Kreatív írás képzések könnyed és szelíd módszerrel

Címke: vidi rita

R. V. Legend - Úton - A Főnix

Jobb agyféltekés kreatív írás – jobb agyféltekés regény

2013-ban találtam ki és hoztam létre a jobb agyféltekés kreatív írás módszertant, amivel azóta is rendszeresen tartunk íróképzéseket. Az alapképzéseink vezérlő csillaga a regényírás, hiszen ez a legnehezebb műfaj – bár aki próbált már verset írni az tudja, hogy ebben azért megoszlanak a vélemények.

A két napos Író születik képzésen a regényírás fő pillérein keresztül mutatjuk és tapasztaltatjuk meg az íróvá válás folyamatát, aminek révén a résztvevők nemcsak bepillantást, de saját egyedi élményeket is szereznek. Sokan ott és akkor már érzik, hogy igen is, íróvá születtek, míg mások pedig arra jutnak, hogy bár nem születtek íróvá, de bármikor úgy dönthetnek majd, hogy ha akarnak, akkor majd írnak. A képességük meglesz hozzá.

Azért a regényírást választottam vezérlő csillagnak a képzéseink alapjához, mert regényt írni kellőképpen bonyolult és hosszadalmas ahhoz, hogy egyrészt elrettentő hatása legyen egy laikus számára, tehát ha ezzel foglalkozunk, akkor hatalmas szintlépéseket könyvelhetünk el. Másrészt a regényírás annyira szerteágazó az írásművészet tekintetében, amiről tényleg jó, ha átfogó képe van még egy kezdőnek is. (És sok tapasztalt író csodálkozik rá ezeket megismerve arra, hogy korábban miért is akadt el egyik-másik művével.)

Íróink többsége tapasztalt olvasóként érkezik a képzésre. Ez olyan, mint mikor valaki úgy megy szakácstanfolyamra, hogy már van saját ízlése az ízekkel és étkekkel kapcsolatban. A nálunk résztvevők sokat olvasnak és sok félét, van kialakult ízlésük és igényesek is az írott művekkel kapcsolatban. De ez nincs mindig így egyébként: mikor tizenévesek jelennek meg a képzéseken, még ha olvasottak is, biztosan nincs mögöttük ezer regény, mint mondjuk egy ötvenes olvasásmániásnak.

Így a regények fő jellegzetességeit nem kell hosszasan magyaráznunk, nem is szoktuk, csakis a fő pillérekre térünk ki, és játékos formában el is kezdünk regényt írni – és be is fejezzük. Olyan alapvetésekre térünk ki, amik még a mindent elolvasók számára is újdonságként hatnak, miközben ezek szakmai mesterfogásoknak bizonyulnak. Foglalkozunk ugyan a cselekménnyel is, de többet foglalkozunk a karakteralkotással és -ábrázolással, mint – tudomásom szerint – általában szokás az írásművészeti képzéseken.

Rávilágítunk az apró részletekre és az összképre is, így nemcsak módszertant, de látásmódot is adunk.

Mikor a képzést elindítottam, akkor még „csak” két könyvet írtam, egyik sem volt regény. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy 14-15 éves koromban írtam már egy 90 oldalas regényféleséget – 9 hónapon keresztül gépeltem nap mint nap, rendes nagy, 25 kilós Olivetti írógépen, olykor bizony újrahasznosított, néhány nyomtatott vagy gépelt sornyi szöveget már tartalmazó papírra –, de azt még teljes tudatlansággal műveltem. Bár sokat – mondjam inkább rengetegnek… – olvastam, sosem gondolkodtam azon akkoriban, hogy mitől regény a regény, csak volt a fejemben egy történet néhány fiatalról, és azt örökítettem meg. Aztán végül többeknek odaadtam olvasásra, és így valakinél végül ottmaradt, eltűnt. Szóval volt némi fogalmam a hosszú hónapokon át tartó ihletett alkotásról, de a regényírás részleteit „csak” intuitív módon ismertem, és erre építettem a képzésemet is.

És aztán erre építettem a saját regényemet is.

Ahogy az a jobb agyféltekés kreatív írásnál már lenni szokott, nekem is úgy jött a regény, mint sokaknak: éppen napozás után voltam, a nyugágyban pihentem az árnyékban, amikor is láttam magam előtt egy nőt, aki egy autó volánja mögött ült és várt. Próbáltam firtatni gondolatban, hogy ki ő és mire vár, amikor jött ez a gondolat-utasítás: Menj be, kezdd el megírni és akkor megtudod.

Itt meséltem el a részleteket>> Regényírás: Úton – A Főnix – a kezdetek

A regényírás olyan volt számomra, mint egy nyomozás: egész életemben kutattam a dolgok mögött megbúvó mozgatórugókat, okokat, és annak idején például a minőségbiztosítást is akkor szerettem leginkább, amikor nyomozni kellett, hogy vajon mi okozza az adott hibát. A regény írásánál is ez volt: jött egy jelenet, de fogalmam sem volt, hogy mi van vagy volt a mélyén, és utána kellett mennem, ki kellett derítenem ezeket.

Az írás közben számtalanszor volt olyan, hogy láttam a jelenetet, és gondoltam valamit, hogy majd mi fog belőle kialakulni, de aztán kiderült, hogy másfelé tartanak a szereplők, jócskán meglepetést okozva még nekem is.

A Főnix száz százalékban jobb agyféltekés. Minden bal agyféltekés irányítást nélkülöz, minden elvárt vagy szokványos sémára és trendre nemet mond, ettől függetlenül – vagy épp ezért? – egységes és kerek. A maga nemében logikus és követhető (ami a bal agyfélteke mániája egyébként), miközben – olvasói szerint – minden oldalán ott van a még elviselhető mértékű feszültség és közben a megnyugtató tudat is, miszerint nem fogják borzalmas és elviselhetetlen tragédiák fűszerezni a szereplők útját.

Szerintem A Főnix olyan, mint az élet. Mindenki életében vannak fordulatok, regénybe illő pillanatok, de igazából úgy a jó, elviselhető és kellemes, ha a saját medrükben mennek, haladnak előre a dolgok, különösebb erősfeszítések nélkül, és közben azt érezzük, jó irányba tartunk. Tanulunk új dolgokat is, de a tapasztalataink kiaknázására is rendre szükség van. Ez az élet egyik lényege.

A Főnix sosem akart rendkívüli, forradalmi vagy mindent megújító lenni. Ha nekem volt is célom vele a megörökítésen túl, az csak az volt, hogy olyan stílusban adjam át az eseményeket, ami nem elmepusztítóan szétforgácsoló, és közben senkit nem is választ el a saját lelkétől, hanem inkább összeköti vele.

Tudom, ez most kissé ezoterikusan hangzik, de szerintem az íróknak hatalmas a felelősségük ebben az atomizálódó, összpontosítási képességet gyengítő, gyűlölködésre alapuló világban, hogy visszatereljék az eltévedt báránykákat – önmagukat is közben persze – a helyes útra. Az én-eket összekössék a lelkükkel. Kellenek a figyelemösszpontosító, de felesleges stresszt nem gerjesztő, akár még megnyugtató lezárással is bíró történetek, amik úgy mondanak valamit, hogy közben semmit nem akarnak erőltetni, mert ezek révén az elmék kapcsolódni lesznek képesek a saját lelkükkel. Ez egy olyan művelet, ami szokásosan nem az írók célja, de a jobb agyféltekés írók így alkotnak, így a műveik az olvasókban is ezt a hatást keltik.

Nyilván mindennek van hely a kultúrában, még a rossz és kártékony műveknek is, de az írók felelőssége az, hogy születnek-e jó és jótevő írásművészeti termékek. Nem várhatjuk el, hogy a régi nagy klasszikusok majd elvégzik a kultúraképzés műveletét a társadalomban, mert azok a művek túlságosan archaikusak és távolik a mai gondolkodók és a kapcsolatkereső elmék számára. Ahogy Széchenyi is mondta: „Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni: valaha mik voltunk, de inkább átnézni: idővel mik lehetünk s mik leendünk. A múlt elesett hatalmunkbúl, a jövendőnek urai vagyunk.”

A jövőbenézés nem az olvasók felelőssége, hanem az íróké. Mert az olvasók csak azt tudják nézni, amit eléjük teszünk. (Az írók antikrisztusi műveletéről majd máskor írok.)

A jobb agyféltekés kreatív írás segít abban, hogy jobb agyféltekés regények szülessenek.

A jobb agyféltekés regények általában úgy születnek, hogy van valamilyen felsőbb hatalomtól – nevezhetjük Univerzumnak, Eszmei Térnek, Kollektív Tudattalannak, Anyatermészetnek, Istennek, Istenségnek, Szentnek, Őrangyalnak, Buddhának, akárminek – eredő átitatottsága. A jobb agyfélteke az isteni agyféltekénk. Nem ott lakik Isten, de ott tudunk összecsatlakozni a lelkünkkel, a lelkünk pedig azzal a Mindenhatóval, akiben-amiben hiszünk.

Ezért a jobb agyféltekés regények mindig adnak valami olyan pluszt, amit az író önmagában nem lenne képes adni. Emberből azok nem eredhetnek, legalábbis egyetlen embertől nem. (A Kollektív Tudattalanra, avagy Eszmei Térre is rá lehet csatlakozni a jobb agyféltekével, ilyenkor a korszellemnek megfelelő mondanivaló jön le.)

Én hiszek abban, hogy a jobb agyféltekés kreatív írással létrejött művek értünk, emberekért születnek. Az íróért is nyilván, de inkább az olvasókért. Minden ilyen művel több és jobb lesz a világ, akkor is, ha ezek egyike sem lesz méltó irodalmi Nobel-díjra végül.

Rengeteg dolog létezik a világban, ami elvesz tőlünk.

  • Silány minőségű termékek,
  • tervezett elavulással megalkotott újítások iparág szerte (például az autóiparban, IT szektorban),
  • lélektelenül létrehozott, inkább pusztító, mint tápláló élelmiszerek,
  • gazdagságnak hazudott modernkori rabszolgaság,
  • méltó életszínvonal alatti szinten eltelt évtizedek és leélt életek,
  • gyűlölködésre szoktató közösségi média,
  • szétszakadásra késztető politikai ideológiák, és sorolhatnám.

 

A világ számtalan művelete álcázza magát úgy, mint ami hoz valamit az életünkbe, de közben észre sem vesszük, mennyi mindent vesz el.

Pszichikai paraziták tucatjai követelik az életerőnket, és mi önként adjuk, mert azt hisszük, ez az élet rendje. De közben semmit nem kapunk, aztán meglepődünk, hogy a 21. század huszadik évében egy vírus csinálja ki a világ gazdaságát, és dönti romba az addigi minden törekvésünket, kilátástalanságba sodorva.

Kellenek a jobb agyféltekés regények. Azok, amik tényleg adnak. Hoznak valahonnan valamit, és semmit nem kérnek cserében. Mert úgy is adnak, ha el sem olvasod ezeket.

A következő jobb agyféltekés regényt akár te is írhatod. Rajtad is a világ szeme!

Jobb agyféltekés novellásköteteink:

UNIVERZUM>>

Felállni, menni tovább>>

Jobb agyféltekés regény:

Úton – A Főnix

10+1 adatvédelmi és adatmentési tipp íróknak

Képzeld el, ahogy egy esős, de mégsem szomorkás vasárnap délutánon, a melegen doromboló kandallókályha és a forró kakaó szomszédságában megszáll az ihlet, és amikor nekikezdesz írni, már te is érzed, hogy az utóbbi idők egyik legjobb, legkerekebb, legizgalmasabb, legmegrendítőbb sztorija reppen ki az ujjaidból. Észre sem véve az idő múlását – ez egyébként jobb agyféltekés élmény – hosszú oldalakat írsz tele, és már éppen a végére kanyarodnál a történetnek, a drámai végkifejlet felé, amikor hopp, elszáll az egész: a betűk eltűnnek, mintha sosem lettek volna ott. Sok tízezer karakter válik köddé. Az üres felülettel nézel farkasszemet. A vér az ereidből a másodperc tört része alatt robban bele az agyadba, és már nem tudod, mitől fogjon el a sírás: a tehetetlen dühtől, vagy a fejedet szétfeszítő fájdalomtól.

Minden odalett. Az írásod elveszett. Percekig próbálkozol még a gombok nyomogatásával visszacsalogatni a kincset, de nem sikerül. Hosszú idő telik el addig, míg a dühöd bánattá alakul át, de végül ezzel az érzéssel zárod be a szövegszerkesztő ablakát, miközben arra gondolsz, hogy ilyen jót talán soha többé nem tudsz már írni…

Az adatvesztés réme az írókat az írás minden pillanatában fenyegeti ebben a modern, digitális világban. Azt szoktuk mondani, hogy sokkal hatékonyabb számítógéppel írni, mint kézzel, vagy írógéppel, hiszen az analóg írásokat aztán még majd be is kell digitalizálni, és az egy borzalmasan monoton folyamat, és közben hogy-hogynem, még át is tudnak alakulni a művek, de arról nagyon kevés szó esik, hogy a számítógépes világban ezernyi veszély leselkedik az írásainkra.

És hidd el, nem túlzok.

2007-ben kezdtem el számítógépes vírusokkal és adatvédelemmel foglalkozni.  A régi blogom még mindig hozzáférhető a www.viruskommando.hu/blog oldalon, és van ám ott egy nagyon sok részből álló kiképző-emailtanfolyam is, ami még ma is aktuális információkat ad a digitális vitézeknek.

Most nem akarom összefoglalni a teljes emailsorozat tartalmát, de van néhány instant tippem arra, hogy íróként mire kell még különösen figyelned azon túl, hogy a vírusvédelmednek és az adatvédelmi tevékenységednek kifejezetten magas szintűnek kell lennie.

Adatvédelmi és adatveszteség-megelőzési tippek íróknak

(Nyugalom, ha valamit nem értesz, az email tanfolyamon mindenre fény derül, ez itt csak egy ellenőrző és tevékenységi lista!)

1.)    Amint megnyitsz egy új dokumentumot és elkezdesz bele írni, azonnal mentsd el, NEM a Documents and Settings (vagy Dokumentumok) mappába. Az a legjobb, ha az írásaid számára külön mappát hozol létre valahol NEM a C: meghajtón.

2.)    Ahogyan írsz tovább, mindig a MENTÉS gombbal ments, ne a Mentés másként gombbal, mert ha ez utóbbit használod, félkész fájlok tömkelege lesz összevissza a gépeden, mindenhol.

3.)    Ne bízz az automatikus mentés funkcióban, minden „tiszta” pillanatodban nyomj rá te magad a mentés gombra!

4.)    A profik azt javasolják, hogy a fájlnév ne tartalmazzon ékezetes betűket, és lehetőleg 8 karakternél se legyenek hosszabbak ezek a nevek. Ez szerintem manapság kivitelezhetetlen, hiszen annyi fájlt hozunk létre, hogy fejben sem tudjuk tartani, és az adatvisszaállító programok már az ékezetes betűket is tudják kezelni, de a kiemelt fontosságú írásainknál nyugodtan bevetheted ezt a módszert – első mentés előtt adj meg neki egy ékezetmentes, 8 karakterből álló, szóközt és semmilyen speciális karaktert nem tartalmazó rövid nevet. (Pl. a könyveimet ilyen rövid neveken mentem el, ékezetek nélkül)

5.)    Csinálj egy biztonsági mentés mappát az írásaidnak egy pendrive-on, és időről-időre mentsd el arra is minden írásodat. Vigyázat, a pendrive további veszélyeket hordoz magában, lásd következő pont.

6.)    Pendrive-ok, SD-kártyák bármikor elveszhetnek. És el is vesznek. Azért mert az eszköz hordozható, még nem kell magaddal hurcolnod mindenhova. Egyszerűen tedd pár méter távolságra a gépedtől, fel a polcra, ahol biztos helyen van, nem éri víz, túl nagy hő, stb. Mielőtt rámentenél újabb verziójú írás-fájlokat, az előtt ellenőrizd le, hogy meg tudod-e nyitni azokat, amik rajta vannak.

7.)    Ha véletlenül te magad törölsz ki olyan szövegrészeket írás közben, amiket mondjuk csak ki akartál jelölni, vagy formázni akartál, de huss, nagy tömegben eltűnnek, akkor minden kapkodás nélkül szépen nyugodtan nyomd meg vagy a visszavonás gombot – ez minden szövegszerkesztőben van -, vagy pedig a ctrl-z billentyűkombinációt (ez ugyanazt csinálja, visszavonja az utolsó műveletet). Ez a trükk működik nemcsak szövegszerkesztőkben, de az internetes felületen és levelezés közben is.

8.)    A felülírást mindig körültekintően csináld, győződj meg arról, hogy a felülírandó fájl valóban az…

9.)    Soha ne engedj senkit a gépedhez akkor, ha meg van nyitva az írásod. A kisgyerekek, kutyák, macskák csodákra képesek. Egyetlen mozdulattal 8-9 parancsot is kiviteleznek, aztán ember legyen a talpán, aki azt kitalálja, hogy mi is történt.

10.) Soha ne írj semmi fontosat okostelefonon, és ne is tárolj rajtuk semmit. Már egy nagy adatvédelmi és vírusvédelmi válság küszöbén vagyunk az okostelefonok kapcsán, ne tetézd a bajt, hogy bármiféle fontos adatot ezeken tárolsz. (Android, iOS egyremegy). Ha mégis sikerül – mert hát a késztetés nagy úr – ilyen eszközökön fontos tartalmakat létrehozni, akkor az eszközről való adatátmásolás se várasson magára túl sokat.

11.) Ha nem tudod megnyitni az előzőekben elmentett fájlt – nemrég egyik írótársunk, Csilla járt így, és az ő esete ihlette ezt a cikket is -, akkor inkább ne nyúlj hozzá saját ötleteid alapján, hanem mihamarabb kérj segítséget. Nyugodtan lehet kérdezni a facebook-on ismerősöket, ha nem tudnak segíteni, akkor egy szakembert. Ha nincs nagy baj, csak megsérült a fájl, az nem kerül sokba, ha nagyobb a baj és megsérült a winchester, az már kicsit többe kerül, de az adatok akkor is visszaállíthatók. Ha vírus kódolja át a fájlokat – konkrétan túszul ejti az adatokat -, na az már szép feladat, ahhoz biztosan szakember kell, utána pedig egy teljes hozzáállás-váltás védelem ügyben.

Vírusvédelemben jártas szakemberként azt mondom, hogy a számítógép felhasználók 90%-a – ez Magyarországon kb. 6,4 millió ember(!!!) – olyan veszélynek van kitéve az Interneten és a digitális világban, mintha egy kisgyerek a Keleti-pályaudvar sínjein sétálgatna… (Régebben a témában tartott előadásom címe is ez volt: Ne sétálj a síneken!, és az elmúlt években a helyzet csak rosszabb lett, nem beszélve arról, hogy már titkosszolgálatok is előszeretettel alkalmazzák a kémprogramokat…)

Az alulinformáltság, a szédítő sebesség, az iszonytató méretű megújuló tartalom, és persze a gonosz erők hatékony munkája minden percben veszélyeztetik a munkádat. Szóval jobb, ha vigyázol rá!

Ez egy eléggé bal agyféltekés megközelítés, de ebben – a kockázat miatt – tényleg nincs apelláta. Vagy véded magad és a műveidet, vagy megjárod. Melyiket választod?

(Ezen írás elkészülte közben ötször nyomtam a Mentés gombra.)

Vidi Rita

Ui: Közvetlenül itt találod a vírusvédelmi kiképzést: http://www.viruskommando.hu/blog/blogertesito/

Ha mindenki írni fog, akkor ki fog olvasni?

Jobb agyféltekés kreatív írás tréningjeinken soha, de az internetes felületen velünk futólag találkozók fejében rendre felmerül a kérdés, mely szerint:

„Jó vicc, legyünk a 10 millió író országa… De ha mindenki írni fog, akkor ki fog olvasni?”

Nyolcévnyi online oktatás, 16ezer kezdő számítógép felhasználó képzése, a hősnők.hu és a Minerva Capitoliuma szerkesztése, három könyvem többezer olvasója, majd az elmúlt másfél év után… Nekem ez a kérdés fáj. Mindig azt vallottam, amit egyszer talán egy graffitin olvastam, hogy „nincs hülye kérdés, csak amit nem tesznek fel”, de az utóbbi időben kezdek rájönni, hogy van hülye kérdés. Az, amikor valaki csak azért kérdez, mert lusta gondolkodni, és a kérdésébe belekódolja a lesújtó véleményét is.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Dolgoztam együtt 92 évesekkel, akik odaültek 9 évtizednyi nem számítógépezés után a gép elé, és nyitott szívvel és elmével elkezdtek tanulni, és lelkesen vetették bele magukat az új megismerésébe. Dolgoztam 10 évesekkel is, akikben annyi bölcsesség és alázat van minden iránt, amivel foglalkoznak, hogy felnőtt fejjel örömmel tanultam tőlük. És dolgozom most is annyi tiszta szívű, rendes, kedves emberrel, akiket úgy szeretek már, mint a gyerekkori barátaimat, és hálát adok azért, mert ismerhetjük egymást.

De amikor jön egy ilyen kérdés, egy magának a gondolkodásra fáradtságot nem vevő, összesen 25 másodpercig ránk figyelő Internetfelhasználótól, akkor nekem most már rendszeresen az fordul meg a fejemben, hogy kell ezekre válaszolni egyáltalán?

Létezik, hogy az Író születik projektnek az kellene, hogy célja legyen, hogy gondolkodni nem akaróknak magyarázzuk azt, amit azonnal leráznak magukról?

Az Író születiknek nem célja a hittérítés. Tiszteletben tartom, hogy ez nem mindenkinek az útja. Lehet, hogy csak a 9 millió 999ezer író országa leszünk, sőt, lehet, hogy csak a 4 millió 990ezer ÍRÓNŐ országa. Nembaj, ez még bőven elmegy sikersztoriként „a 7 milliárd író bolyógja” történetben. 😉

Vidi Rita

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén