milyen tipikus hibákat szoktunk elkövetni írás közben?

  • Szóismétlés – egy átlagember aktív szókincse 3000-5000 szó közé tehető, míg egy íróé elérheti a 15-20ezret is, mégis gyakran előfordul velünk, hogy ismételjük a szavakat, mert csak. Nincs író a Földön, aki a szóismétlés bűnébe akarna esni, de megesik. Azért, mert az írás flow-állapota közben nem az lebeg lelki szemeink előtt, hogy vajon mennyire tökéletes nyelvtanilag a szöveg, hanem a sztorit látjuk magunk előtt. A szóismétlést már az első visszaolvasás során könnyen javíthatjuk, a végső utómunkálat közben pedig még tovább cifrázhatjuk. Nem kell rápörögni, mindenkivel megesik, aki ír!
  • E/1 és E/3 összekeveredése szövegen belül, illetve a nem megfelelő perspektíva megválasztása – mostanság nagy divat egyes szám első személyben írni – lásd Szürke 50 árnyalata -, és van piaca is, de sokkal magasabb színvonalú az egyes szám harmadik személyben – róla, valakiről – írt történet. Azért, mert ezzel az Olvasó egy lépés közelségből szemlélheti a történteket, és kedvére belehelyezkedhet bármelyik szereplő nézőpontjába. Ha kizárólag egy személyből – rólam, én – mutatjuk a dolgokat, akkor csorbítjuk az Olvasó szabadságát, tele lesz a sztorink belső monológgal, folyamatos gondolkodással, sőt, jóformán csak ebből fog állni. Ez bárkinek megy, ezt a szintet könnyű megugrani, de csak kevesen tudják mesteri szinten művelni. Nagy kedvencem, Lőrincz L. László tévedhetetlen ebben a megoldásban, de azt a színvonalat, amit ő képvisel, csak kevesen tudják elérni E/1-el.

 

  • Össze-vissza ugrálás a szereplőkben, vagy a nézőpontjaik között (akár egy mondaton belül is). Az egyik bekezdésben még az anya fejében vagyunk, másikban meg már a csemetéjében, mikor egy hétköznapinak tűnő délutánon a játszótérre ballagnak, hogy aztán ott valami rendkívüli történjen velük. Ez a hiba az E/3 perspektívánál fordul elő: hogy íróként a teljesség igényével mutassuk meg a szituáció legapróbb részleteit is, ide-oda fickándozunk a különböző szereplők nézőpontjai között. Ahhoz, hogy ezt nagymesteri szinten tudjuk csinálni, ahhoz az úgynevezett omnipotens nézőpont begyakorlása kell, aki egy mindenkiről mindent tudó narrátor, és ebben az esetben lehet ide-oda cikázni (mint például a Született feleségek sorozatnál Mary Alice Young. Ha bele akarsz helyezkedni a szereplőkbe, akkor viszont nem lehet túl sokat variálni fejezeten belül, pláne nem epizódon belül.

 

  • Jelen idő-múlt idő eltévesztése – Tapasztalatom szerint íróként ezt a hibát legnehezebb észrevennünk saját munkáinkon. Általában az írás nagy arányban hibátlan az idősíkot tekintve, de mindig belekeveredik a másik verzió. Ha múlt időben írsz, és belecsúszik egy-egy jelen idejű mondat – nem nyelvtanilag szükséges jelen időre gondolok, mint például a VAN szó használatára, hanem a ragozásra -, az alig észrevehető. Ha jelen időbe keveredik bele egy-egy múlt idejű szakasz, akkor viszont az nagyon feltűnő. A szöveget olvastasd át legalább egy valakivel még saját magadon kívül, mert te nem biztos, hogy észre fogod venni a saját szövegedben a hibát.

 

  • Nyelvtanilag helytelen mondatszerkezet – alany-állítmány-tárgy-határozók magyartanárok által nem támogatott sorrendben való konzekvens használata, amely ugyan nagyon hasonlíthat a beszélt nyelvhez, de írásba öntve döcögőssé, göröngyössé teheti az élményt az Olvasó számára. Nem pártolom a magyar helyesírási kéziszótár fejből való idézgetését írás közben, de néha nem árt fellapozni tankönyveket arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Engedmény: dialógusokban nem kötelező a nyelvtan szabályaihoz ragaszkodni, hiszen ha a beszélt nyelvet akarjuk visszaadni, akkor egyenesen kötelező magyartalanul írni, mert nincs ember a Földön, aki irodalmi nyelven beszélne a valóságban!

 

Univerzális tipp: a hibákat sokkal könnyebb észrevenni, ha az első átnézésnél HANGOSAN is felolvasod magadnak a szöveget. Kiderül, hogy van-e szóismétlés, akarja-e az agyad automatikusan “átírni” a felolvasandó szakaszt, stimmel-e perspektíva, tökéletes-e az idősík, és nyelvtanilag vannak-e problémák.

A helyesírási hibák más kategóriába tartoznak. Az író, bár mesterien bánik a szavakkal, biztosan nem tökéletes helyesíró. Ugyanis aki igen, az nem író. Az állandó helyesírási önellenőrzés akadályozza a kreatív folyamatokat, mert a helyesírás bal agyféltekés, a kreativitás, az alkotás, valaminek a létrehozása, az pedig jobb agyféltekés.

A helyesírás ellenőrzése, javítása utómunkálatok közé tartozik.

Nos, mennyi hibát találtál ebben a szövegben? 😉

Jobb agyféltekés kreatív írás tréning Budapesten – 2 napos, intenzív >>

Webszöveg írás tréning Budapesten – 2 napos, intenzív >>

Írni bárki tud – könyv>>

Vidi Rita

Már annyi minden jót megírtak előttem, hogyan rúghatnék én labdába?

Olvastad Bram Stoker eredeti Drakula-történetét, minden vámpírtörténetek elődjét és alapját? Tudod mikor jelent meg először? Most kapaszkodj: a 19. században, pontosabban 1897. május 26-án, tehát közel 118 éve!

Azóta hány vámpíros történet látott napvilágot? Több száz? Ezer?
Hány lett ebből sikeres? Több száz? Ezer?

Azok, akik Bram Stoker történetében találkoztak először vámpírral, sőt, A Vámpírral, Drakulával, egyetértenek abban, hogy az eredetit szinte lehetetlen felülmúlni. Mégis sikerült már sokaknak!

Nem azért, mert az eredeti – ami minden bizonnyal eleve táplálkozott valamilyen legendából vagy alapsztoriból – nem volt tökéletes, vagy nem elégítette ki az olvasóközönség étvágyát. Hanem azért, mert az olvasás, és a bizonyos történetek felé irányultság igazából egy folyamatos igényt teremt az újabb és újabb történetekre az Olvasóban. De nem ugyanolyanokra, hanem mindig kicsit másabbakra. Vagy nagyon másabbakra.

Itt volt például az Alkonyat-trilógia, ami nemcsak modern környezetbe helyezte a vámpíros alapsztorit, de jócskán meg is csavarta a karakterek egyediségével a szituációkat, illetve a szerelmi-szenvedés-háromszöggel olyanokat is bevonzott, akiket addig nem érdekeltek sem a vámpírok, sem a vérfarkasok. Természetesen az Alkonyat olvastán rengeteg vámpírrajongó pfújolt hangosan, de annak is csak az lett az eredménye, hogy nemcsak a régi klasszikusokhoz nyúltak vissza vigasztalásért, hanem újabbra, az ő szemszögükből és értékrendjük alapján nézve JOBBAT kívántak, kívánnak.

Sok (minden) kezdő író – és némely tapasztaltabbak is, és nemcsak az írók, hanem úgy egyébként mindenki, aki valamilyen formában alkotó-teremtő tevékenységet végez, pl. vállalkozik – fél attól, hogy nem tudja majd megütni a nagy elődök mércéjét, illetve attól, hogy a hatalmas palettán neki már nem jut tiszta folt, ahol megvethetné történeteivel, könyveivel a lábát.

De ettől nem kell félni!
Én például imádom a nyomozós sztorikat – olyannyira, hogy írok is egyet 😉 -, a rejtélyeket, a titkokat, de hiába olvasok el bármennyi olyan történetet, amiben van nyomozás, titok, rejtély, gyilkosság, sosem elég belőlük. Ha nincs új, amit olvashatnék, akkor sorra olvasom a régieket. Ha azokat már kívülről fújom, akkor visszamegyek a nagyon régiekhez (pl. H. G. Wells-hez). Aztán jön valami új, azt olvasom. Aztán mindig kiderül, hogy egy örök körforgásban vannak a könyveim körülöttem/bennem.

Évtizedeken keresztül rajongója voltam a Leslie L. Lawrence könyveknek, és még most is az vagyok, de most már sok minden mást is olvasok. A legelső, nem kifejezetten gyerekeknek íródott könyv, amit elolvastam, az Karl May Winnetou könyveinek második kötete, az Old Shatterhand volt, olyan 9-10 éves koromban. Még emlékszem, milyen élmény volt olvasni, benne élni a történetben, és emlékszem arra is, hogy a szomszéd gyerekekkel indiánost játszva mindig én voltam Joe, a cowboy, és úgy képzeltem olyankor, hogy igazából én Old Shatterhand vagyok, de hát akkor még szerény is voltam ezt bevallani ;).
Bár felnőttem, sőt, harminc év is eltelt azóta, attól függetlenül még mindig ugyanúgy benne tudok élni történetekben. Sok félében. Mindenfélében.

Budapesti íróképzések jobb agyféltekés módszerrel>>

Vidéki íróképzések jobb agyféltekés módszerrel>>

Azt gondolom, hogy egy feltörekvő írónak – vagy bárki alkotónak – azt kell mindig szem előtt tartania, hogy minőséget kell adni az Olvasóknak. Olyasmit, ami után csettintenek, és úgy teszik el a könyvespolcra, vagy a kedvenc digitális könyveik mappájába, hogy azt gondolják: ezt megérte megvenni. A minőség az egy nagyon szubjektív fogalom, és időről-időre változik, fejlődik a minőségi elvárás. Véleményem szerint érdemes a felső minőségkategóriát célozni az írásunkkal, és akkor még akár a nagy elődök is tanulhatnak tőlünk – ha még élnek.

Kiknek írsz és ők vajon mire vágynak?

Ahhoz, hogy sose kelljen amatőrebbnek tartanod magad az írói úton előtted járóknál, ahhoz két dolgot kell nagyon pontosan tudnod:

  • Kiknek írsz? – Hogyan lehetne jó alaposan leírni a célcsoportodat? Nők? Férfiak? Hány évesek? Milyen a társadalmi státuszuk? Milyen szubkultúra tagjai pillanatnyilag? Mit lehet tudni az értékrendjükről? Hol laknak? Hogyan élnek? Mivel töltik a szabaidejüket? – Természetesen ezeket a legnehezebb még akkor feltérképezni, amikor még egyetlen árva Olvasónk sincs, de amikor megosztod a Facebookon az egyik legfrissebb novelládat, akkor nagyon pontosan láthatod, hogy kik azok, akiknek tetszik, kik azok, akik hozzászólnak, kik azok, akik akkor sem reagálnak, ha direkt az orruk alá dugod (na, ők nem a célcsoportod).
    Nagyon fontos kiemelnem, hogy azok, akik fikáznak, beszólnak és kritizálnak, azok NEM a célcsoportod. Sosem fognak vásárolni, tehát az ő igényeikkel nem is kell foglalkozni. Rosszakarók és irigyek minden szinten előfordulhatnak, bár a kezdő íróknál eleinte csak az ismerősök irányából érkező lesajnáló mosoly a jellemző, aminek jelentése: Ugyan már, te tényleg azt képzeled, hogy valaha is író lehetsz? De ez nemcsak az íróknak szól, hanem mindenkinek, aki valami olyasmibe kezd, amiről a környezetének csak sztereotípiái vannak.
  • Mire vágynak? – Rengeteg mindenre vágyunk mi emberek, de azért a könyvek tekintetében az ízlésünk egyénenként jellegzetes, más szóval: egyéni. Én például nem szeretem azokat a könyveket, amikben a nyelvi bravúr túltengése a jellemző. A karakterek kidolgozottságát és a jellemfejlődést fontosnak tartom, de nem minden esetben, mert van, amikor csak a sztori érdekel. Világ életemben Depeche Mode rajongó voltam, és bár az első évek után volt egy elég nagy stílusváltásuk, de azóta NEM. A DM DM maradt az elmúlt kisemakaromszámolni hány évben, én meg ez miatt örökös rajongójuk. Olvasóként is azt tapasztalom magamon, hogy nagyon megnyugtató, ha Lőrincz L. László továbbra is Lőrincz L. László marad, és J. K. Rowling is önmaga.
    A stílusodon folyamatosan csiszolni fog az idő és a sok-sok olvasói visszajelzés, de arra most megesküszöm neked, hogy az Olvasóid arra vágynak, hogy amikor a te írásaiddal akarják boldogítani magukat, akkor azt kapják, amit tőled már megszoktak. Amikor McDonaldsba mész, akkor mindig ugyanazt várod, és ugyanazt kapod. Ez a világszerte elterjedt cégek sikerének titka. Önmagadhoz csak akkor tudsz majd mindig visszatérni – kisebb kitérők és nagyobb kanyarok után -, ha mindig is önmagad voltál, és tudtad is magadról, hogy ki vagy, mi vagy, hogyan írsz. A hogyanban nem lehet akkora variancia, mint a MIT-ben. A történetszövés, a karakterábrázolás, a műfaj, a trükkös, egyedi megoldások tárháza végtelen az író számára, de ÖNMAGA variálása kb. tilos.

Az Író születik tréningeken azt tapasztaljuk, hogy minden résztvevőnek megvan a saját maga stílusa, és mindenkiben megvan a jobbra való törekvés igénye. Ez néha átcsap MÁSRA való törekvési igényre, de mi trénerek mindig próbáljuk kioltani, feltéve, ha szóba kerül.

Rendszeres siráma a gyönyörű körmondatokkal író, meseszerű új világot teremtő írópalántáktól, hogy szeretnének sokkal racionálisabban, tömörebben fogalmazni.

Aztán ott a másik véglet, a racionális, hihetetlenül ütős mondatokkal dolgozó íróifjoncok részéről az az igény, hogy kilométeres körmondatokban szeretnének fogalmazni, de hát nem megy.

A legviccesebb az, amikor egymást irigylik az egymással szemben ülők a másik stílusáért, és ilyenkor bizonyosodik be az, hogy igen, van kereslet a különböző stílusokra, bár ezt a bizonyosságot a pályával még épp csak ismerkedő írócsimoták még nem érzékelhetik.

Lehet, hogy most még te sem fogadod el a szavaimat, de nem is kell.
Majd 4-5 év múlva, sok-sok oldalnyi, néhány könyvnyi írói tapasztalat múltán gyere ide vissza, és írd meg, hogy már tudod, hogy igazam volt ;).

Légy önmagad, és alkoss magas minőségen, és az Olvasóid szeretni fognak. Téged! Mint ahogy sok más írót is.

Budapesti íróképzések jobb agyféltekés módszerrel>>

Vidéki íróképzések jobb agyféltekés módszerrel>>

Vidi Rita

7+1 tipp, hogy legyen ihleted az íráshoz

Honnan jön az ihlet az íráshoz? – szól az örök kérdés. A válasz az, hogy a jobb agyféltekéből. De hogy lehet ihletetté válni úgy csak úgy, a mindennapokban? Hogyan lehet elérni az ihletettség állapotát bármikor?

A válasz még mindig az, hogy a jobb agyfélteke dominálásával, de ha erre nem vagy még képes, mert nem vettél még részt jobb agyféltekés kreatív írás tréningen, akkor ezeket próbáld ki mindenképp, és ámulj! Az alábbi tippek motiváció növelésére is kiválóak!

  • Reggel ne pattanj ki az ágyból azonnal ébredés után, hanem hagyj magadnak kb. fél órát henteregve álmodozni. Praktika: Állítsd be az ébresztőt fél órával korábbra, ha csörög, menj ki WC-re, igyál egy pohár vizet, majd feküdj vissza! Az eredeti időpontra is legyen beállítva az ébresztő, hogy ha visszaszunnyadnál, akkor se legyen elkésés belőle.
    Mit eredményez ez a módszer? Reggel a két agyféltekénk még azonos szinten mozgolódik, egyformán kipihentek, egyformán aktívak. Ez azt eredményezi, hogy a jobb agyféltekéd kedvére tevékenykedhet: ötletelhet, feltalálhat, kitalálhat, megvilágosodhat, felfedezhet, és így tovább. Ilyenkor jönnek a világmegváltó ötletek, amik legkésőbb reggeli utánra, mire beszéltél már néhány mondatot, el is múlnak. Úgyhogy az álmodozásod időszaka alatt felvetődött ötleteket AZONNAL jegyzeteld le.
    budapestbannernagy
  • Ha teheted, kelj két órával korábban, mint szoktál – például hétvégén -, és használd az 1-es pontot, majd ülj le és ÍRJ! De nem ám étlen-szomjan! Praktika: Készíts harapnivalót, teát, kávét, friss vizet, mosd meg az arcod, mielőtt nekiülsz, és hajrá! Olyan hatékony leszel, hogy majd csak pislogsz az eredményen. A mínusz két órányi alvásidőt pótold be egy laza délutáni sziesztával, vagy este feküdj le korábban, mint szoktál.
    Mit eredményez ez a módszer? Ha mindig ugyanazt csinálod és ugyanúgy, éveken, évtizedeken keresztül, akkor nem számíthatsz ÚJ eredményekre! Az új dolgokhoz új megoldások és megközelítések kellenek. Az első könyvemet úgy írtam, hogy minden nap fél6-6 óra tájban keltem, és mire 8 órakor feleszmélt az akkor 2.5 éves fiam, addigra rengeteg szó bekerült a szövegszerkesztőbe. Néhány hét alatt készen is lettem több mint 200 oldallal. Fárasztó? Az első napokban furcsa volt, de a felkelő nap fényeiben fürdő kert és utca látványa feledtette a fáradságot, és új energiákat mozgósított.
  • Csobogtass! A víz csobogása – talán az anyaméhben folyamatosan hallott, víz és véráramlás hangjának bevésődése miatt – mindig segíti az ihletett állapotba kerülést. Ha kellene az ihlet az íráshoz, de nem jön, akkor mosogass el, zuhanyozz le, menj ki egy patak vagy folyópartra, kacsázz kavicsokkal a közeli tóban, vagy ha teheted ruccanj el egy tengerhez, netán óceánhoz. Az akváriumok vízszűrőjének csobogása is hatásos, ezt tanúsíthatom ;). Kerti csobogó, szobai szökőkút, egyik pohárból víz öntögetése a másikba… Bármi szóba jöhet, légy kreatív nyugodtan!
  • Szagolgass! Ma már tudományos kutatások vizsgálják az illatoknak az emberi agyra gyakorolt hatását, és egyre inkább kiviláglik, hogy igencsak a szagok hatása alatt vagyunk! A szaglás egy nagyon összetett folyamat, de a jobb agyféltekénkben van a zamatok, és a mélyebb illatinformációk értelmezése (nem tudati szinten). Ha ihletre van szükséged akkor vegyél elő intenzív illatokat, ami lehet virág, parfüm, illatosító, füstölő; vagy kifejezetten szagló dolgokat, mint például dohány, föld, vagy egy régi könyv (de szóba jöhet szerintem a töltöttkáposzta is ;)).
    Fűszernövények, és akár a zacskózott, feldolgozott fűszerek is sokat segíthetnek. Szerintem a fahéj verhetetlen mind közül. Használd!
    videkbannernagy
  • Menj el sétálni, vagy ülj fel egy buszra, vonatra! A táj monoton elhaladása mellettünk beindítja a kreatív csatornákat, és előhív olyan dolgokat, amik egyhelyben ülve sosem kerülnének előtérbe. Nem kell, hogy célja legyen a sétának vagy az utazásnak, elég, ha csak mész egy kicsit. Az utazás történetdinamizáló eszköz a sztorikban, de kifejezetten ihletdinamizáló eszköz a hétköznapokban. Az autóvezetés is lehet hasonló hatású, de csak akkor, ha nagyon szeretsz vezetni és sosem stresszelsz a volán mögött!
  • Ha már itt tartunk: ne stresszelj, ne idegeskedj! Sokan élik úgy az életüket, hogy azzal hoznak izgalmat a túlságosan langyosnak tűnő hétköznapokba, hogy problémákat csinálnak maguknak. Dühöngnek azon, amire nincs ráhatásuk, és lehet, hogy rájuk sem hat igazából az a dolog; aggódnak olyasmi miatt, ami nem is létezik; összevesznek olyan emberekkel, akik a legfőbb támogatást nyújtják számukra, vagy akiknek a szeretetében a végletekig bízhatnak; és így tovább. Ha nincs problémád, NE csinálj magadnak! A csend, a nyugalom a barátod, nem a szenvedés és a kínlódás. Ha teljes egészében meg akarsz szabadulni a stressztől, akkor tanulj meg meditálni. A Transzcendentális Meditáció a legjobb – szerintem (én is ezt használom).
  • Ha nem tudsz meditálni, de nagyon kellene az ihlet, akkor próbáld ki azt, hogy vastag zoknit húzol, befekszel az ágyba a hátadra, betakarózol, és a kezeidet becsavarod egy külön meleg takaróba úgy valahogy, hogy közben majd a tested mellé tudd lazán helyezni (vastag kesztyű is megteszi). Feküdj így negyed órát nyugodtan. A tapintóérzékek kiiktatása és a nyugalomban fekvés meglepően jó hatással van az ihletre, és a motivációra. Majd ne lepődj meg, ha ágyúgolyóként pattansz ki az ágyból a negyed óra leteltével, és világmegváltó terveid lesznek 😉 (Természetsen azonnal felfüggesztheted ezt a megoldást, ha rossz érzés. Ez nem való mindenkinek.)
  • Ha már semmi sem használ, akkor keress egy egy-két-három év körüli gyereket az ismerősi körödben, ülj le vele játszani a szőnyegre, és érezd, ahogy feltöltődsz az Univerzum legpozitívabb energiájával. Nézd a pici arcocskáját, figyeld, hogy milyen okos, lenyűgözően fantasztikus a világlátása, hallgasd, ahogy csacsog és magyaráz, és hagyd, hogy átjárjon a gyermeki kreativitás csodája. Ha ezek után nem lesz ihleteted alkotni valamit, teremteni, újítani, hát megeszem a sapkám!

Röviden ennyi 😉
Neked milyen trükkjeid vannak az ihletettség elérésére?

Vidi Rita

[learn_more state=”open”] Tízmillió író országa – paradigmaváltó előadás Vidi Ritától – ingyenes, regisztrálj a helyedért>>[/learn_more]

 

A jobb agyféltekés esszé – ami a bal agyféltekés világban is megállja a helyét

A középiskolákban, de főleg a felsőoktatásban rendszeres feladata a tanulónak az, hogy írjon esszét egy adott témában. Aki adta már ilyesmire a fejét, az pontosan tudja, hogy mennyire nehéz alulmotiváltan, szűk kritériumoknak megfelelve esszét – illetve, hát bármit is – írni, ráadásul elvárt oldalszámban.

Rémálom a köbön, sőt, a negyediken, de akár még a tízahuszonharmadikon is.

Pedig az esszé egy kifejezetten jobb agyféltekés dolog (lehetne).

Ugyanis, a magyar definíció és számonkérési gyakorlat ellenére, mely azt mondja, hogy az esszé nem más, mint érvelés, vagy tudományos igényességű értekezés, az esszé igazából SZÉPIRODALMI műfaj, és az a CÉLJA, hogy szabad teret adjon a gondolatok folyásának, amelyből akár teljesen más előjelű következtetésre is juthat az esszé írója, mint azt előtte sejtette volna. Sőt, következtetésre sem kell jutni, nem kell tényeket megállapítani és alátámasztani.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Az esszét arra a legcélszerűbb használni, hogy:

1.)    írójaként új szempontokat is figyelembe tudjunk venni az adott témával kapcsolatban, tehát tanítjuk önmagunkat;

2.)    teljesen új dologra tanítjuk meg az olvasóinkat az által, hogy a közkeletű vélekedés irányából valami egészen döbbenetes irányba, dimenzióba visszük el a gondolati sémát.

Azt gondolom, hogy a sikeres tanácsadó, self made és menedzserkönyvek igazából kizárólag jól összefűzött esszék sorozatai. Az ilyen könyvek írása közben az író saját magáról és a szakterületéről is rengeteg új dolgot tud meg, bővül a látóköre, újraíródnak fejében a kognitív sémák, elmélyül a tudása, profivá válik. Ezen könyvek olvasói ugyanekkor sokkal átfogóbb képet kapnak a témáról, mint azt gondolnák, tehát meg lesz az az élményük, hogy „a pénzemért sokkal többet kaptam, mint vártam”.

Az esszének mindig kicsit magába kell kódolnia, hogy nem áll tőle távol az újszerűség igénye.

A jobb agyféltekés esszé

Az esszé eleve egy jobb agyféltekés dolog, mert nincs fix definíciója, nincsenek tartalmi, stilisztikai vagy formai követelményei, írójának teljes szabadságot ad. Ez eddig rendben is van, csakhogy az írás bal agyféltekés dolog – hiszen mindkét, beszédet irányító központunk ott trónol a bal agyféltekénkben -, így a kezdeti szabadság-lendület után gyakran hal hamvába a kreatív esszéírás, merthogy mégis csak meg kellene felelni valamiféle kritériumnak, attól függően, hogy kinek írjuk az esszét, és mi célból.

Ha dolgozatként vagy beadandóként esszéírás a feladatod, az eleve egy nehezített pálya, mert a tanár ízlésének kell megfelelned, és valószínűleg terjedelmi előírások is szorítanak.

Az a meggyőződésem, hogy minél hosszabb egy esszé, annál rosszabb…

Ahhoz, hogy a gondolatok új rendszerré álljanak össze a fejünkben, ahhoz nem kell 15 oldalon keresztül hivatkozni az összes szakirodalom összes lényeges pontjára, hiszen a FEJÜNKBEN kell összeállnia a rendszernek, és nem egy hosszú listára van szükségünk, hogy ki mikor és mit írt erről, vagy mit mutatott ki róla. Ezeket EL KELL OLVASNI, de nem kell őket leírni ÚJRA!
Teljesen mást „kell” leírni. Azt, amit BENNED okozott, vagy hozott létre a téma, amikor átfolyattad magadon.

(Szakkönyvekben is egy külön fejezetben, hivatkozásként és forrásként találod ezeket leginkább, nem a könyv lapjain kifejtve, vagy ha mégis, akkor azt már konkrétan tankönyvnek hívják.)

Az esszé csodálatos dolog, de csak akkor, ha elejétől a végéig meghagyjuk jobb agyféltekésnek, mégpedig úgy, hogy az esszé írása előtt agyintegráló feladatokat végzünk, és az írás közben is fenntartjuk a kohéziót.

Személy szerint sokkal több esszét íratnék a diákokkal, mint amennyit most kell írniuk, de az eredeti, „szabálytalan” megközelítésben: kezdj el írni, és aztán lepődj meg azon, hogy hova is jutsz vele.

A jobb agyféltekés írásnak jellegzetessége az, hogy hirtelen elkanyarodik a történet egy olyan irányba, amire íróként sem számítottunk. Így marad örökké izgalmas és titokzatos a jobb agyféltekés kreatív írás az író számára is.

De az esszékben ritkán vannak történetek, így az elkanyarodás, az újszerűség az összkép megalkotásában lesz.

A cél

Általában minden írásnak kell, hogy legyen egy célja. A kreatív írásé az, hogy az olvasót érzelmileg is bevonjuk, sőt, befolyásoljuk.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Az esszének viszont az, hogy gondolati sémákat írjon felül, vagy épp újra mind az íróban, mind az olvasóban. Az esszék képesek lehetnek arra, hogy dohányosokat nemdohányosokká „tegyenek”, kizárólag az olvasás ereje által, de arra is képesek lehetnek, hogy politikai hovatartozást pucoljanak ki, vagy írjanak felül. Feltéve, hogy HA az a céljuk.

Mindig céltudatosan írj esszét, mert a céltalan írások nem szolgálnak semmilyen stratégiát, semmilyen magasabb rendű célt, és fontos, hogy mindig jobb agyféltekésen írj, mert akkor éri el az esszé azt a mögöttes célt, amiről az írás előtt még fogalmad sem lehet, viszont a végére maximálisan élvezheted áldásos hatását.

Ez olyan, mint végigmenni egy labirintuson: tudod, hogy az út elvisz oda, ahova menned kell, de, hogy mit látsz, és mit élsz meg közben, az maga a felfedezésre váró rejtély.

Ez a jobb agyféltekés esszéírás.

Vidi Rita

Ui.: A labirintust ne téveszd össze az útvesztővel!

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

10+1 adatvédelmi és adatmentési tipp íróknak

Képzeld el, ahogy egy esős, de mégsem szomorkás vasárnap délutánon, a melegen doromboló kandallókályha és a forró kakaó szomszédságában megszáll az ihlet, és amikor nekikezdesz írni, már te is érzed, hogy az utóbbi idők egyik legjobb, legkerekebb, legizgalmasabb, legmegrendítőbb sztorija reppen ki az ujjaidból. Észre sem véve az idő múlását – ez egyébként jobb agyféltekés élmény – hosszú oldalakat írsz tele, és már éppen a végére kanyarodnál a történetnek, a drámai végkifejlet felé, amikor hopp, elszáll az egész: a betűk eltűnnek, mintha sosem lettek volna ott. Sok tízezer karakter válik köddé. Az üres felülettel nézel farkasszemet. A vér az ereidből a másodperc tört része alatt robban bele az agyadba, és már nem tudod, mitől fogjon el a sírás: a tehetetlen dühtől, vagy a fejedet szétfeszítő fájdalomtól.

Minden odalett. Az írásod elveszett. Percekig próbálkozol még a gombok nyomogatásával visszacsalogatni a kincset, de nem sikerül. Hosszú idő telik el addig, míg a dühöd bánattá alakul át, de végül ezzel az érzéssel zárod be a szövegszerkesztő ablakát, miközben arra gondolsz, hogy ilyen jót talán soha többé nem tudsz már írni…

Az adatvesztés réme az írókat az írás minden pillanatában fenyegeti ebben a modern, digitális világban. Azt szoktuk mondani, hogy sokkal hatékonyabb számítógéppel írni, mint kézzel, vagy írógéppel, hiszen az analóg írásokat aztán még majd be is kell digitalizálni, és az egy borzalmasan monoton folyamat, és közben hogy-hogynem, még át is tudnak alakulni a művek, de arról nagyon kevés szó esik, hogy a számítógépes világban ezernyi veszély leselkedik az írásainkra.

És hidd el, nem túlzok.

2007-ben kezdtem el számítógépes vírusokkal és adatvédelemmel foglalkozni.  A régi blogom még mindig hozzáférhető a www.viruskommando.hu/blog oldalon, és van ám ott egy nagyon sok részből álló kiképző-emailtanfolyam is, ami még ma is aktuális információkat ad a digitális vitézeknek.

Most nem akarom összefoglalni a teljes emailsorozat tartalmát, de van néhány instant tippem arra, hogy íróként mire kell még különösen figyelned azon túl, hogy a vírusvédelmednek és az adatvédelmi tevékenységednek kifejezetten magas szintűnek kell lennie.

Adatvédelmi és adatveszteség-megelőzési tippek íróknak

(Nyugalom, ha valamit nem értesz, az email tanfolyamon mindenre fény derül, ez itt csak egy ellenőrző és tevékenységi lista!)

1.)    Amint megnyitsz egy új dokumentumot és elkezdesz bele írni, azonnal mentsd el, NEM a Documents and Settings (vagy Dokumentumok) mappába. Az a legjobb, ha az írásaid számára külön mappát hozol létre valahol NEM a C: meghajtón.

2.)    Ahogyan írsz tovább, mindig a MENTÉS gombbal ments, ne a Mentés másként gombbal, mert ha ez utóbbit használod, félkész fájlok tömkelege lesz összevissza a gépeden, mindenhol.

3.)    Ne bízz az automatikus mentés funkcióban, minden „tiszta” pillanatodban nyomj rá te magad a mentés gombra!

4.)    A profik azt javasolják, hogy a fájlnév ne tartalmazzon ékezetes betűket, és lehetőleg 8 karakternél se legyenek hosszabbak ezek a nevek. Ez szerintem manapság kivitelezhetetlen, hiszen annyi fájlt hozunk létre, hogy fejben sem tudjuk tartani, és az adatvisszaállító programok már az ékezetes betűket is tudják kezelni, de a kiemelt fontosságú írásainknál nyugodtan bevetheted ezt a módszert – első mentés előtt adj meg neki egy ékezetmentes, 8 karakterből álló, szóközt és semmilyen speciális karaktert nem tartalmazó rövid nevet. (Pl. a könyveimet ilyen rövid neveken mentem el, ékezetek nélkül)

5.)    Csinálj egy biztonsági mentés mappát az írásaidnak egy pendrive-on, és időről-időre mentsd el arra is minden írásodat. Vigyázat, a pendrive további veszélyeket hordoz magában, lásd következő pont.

6.)    Pendrive-ok, SD-kártyák bármikor elveszhetnek. És el is vesznek. Azért mert az eszköz hordozható, még nem kell magaddal hurcolnod mindenhova. Egyszerűen tedd pár méter távolságra a gépedtől, fel a polcra, ahol biztos helyen van, nem éri víz, túl nagy hő, stb. Mielőtt rámentenél újabb verziójú írás-fájlokat, az előtt ellenőrizd le, hogy meg tudod-e nyitni azokat, amik rajta vannak.

7.)    Ha véletlenül te magad törölsz ki olyan szövegrészeket írás közben, amiket mondjuk csak ki akartál jelölni, vagy formázni akartál, de huss, nagy tömegben eltűnnek, akkor minden kapkodás nélkül szépen nyugodtan nyomd meg vagy a visszavonás gombot – ez minden szövegszerkesztőben van -, vagy pedig a ctrl-z billentyűkombinációt (ez ugyanazt csinálja, visszavonja az utolsó műveletet). Ez a trükk működik nemcsak szövegszerkesztőkben, de az internetes felületen és levelezés közben is.

8.)    A felülírást mindig körültekintően csináld, győződj meg arról, hogy a felülírandó fájl valóban az…

9.)    Soha ne engedj senkit a gépedhez akkor, ha meg van nyitva az írásod. A kisgyerekek, kutyák, macskák csodákra képesek. Egyetlen mozdulattal 8-9 parancsot is kiviteleznek, aztán ember legyen a talpán, aki azt kitalálja, hogy mi is történt.

10.) Soha ne írj semmi fontosat okostelefonon, és ne is tárolj rajtuk semmit. Már egy nagy adatvédelmi és vírusvédelmi válság küszöbén vagyunk az okostelefonok kapcsán, ne tetézd a bajt, hogy bármiféle fontos adatot ezeken tárolsz. (Android, iOS egyremegy). Ha mégis sikerül – mert hát a késztetés nagy úr – ilyen eszközökön fontos tartalmakat létrehozni, akkor az eszközről való adatátmásolás se várasson magára túl sokat.

11.) Ha nem tudod megnyitni az előzőekben elmentett fájlt – nemrég egyik írótársunk, Csilla járt így, és az ő esete ihlette ezt a cikket is -, akkor inkább ne nyúlj hozzá saját ötleteid alapján, hanem mihamarabb kérj segítséget. Nyugodtan lehet kérdezni a facebook-on ismerősöket, ha nem tudnak segíteni, akkor egy szakembert. Ha nincs nagy baj, csak megsérült a fájl, az nem kerül sokba, ha nagyobb a baj és megsérült a winchester, az már kicsit többe kerül, de az adatok akkor is visszaállíthatók. Ha vírus kódolja át a fájlokat – konkrétan túszul ejti az adatokat -, na az már szép feladat, ahhoz biztosan szakember kell, utána pedig egy teljes hozzáállás-váltás védelem ügyben.

Vírusvédelemben jártas szakemberként azt mondom, hogy a számítógép felhasználók 90%-a – ez Magyarországon kb. 6,4 millió ember(!!!) – olyan veszélynek van kitéve az Interneten és a digitális világban, mintha egy kisgyerek a Keleti-pályaudvar sínjein sétálgatna… (Régebben a témában tartott előadásom címe is ez volt: Ne sétálj a síneken!, és az elmúlt években a helyzet csak rosszabb lett, nem beszélve arról, hogy már titkosszolgálatok is előszeretettel alkalmazzák a kémprogramokat…)

Az alulinformáltság, a szédítő sebesség, az iszonytató méretű megújuló tartalom, és persze a gonosz erők hatékony munkája minden percben veszélyeztetik a munkádat. Szóval jobb, ha vigyázol rá!

Ez egy eléggé bal agyféltekés megközelítés, de ebben – a kockázat miatt – tényleg nincs apelláta. Vagy véded magad és a műveidet, vagy megjárod. Melyiket választod?

(Ezen írás elkészülte közben ötször nyomtam a Mentés gombra.)

Vidi Rita

Ui: Közvetlenül itt találod a vírusvédelmi kiképzést: http://www.viruskommando.hu/blog/blogertesito/

7 tipp, hogyan lektoráld a könyvedet

Korábban volt szó arról, hogy kezdő íróként hogyan tudsz spórolni a lektorálás költségein. Ha nem szeretnél erre több tízezer forintot kiadni, akkor a legoptimálisabb megoldás, ha saját magad javítod az elkészült műved helyesírását, hiszen a kreatív szöveg nyilván nem attól kreatív, hogy tele van helyesírási hibákkal. Íme 7 tipp, ami segít neked ebben!

  1. Olvass sokat! A jó helyesírást a sok olvasás alapozza meg, hiszen minél többször látod a szavakat helyesen leírva, annál jobban beépülnek a tudatalattidba. Ekkor már nem kell gondolkoznod azon, hogy vajon hogyan is kell leírni az adott szót, hanem jön magától. Persze nem mindegy, mit olvasol! Ha csak Facebookot és internetes fórumokat, attól fejlődni biztosan nem fog a helyesírásod, legfeljebb leépülni. Olvass minél több könyvet, ez amúgy sem csak a helyesírás szempontjából fontos egy leendő író számára!

  2. Idézd fel a szabályokat! Érdemes rászánni egy délutánt, és újra elolvasni a jó öreg A magyar helyesírás szabályait. Ha feleleveníted a középiskolában tanult szabályokat, sokkal kevesebbet fogsz bizonytalankodni. A könyvet innen tudod letölteni: http://mek.oszk.hu/01500/01547/index.phtml

  3. Írás közben ne görcsölj! Amikor épp homlokon csókolt a múzsa, és flow-állapotban a regényedet írod, ne a helyesírással legyél elfoglalva! A helyesírás ugyebár bal agyféltekés tevékenység, alkotás közben viszont jobb agyféltekéd lendül akcióba. Hagyd őt kibontakozni, ráérsz akkor aktivizálni a balt, amikor már befejezted az írást, és a lektorálással kezdesz foglalkozni!

  4. Koncentrálj! Amikor a helyesírást javítod, lehetőleg ne tereld el a figyelmed semmivel. Ne végezz párhuzamosan más feladatokat, és teremts nyugodt körülményeket! Időnként tarts szünetet, állj fel, mozogj egy keveset. Ha már úgy érzed, hogy nem tudsz 100%-osan odafigyelni, inkább folytasd az ellenőrzést később.

  5. Ismételj! Biztos, hogy nem lesz elég, ha csak egyszer olvasod át a szöveget. Nézd át többször és többféleképpen, szavanként, és összefüggő szövegként olvasva is! Mindenképpen érdemes kinyomtatva is átnézni, mert akkor azokat a hibákat is észre fogod venni, amelyek a monitoron olvasva nem tűntek fel.

  6. Ellenőrizz! Ha bizonytalan vagy egy szó helyesírását illetően, inkább nézz utána! A Word beépített helyesírás-ellenőrző programja nem lesz elegendő, mert nagyon sok hibát (főleg elgépeléseket) benne hagy a szövegben. Itt nagyon sok szó és kifejezés helyesírását megtalálod: http://www.magyarhelyesiras.hu/

  7. Ne aggódj! Olyan könyv még nemigen született, amelyben ne lett volna helyesírási hiba vagy elgépelés. Nem a világ vége, ha a gondos ellenőrzés ellenére benne marad egy-két hiba, lehet, hogy soha senki nem fogja észrevenni.

Ha reménytelenül rossz a helyesírásod, akkor ne magadnak javítsd a szöveget, inkább kérj meg rá egy jó helyesírással bíró ismerőst!

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

A flitteres takonyról

A napokban vitába keveredtem egy úriemberrel a facebookon. Ő ugyanis nekiállt azt hangoztatni a mi facebook oldalunkon, hogy mi az Író születik tréningekkel a flitteres takonyt(sic!) áruljuk, és ezzel lealjasítjuk az irodalmat, azt az irodalmat, amit ő – az úriember – művel, és azt az irodalmat, amit közzé is tenne őkelme, ha valaki megfizetné, de hát nem teszik ezek a piszok kiadók…

Miután szétmorzsoltam az úr siralmas sorsa fölött érzett bánatomban előbuggyanó könnyeimet, válaszoltam neki.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Tapasztalt internetes fórumozóként tudom, hogy hozzászólás-váltások során emberek véleményét megváltoztatni nem lehet, így azzal, az elmúlt 10 évben már jól bevált stratégiával mentem bele a vitába, hogy a válaszaim igazából nem ennek az író-úrnak szóltak, hanem azoknak, akik ezt végignézték, és akikben szintén felbukkanhat olyan gondolat, mely szerint „hát, izé, lehet, hogy ezt az íróképzést mégis valamiféle naaagy, vízfejű szervezetre kellene hagyni, ahol irodalmárok dolgoznak”.

A minap írtam a levelemben és a legutóbbi cikkemben, hogy írónak vallom magam. Olyan írónak, aki tesz a saját sikereiért, de nem ám úgy, hogy malmozva várom a remek kiadói ajánlatokat, hanem olyannak, aki kiadja a saját könyvét, és aztán eladja, és ráépít egyéb termékeket, szolgáltatásokat, amikre még igény van, meg amik még kapcsolódnak valamilyen szinten a könyvek témájához.

Ugyanakkor vállalkozó is vagyok. Nekem aztán lehet sírni, hogy milyen sanyarú a sorsuk az íróknak, mert én aztán nagyon meg tudok hatódni emiatt… Vállalkozzatok, ez ennyire egyszerű! Tudom, hogy az önmagukat Rejtő Jenő, vagy József Attila reinkarnációnak hívő művészlelkek mennyire ki vannak szolgáltatva annak, hogy a kiadók ha lennének is kegyesek fizetni, az összeg megállna néhány százezer forintnál; és annak is, hogy jönnek-mennek az önjelölt írók, és flitteres takonyt írnak, és azt akarják eladni, és, hogy az emberek fejében a takony mellett már nem marad kapacitás a VALÓDI irodalom, a valódi művészet befogadására. Átérzem én a kognitív disszonanciájukat, ha nagyon rákoncentrálok, de úgy gondolom, ez az ő problémájuk, és nekik kell megoldaniuk.

Ha az úriemberhez hasonló mentalitású irodalmár-fanatikusoknak kedvező világ lenne, akkor Magyarországon egyetlen könyv lenne a könyvesboltok polcán: Kertész Imre Sorstalansága.

Sőt, ha bizonyos fanatikusok kedve szerinti világ lenne, akkor körülbelül 10 ember lenne képes gondolkodni a világban, és mindenki más földalatti börtönökben termelné a hőenergiát, foszforeszkáló falú kapszulákba zárva. A fennsőbbrendűségnek, meg a másokat (jelen esetben más írókat) kevésbé jónak tartó mentalitásnak, úgy vélem, nem lenne határa, ezért azt gondolom, hogy ezt esetleg érdemes lenne csírájában elfojtani, rámutatva arra, hogy a világ milliárdféle, és ezt illik tiszteletben tartanunk.

Én a liberalizmus híve vagyok most is, és azt vallom, hogy a szabadság – és ide tartozik az írói és olvasói szabadság is – elsődleges kell, hogy legyen az emberiség életében, az élni és élni hagyni elv keretében.

Soha, senki nem szabályozhatja le azt, hogy ki írhat, mikor és miről. Foglalkozzon mindenki saját magával, ha lehetséges, ha pedig mindenáron szólni akar mások érdekében, azt tegye előremutató módon, nem előírva senki számára azt, hogy mit tehet és mit nem. Javaslat, ötlet, iránymutatás mindig jöhet, a kritikát meg tartsa meg mindenki magának!

Az írás nemcsak alkotóművészet lehet, hanem sokszorosan összetett eszköz, ami jó arra is, hogy:

–        összefüggéseket láttasson meg velünk, amiket puszta gondolkodás, vagy beszéd közben képtelenek lennénk felismerni, írás közben viszont igen,

–        kiadjuk magunkból az érzéseinket, gondolatainkat, hogy nekünk, íróknak jobb legyen, valamiféle szintet léphessünk az írás segítsége által (például traumatikus élmények feldolgozását segítheti az írás),

–        közvetíthetünk olyan információt, tudást, tapasztalatot, ami elsikkadóban és eltűnőben van, holott a jövő érdekében nagyon fontos, hogy ezek hozzáférhetőek maradjanak (lásd szakkönyvek, tankönyvek, segédletek),

–        edzhetjük, frissen tarthatjuk az agyunkat, és az olvasóinkét is,

–        még jobban elmélyülhetünk abban a témában, amiben már eleve szakértők vagyunk, és más nézőpontokból is megközelíthetjük a szakterületünket, ami által a szakmai hierarchia csúcsára kerülünk,

–        segíthetünk az olvasónak kilépnie a saját élete mókuskerekéből azzal, hogy szórakoztatót, könnyedet, feledtetőt írunk, (ide tartozik a minden, amit az olvasók fele imád, a másik meg utál)

–        taníthatunk a történetek ereje által (lásd Lőrincz L. László könyveit),

–        segíthetünk másoknak, hogy megváltoztathassák az életüket (tanácsadó-, vagy ún. menedzserkönyvek)

–        társadalmi kérdésekre kereshetjük és adhatjuk meg a választ,

–        és így tovább.

Az írás nem kalapács, ami kizárólag arra tökéletes, hogy beverjünk vele egy szöget, hanem az írás egy olyan eszköz, amit mindenki egyénileg találhat fel magának. Jelenleg több mint 7 milliárd ember él a Földön, ami azt jelenti, hogy az írásnak – és az olvasásnak is – ebben a pillanatban több mint 7 milliárd aspektusa van.

Lehet úgy élni, sőt írni is, hogy ezt nem tartjuk tiszteletben, de ELŐÍRNI, hogy mi számít irodalomnak, és mi flitteres takonynak, senki számára nem jog.

Itt az Internet, ami pillanatok alatt a magánkiadóddá válik: bármit írsz, két perc múlva kinn lehet az Interneten, az OLVASÓD szeme előtt. Ő fogja eldönteni, a legjobb zsűri, hogy mi érdemes olvasásra, és mi nem, nem pedig a „kollégáid”…

Egy idézet azoknak, akik azt hiszik, hogy csak kivételes emberek kiváltsága lehet az írás:

>>„Az írás kétségkívül mesterség és titok szimbiózisa”, írta egyszer Wolfgang Weyrauch. A titkok területén csak találgathatunk, a mesterség ezzel szemben tanulható.

Az íráshoz természetesen hozzátartozik a nyelvvel való bánásmódban megmutatkozó tehetség, a fantázia és az inspiráció is, de mindezek az adottságok önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy jó és lehetőség szerint sikeres regényt írjunk. Ennek előfeltétele a mesterségbeli tudás. Mert az írás, ahogy Umberto Eco, és előtte már sokan mások is hangsúlyozták, tíz százalék inspirációból és kilencven százalék transpirációból, egy rész titokból, és kilenc rész mesterségbeli tudásból áll<<

Fritz Gesing Kreatív írás című könyvének legelső szavai és mondatai a 9. oldalról. (Z-Press kiadó, 2007.)

Azoknak, akik félnek a „flitteres takonytól”, javaslom, képezzék tovább magukat, mert félő, hogy leragadtak valahol a 20. század elején.

Vidi Rita

Mások reakciói erre a cikkre:
http://blogregenygyujtemeny.blog.hu/2014/08/10/vita_a_modern_irodalom_letjogosultsagarol

https://www.facebook.com/groups/kreativelmek/permalink/286901358181962/

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Mi a fene az a központozás?

Elég jó voltam magyarból az iskolában, de életemben először felnőtt fejjel találkoztam a központozás szóval. Mi a bánat ez? – gondoltam először kissé kínosan feszengve, majd mikor izgatottan utánanéztem – elvégre ahhoz túl sokat írok, hogy alapvető nyelvtani fogalmakkal ne legyek tisztában -, rájöttem, hogy jaaa, ezt én használom a gyakorlatban, meg gyanítom, mindenki.

Nos, az előbbi bekezdés tele van központozással.

Mi a központozás?

A központozás az, amikor írásjelekkel tagoljuk az írott szöveget azért, hogy:

  • a mondanivaló pontosan menjen át, úgymond az író szándéka szerint;
  • a szöveg könnyebben olvasható legyen, ne egy vaskos tömbben álljanak a szavak egymás után, mert azt nagyon fárasztó olvasni;
  • a hangulatkeltés elérje a célját;
  • az egyedi stílus jobban átjöjjön (vagy átmenjen, attól függően, hogy az írott mű melyik oldalán állunk ;));
  • gondolatokat tudjunk közbeékelni;
  • jelölni tudjuk a beszéd olyan sajátosságait, amit egyébként csak hosszas magyarázatokkal lehetne körbeírni.

Mik a központozás eszközei?

Ez már általános iskolai anyag, csak ott nem így hívtuk (szakértőktől kérdezem, ma használják az általános iskolában a központozás kifejezést?)

A központozás eszközei – tádám! – az írásjelek.

A pont:.
A vessző:,
A pontosvessző:;
A kettőspont:
A kérdőjel:?
A felkiáltójel:!
A gondolatjel: —
*A kötőjel: –
Az idézőjel: „”
A három pont a befejezetlen gondolat végén: …

A központozást segítik továbbá a bekezdésjelek, a felsorolások, a behúzások, és a szöveg tördelése is, ezek bármennyire is nem nyelvtani eszközök.

*Mindig megy a vita azon, hogy mi gondolatjel és mi kötőjel – a gondolatjel hosszabb, a kötőjel rövidebb -, de ez a vita azonnal értelmét veszti akkor, amikor tördelésre kerül a sor. Most, ahogy az előbbi mondatot leírtam, az első vízszintes vonal a szövegben gondolatjellé alakult a Word jóvoltából, a második meg nem. Katasztrófa? Nem.

Az agyunk nem azon dolgozik pontosan ebben az esetben, hogy „vajh’ ez itt gondolatjel, vagy kötőjel, Úristen, most mi lesz, ha nem tudom eldönteni…”, hanem azt értelmezi, hogy oda valami be van ékelve. Ha mondat legelején van a vonal, akkor párbeszédhez, vagy felsoroláshoz tartozik. A szövegből kiderül, hogy mivel állunk szemben. De a gondolatjelnek – vagy kötőjelnek – nem kell olyan túlzott jelentőséget tulajdonítani, hogy érdemes legyen ezen vitatkozni, mert ezek csak segédeszközök, a hangsúlyt még mindig a szöveg maga viszi el. Érdemes egységes jelölésre rászokni, de szerintem nem szakad le az ég, ha néha besikerül egy kötőjel véletlenül egy gondolatjel helyett. Vagy fordítva.

A közhiedelemmel ellentétben, nem úgy olvasunk, hogy karakterről-karakterre értelmezzük a betűket, és alakítjuk szavakká, mondatokká ezeket, hanem a szavak és szövegek réges-régen elraktározott képét hívjuk elő a memóriánkból, tehát ránézésre olvasunk. A ránézés nem kívánja meg a gondolatjel és kötőjel közti különbség értelmezését.

Magánvélemény OFF.

Akkor hogyan nézzen ki egy központozott szöveg?
Ha nincs központozás, akkor az már rossz?

Vessző és mondatvégi írásjel biztosan szerepel minden szövegben, tehát ilyen értelemben minden szöveg központozott. A további finomságok azonban sok szövegből hiányozhatnak, de ez nem biztos, hogy szárazzá, unalmassá, olvashatatlanná teszi a szöveget, mint ahogy az sem biztos, hogy a központozásban csillagos ötös írás alapvetően jó írás lesz.

Ugyanaz a szöveg központozással és anélkül:

(részlet a készülő regényemből)

– Üdvözlöm asszonyom, Thomas Deeplary vagyok, gyilkossági nyomozó – mutatkozott be, kezét üdvözlésre nyújtva. A nő elfogadta a felé nyújtott kezet, és határozottan megrázta, közben Tom szemébe nézett. Deeplary azt gondolta magában, hogy ha ez a nő bolond, akkor ő is biztosan az. – A kollégák mondták, hogy ön látott valamit vagy valakit. Elmesélné, kérem a történteket?

– Az úgy volt – kezdte Mavis, majd megakadt egy pillanatra, mert olyat látott, amit addig csak filmekben: a nyomozó egy jegyzetfüzetet és egy kis tollat vett elő és írni kezdett. Mavis kissé zavartan folytatta tovább: –  Hooogy, szóval, hogy a szokásos egészségügyi biciklitúrámat teljesítettem, mert tudja, az orvos szerint többet kellene mozognom, hát rajtam meg ne múljon, minden reggel letekerek húsz kilométert! – Johnston sheriff méltatlankodó ciccegésére oda sem figyelve folytatta tovább. – Szóval, amikor ide értem a tanya mellett elvezető úthoz, már messziről hallottam, hogy valahonnan a ház felől egy autó közeledik. Megálltam, mert már nem egyszer elsodort ez a szeleburdi népség, na nem az öreg Samuelson, ő mindig lassan és óvatosan vezetett, de például az a kelekótya Brady kölyök, azzal az óriási terepjárójával rendszeresen le akar tolni az útról.

Johnston sheriff akkorát sóhajtott, hogy az óriási udvar szélén álló hatalmas fák levelei egyszerre rezdültek meg, és magában megfogadta, hogy ha ennek az ügynek vége lesz, összehív egy lakossági fórumot, és kioktatja a lakókat, hogyan kell szabatosan és lényegre törően vallomást tenni.

***

Üdvözlöm asszonyom, Thomas Deeplary vagyok, gyilkossági nyomozó, mutatkozott be, kezét üdvözlésre nyújtva. A nő elfogadta a felé nyújtott kezet, és határozottan megrázta, közben Tom szemébe nézett. Deeplary azt gondolta magában, hogy ha ez a nő bolond, akkor ő is biztosan az.
A kollégák mondták, hogy ön látott valamit vagy valakit. Elmesélné, kérem a történteket?
Az úgy volt, kezdte Mavis, majd megakadt egy pillanatra, mert olyat látott, amit addig csak filmekben, a nyomozó egy jegyzetfüzetet és egy kis tollat vett elő és írni kezdett. Mavis kissé zavartan folytatta tovább.
Hooogy, szóval, hogy a szokásos egészségügyi biciklitúrámat teljesítettem, mert tudja, az orvos szerint többet kellene mozognom, hát rajtam meg ne múljon, minden reggel letekerek húsz kilométert!
Johnston sheriff méltatlankodó ciccegésére oda sem figyelve folytatta tovább.
Szóval, amikor ide értem a tanya mellett elvezető úthoz, már messziről hallottam, hogy valahonnan a ház felől egy autó közeledik. Megálltam, mert már nem egyszer elsodort ez a szeleburdi népség, na nem az öreg Samuelson, ő mindig lassan és óvatosan vezetett, de például az a kelekótya Brady kölyök, azzal az óriási terepjárójával rendszeresen le akar tolni az útról.
Johnston sheriff akkorát sóhajtott, hogy az óriási udvar szélén álló hatalmas fák levelei egyszerre rezdültek meg, és magában megfogadta, hogy ha ennek az ügynek vége lesz, összehív egy lakossági fórumot, és kioktatja a lakókat, hogyan kell szabatosan és lényegre törően vallomást tenni.

Nos, hogyan érthetőbb? 😉

Vidi Rita

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

A leggyakoribb helyesírási hibák, amiket te is elkövetsz

Egy írónak nem árt, ha kiválóan tudja a helyesírást, csakhogy csodálatos magyar nyelvünk rendesen feladja ám a leckét! A leggyakoribb hibákat azért gyűjtöttem ide egybe, hogy célzottan utánuk tudj járni, fel tudd eleveníteni a tudásodat az alábbiakkal kapcsolatban.

Mindenki számára van remény, rendszeres gyakorlással, és némi odafigyeléssel ebben is rengeteget lehet fejlődni.

Földrajzi nevek furmányságai: Margit-sziget földrajzi névként, Margitsziget városrészként, Lánchíd, Árpád híd, Velencei-tó, Erzsébet híd (nézz utánuk földrajzi nevek gyűjteményében) .

Dátumok variációi: elsején=1-jén, nem pedig 1-én; ugyanakkor: huszadika=20-a; 31-e; 18-án. Ezekben az esetekben nem kell pontot tenni a szám után. UPDATE: Gömöry Katinak hála megtudtuk, hogy már helyes az 1-én formátum is. Köszönjük :).

Kötőjeles vagy egybeírt? A leggyakrabban kötőjellel – helytelenül – írt szó: összevissza (helytelenül: össze-vissza). Továbbá: egytől egyig a helytelen „egytől-egyig” helyett,

Higgy és hagyj: hisz->hidd, higgy, higgyétek. Hagy->hagyd, hagyja, hagyjátok

Ünnepek nevei: helyesen húsvét, karácsony, helytelenül Húsvét, Karácsony.

Muszáj vagy muszály? az ly-j variációk rendre próbára teszik az embert. (A linken megtalálod a leggyakoribb hibákat okozó szavakat, a pontos írásmódjukkal.)

Idegen nevek és idegen szavak ragozása: Cannes-i Filmfesztivál<- így helyes, mert ez egy rendezvény neve, ugyanakkor ha valaki ott lakik, akkor őkelme bizony cannes-i.
Általában a ragokat és toldalékokat egybe írunk az idegen szavakkal – pl. Chicagóba <-speciális, mert az angol rövid o átváltozik a magyar kiejtés szerinti ó-ra, New Yorkba, – de ha az idegen szó írása és hangzása nagyon eltér egymástól (magyar nyelvi szempontból), akkor a ragot/toldalékot kötőjellel tesszük a szóhoz: pl. guillotine-t, monsieur-nek.

Összekeverhető szavak: egyel-eggyel, egyenlőre-egyelőre, elöl-elől

Olvasni és böngészni való: http://www.magyarhelyesiras.hu/gyakori_hibak.php
és Magyar helyesírási szótár

Volt már olyan élményed, hogy éveken keresztül magabiztosan használtál egy helyesírási szabályt, majd egyszer csak hirtelen elbizonytalanodtál, és úgy érezted, hogy mindig is rosszul használtad? Aztán már azt sem tudtad, hogy fiú vagy-e, vagy lány…

Ezt a bal agyféltekénk csinálja velünk: mindig kritikus, mindig kekeckedik, mindig szabályszerű akar lenni, akár úgy is, hogy megkérdőjelezi az adott, régóta bevált szabályokat. Ráadásul a jobb agyféltekénk háttérbe szorításával a frontális lebeny helyett az amigdala dominanciája a jellemző, így már attól is félünk, amitől nem kellene…

Jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamunkon nincs félelem, csak örömteli, felszabadult írás>>
Jelentkezz a következő alkalomra már most!

(Remélem egyetlen helyesírási hibát sem vétettem a szövegben :D)

Kézzel vagy géppel érdemes írni?

Nagyon érdekes kérdés merült fel a jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyam kapcsán egy beszélgetésben, gondoltam, talán számodra is hasznos lehet.

Azt kérdezte egy ismerősünk, amikor elmeséltük neki, hogy mivel foglalkozunk, hogy ha jobb agyféltekésen akarunk írni,  akkor mi az üdvösebb: az, ha kézzel, vagy az, ha géppel írunk.

Kiváló kérdés!
A válasz pedig csak első ránézésre egyszerű.

Az írás maga egyértelműen bal agyféltekés tevékenység  alapvetően, két dolog miatt:
1.) A szövegértelmezés bal agyféltekés, írás közben  értelmezzük is, amit írunk.
2.) A nyelvtani szabályok, a helyesírás bal agyféltekét igényelnek.

Ugyanakkor, a saját kútfőből eredő írás, a fikció, vagy saját szavainkkal való megfogalmazás
(tehát nem másolás, nem élő szöveg leírása) KÉT agyféltekés tevékenység. Ezt modern
képalkotó eljárásokkal is be lehet már bizonyítani, pl. MRI-vel. Írás közben mindkét félteke dolgozik „ezerrel”, ezért is jó az, ha kiírunk magunkból dolgokat, mert az agy minden része részt vesz a munkában, és így például traumatikus élményeket könnyebb feldolgozni (vigyázat, felszínre hozni is könnyű, aztán a szálakat el is kell ám varrni!)

Akkor vegyük be most az írás módját is a pakliba:
Kézzel írás: mivel a legtöbb ember jobb kezes, ezért óriási valószínűséggel a bal félteke irányítja a kéz mozgását, így, a két agyféltekés írástevékenység közben a bal a dominánsabb alapvetően.
Kézzel íráshoz  a jobb kezesek számára nagyon-nagyon fontos a jobb  agyfélteke “tuningolása”.
A bal kezesek egy pici előnyben vannak, mert az ő kezüket óriási valószínűséggel – sosem lehet 100%-ra biztos senki abban, hogy melyik féltekéje mijét irányítja 😉 – a jobb agyféltekéjük irányítja, sőt, az is előfordulhat, hogy a beszédközponjuk is a jobb oldalon van. Szóval, ha valaki bal kezes, és írni szeretne, akkor kezdhet nagyon örülni, mert van ebben egy „kis” előnye ;). Főleg, ha kézzel ír.
Géppel írás: laptopon, vagy írógépen való írás, mivel általában KÉT KEZES művelet akkor is, ha a két kezünknek csak egy-egy ujját használjuk, értelemszerűen azért, mert mindkét „felünk” munkára van fogva. Géppel írásnál nem árt, ha írás közben kikapcsoljuk a helyesírás ellenőrzőt – pl. Word-ben -, mert így nem fordulhat elő az, hogy a zölddel, vagy pirossal való aláhúzás miatt rögtön átkapcsol balos üzemmódba az agyunk, jó eséllyel minden negyedik-ötödik szónál, és legalább minden második mondatnál. Érdemes a helyesírás ellenőrzést a végére hagyni, és utólag javítani a hibákat.
A géppel írás tehát a jobb kezesek számára lehet előnyösebb, de csak akkor, ha magabiztosan írnak géppel! Annak semmi értelme, hogy kínszenvedésként éld meg az írást, csak azért, mert a számítógépen hatékonyabb. Érdemes megtanulni egy kicsit gépelni – vakon a legjobb  természetesen -, hogy könnyű is legyen, laza csuklómozdulat legyen a gépelés, ne okozzon stresszt, és alapvetően két agyféltekés is lesz majd.

Gyorsírás: a gyorsírás egyértelműen JOBB agyféltekés – mint ahogy pl. a kínai és japán nyelvű írás -, mert nem betűről betűre írunk így, hanem egy teljesen más struktúrával épül fel az írott szöveg, leginkább képszerű, nem betűszerű.

Tehát a legjobb, ha a balkezesek gyorsírással írnak ;).

Egyébként természetesen az a „szabály”, hogy mindenki írjon úgy, ahogy számára kényelmes, és ahogy számára NEM stesszes.

Itt tudsz jelentkezni a következő jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamra>>

TIPP: Az írás közbeni átmeneti elakadásnál ki lehet próbálni azt, hogy a szakaszt, aminél megrekedtél, nem átugrod, hanem megpróbálod másképp megírni, mint szoktad. Ha eddig géppel írtál, próbáld meg kézzel, és fordítva. Ha nem segít, rajzold le ;).

Vidi Rita
A RitArt Academy szakmai vezetője

Hogyan növelheted a kreativitásodat? A válasz: 14 napos online kreativitásfejlesztő tanfolyam>>

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén