Kreatív írás képzések könnyed és szelíd módszerrel

Címke: agyfélteke integráló gyakorlat

Vajon hogyan élnek az írók?

Vállalkozásokkal kapcsolatos tanácsadásban már elég jártasságom van, és mindig azt szoktam mondani, hogy mielőtt üzleti modellt választasz – na persze, előtte nem árt tisztázni, mi az az üzleti modell – előbb döntsd el, hogy milyen életstílusú vállalkozó akarsz lenni, mert az nagyban meg fogja határozni az üzletmenetedet:

  • Olyan életstílusú akarsz lenni, aki minden nap vekkerre ébred, kipattan az ágyból, és megy a boltjába nyitni, este pedig ő maga zár és hagyja el utoljára a terepet?
  • Vagy olyan, aki tárgyalástól-tárgyalásig rohan, mindenhova késve érkezik, ezerrel pörög, míg le nem betegszik?
  • Esetleg olyan, aki legalább 10-ig alszik, és éjfél után fekszik, a vállalkozása pedig látszólag abból áll, hogy a számítógép előtt ül, esetleg sokat telefonál?

Neked melyik életstílus tetszik?
Mert íróként is élheted azt!

Amikor az a kérdés jár a fejünkben, hogy vajon hogyan élnek az írók, akkor az nem a megfelelő kérdés.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Mert a megfelelő kérdés ez: hogyan élnék ÉN íróként?

Oké, bocsánat, néha elfelejtem, hogy ne mindig a célkitűzés és célmegvalósítás nagymestere beszéljen belőlem, de most felteszem mégis a provokatív kérdésemet:

–        Nem mindegy, hogyan élnek más írók? Az a lényeg, hogy TE hogyan szeretnél írni.

Elmondom a titkot: az írók általában pokolian sokat írnak, és eszméletlenül sokat olvasnak.

Tehát, igazából csak azt kellene eldöntened, hogy ha neked az lenne a feladatod nap mint nap, hogy rengeteget írj, és elképzelhetetlenül sokat olvass, akkor hogyan osztanád be az idődet.

Természetesen jó, ha objektívek vagyunk. A modern írók élete – főleg, ha jól meg is akarnak élni – nemcsak az írásról és az olvasásról szólhat manapság, hanem kell egy kis vállalkozói szemlélet. Tehát, hogy bele ne unj az írásba és az olvasásba, érdemes minden napodba betenni még egy kis vállalkozásfejlesztési időszakot is.

Na, ezek után nem érhet baj.

Ha szeretsz időre és vekkerre ébredni, hát kelj úgy. Ha azt szereted, hogy a szomszéd fűnyírója ébreszt délelőtt 11-kor, akkor ébredj akkor. Ha este 8-kor már szereted magadra húzni a takarót, akkor tégy úgy, de ha szeretsz kuruttyolni még éjfél után is, akkor ne fogd vissza magad!

A lényeg, hogy naponta legalább 6 órát foglalkozz az írással, az olvasással, a boldogulásod tervezésével és kivitelezésével.

Ennyi.

Vidi Rita

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

A flitteres takonyról

A napokban vitába keveredtem egy úriemberrel a facebookon. Ő ugyanis nekiállt azt hangoztatni a mi facebook oldalunkon, hogy mi az Író születik tréningekkel a flitteres takonyt(sic!) áruljuk, és ezzel lealjasítjuk az irodalmat, azt az irodalmat, amit ő – az úriember – művel, és azt az irodalmat, amit közzé is tenne őkelme, ha valaki megfizetné, de hát nem teszik ezek a piszok kiadók…

Miután szétmorzsoltam az úr siralmas sorsa fölött érzett bánatomban előbuggyanó könnyeimet, válaszoltam neki.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Tapasztalt internetes fórumozóként tudom, hogy hozzászólás-váltások során emberek véleményét megváltoztatni nem lehet, így azzal, az elmúlt 10 évben már jól bevált stratégiával mentem bele a vitába, hogy a válaszaim igazából nem ennek az író-úrnak szóltak, hanem azoknak, akik ezt végignézték, és akikben szintén felbukkanhat olyan gondolat, mely szerint „hát, izé, lehet, hogy ezt az íróképzést mégis valamiféle naaagy, vízfejű szervezetre kellene hagyni, ahol irodalmárok dolgoznak”.

A minap írtam a levelemben és a legutóbbi cikkemben, hogy írónak vallom magam. Olyan írónak, aki tesz a saját sikereiért, de nem ám úgy, hogy malmozva várom a remek kiadói ajánlatokat, hanem olyannak, aki kiadja a saját könyvét, és aztán eladja, és ráépít egyéb termékeket, szolgáltatásokat, amikre még igény van, meg amik még kapcsolódnak valamilyen szinten a könyvek témájához.

Ugyanakkor vállalkozó is vagyok. Nekem aztán lehet sírni, hogy milyen sanyarú a sorsuk az íróknak, mert én aztán nagyon meg tudok hatódni emiatt… Vállalkozzatok, ez ennyire egyszerű! Tudom, hogy az önmagukat Rejtő Jenő, vagy József Attila reinkarnációnak hívő művészlelkek mennyire ki vannak szolgáltatva annak, hogy a kiadók ha lennének is kegyesek fizetni, az összeg megállna néhány százezer forintnál; és annak is, hogy jönnek-mennek az önjelölt írók, és flitteres takonyt írnak, és azt akarják eladni, és, hogy az emberek fejében a takony mellett már nem marad kapacitás a VALÓDI irodalom, a valódi művészet befogadására. Átérzem én a kognitív disszonanciájukat, ha nagyon rákoncentrálok, de úgy gondolom, ez az ő problémájuk, és nekik kell megoldaniuk.

Ha az úriemberhez hasonló mentalitású irodalmár-fanatikusoknak kedvező világ lenne, akkor Magyarországon egyetlen könyv lenne a könyvesboltok polcán: Kertész Imre Sorstalansága.

Sőt, ha bizonyos fanatikusok kedve szerinti világ lenne, akkor körülbelül 10 ember lenne képes gondolkodni a világban, és mindenki más földalatti börtönökben termelné a hőenergiát, foszforeszkáló falú kapszulákba zárva. A fennsőbbrendűségnek, meg a másokat (jelen esetben más írókat) kevésbé jónak tartó mentalitásnak, úgy vélem, nem lenne határa, ezért azt gondolom, hogy ezt esetleg érdemes lenne csírájában elfojtani, rámutatva arra, hogy a világ milliárdféle, és ezt illik tiszteletben tartanunk.

Én a liberalizmus híve vagyok most is, és azt vallom, hogy a szabadság – és ide tartozik az írói és olvasói szabadság is – elsődleges kell, hogy legyen az emberiség életében, az élni és élni hagyni elv keretében.

Soha, senki nem szabályozhatja le azt, hogy ki írhat, mikor és miről. Foglalkozzon mindenki saját magával, ha lehetséges, ha pedig mindenáron szólni akar mások érdekében, azt tegye előremutató módon, nem előírva senki számára azt, hogy mit tehet és mit nem. Javaslat, ötlet, iránymutatás mindig jöhet, a kritikát meg tartsa meg mindenki magának!

Az írás nemcsak alkotóművészet lehet, hanem sokszorosan összetett eszköz, ami jó arra is, hogy:

–        összefüggéseket láttasson meg velünk, amiket puszta gondolkodás, vagy beszéd közben képtelenek lennénk felismerni, írás közben viszont igen,

–        kiadjuk magunkból az érzéseinket, gondolatainkat, hogy nekünk, íróknak jobb legyen, valamiféle szintet léphessünk az írás segítsége által (például traumatikus élmények feldolgozását segítheti az írás),

–        közvetíthetünk olyan információt, tudást, tapasztalatot, ami elsikkadóban és eltűnőben van, holott a jövő érdekében nagyon fontos, hogy ezek hozzáférhetőek maradjanak (lásd szakkönyvek, tankönyvek, segédletek),

–        edzhetjük, frissen tarthatjuk az agyunkat, és az olvasóinkét is,

–        még jobban elmélyülhetünk abban a témában, amiben már eleve szakértők vagyunk, és más nézőpontokból is megközelíthetjük a szakterületünket, ami által a szakmai hierarchia csúcsára kerülünk,

–        segíthetünk az olvasónak kilépnie a saját élete mókuskerekéből azzal, hogy szórakoztatót, könnyedet, feledtetőt írunk, (ide tartozik a minden, amit az olvasók fele imád, a másik meg utál)

–        taníthatunk a történetek ereje által (lásd Lőrincz L. László könyveit),

–        segíthetünk másoknak, hogy megváltoztathassák az életüket (tanácsadó-, vagy ún. menedzserkönyvek)

–        társadalmi kérdésekre kereshetjük és adhatjuk meg a választ,

–        és így tovább.

Az írás nem kalapács, ami kizárólag arra tökéletes, hogy beverjünk vele egy szöget, hanem az írás egy olyan eszköz, amit mindenki egyénileg találhat fel magának. Jelenleg több mint 7 milliárd ember él a Földön, ami azt jelenti, hogy az írásnak – és az olvasásnak is – ebben a pillanatban több mint 7 milliárd aspektusa van.

Lehet úgy élni, sőt írni is, hogy ezt nem tartjuk tiszteletben, de ELŐÍRNI, hogy mi számít irodalomnak, és mi flitteres takonynak, senki számára nem jog.

Itt az Internet, ami pillanatok alatt a magánkiadóddá válik: bármit írsz, két perc múlva kinn lehet az Interneten, az OLVASÓD szeme előtt. Ő fogja eldönteni, a legjobb zsűri, hogy mi érdemes olvasásra, és mi nem, nem pedig a „kollégáid”…

Egy idézet azoknak, akik azt hiszik, hogy csak kivételes emberek kiváltsága lehet az írás:

>>„Az írás kétségkívül mesterség és titok szimbiózisa”, írta egyszer Wolfgang Weyrauch. A titkok területén csak találgathatunk, a mesterség ezzel szemben tanulható.

Az íráshoz természetesen hozzátartozik a nyelvvel való bánásmódban megmutatkozó tehetség, a fantázia és az inspiráció is, de mindezek az adottságok önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy jó és lehetőség szerint sikeres regényt írjunk. Ennek előfeltétele a mesterségbeli tudás. Mert az írás, ahogy Umberto Eco, és előtte már sokan mások is hangsúlyozták, tíz százalék inspirációból és kilencven százalék transpirációból, egy rész titokból, és kilenc rész mesterségbeli tudásból áll<<

Fritz Gesing Kreatív írás című könyvének legelső szavai és mondatai a 9. oldalról. (Z-Press kiadó, 2007.)

Azoknak, akik félnek a „flitteres takonytól”, javaslom, képezzék tovább magukat, mert félő, hogy leragadtak valahol a 20. század elején.

Vidi Rita

Mások reakciói erre a cikkre:
http://blogregenygyujtemeny.blog.hu/2014/08/10/vita_a_modern_irodalom_letjogosultsagarol

https://www.facebook.com/groups/kreativelmek/permalink/286901358181962/

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Mikortól számít valaki írónak?

Vigyázat, mimózák ne olvassák!

Én írónak vallom magam. Azért, mert mindig is szerettem írni, akarok írni a jövőben is, ezerféle írói ötletem van, és ezt az utat választottam magamnak. Nem jártam íróiskolába, nem vagyok tagja az Írószövetségnek, nincs erről bizonyítványom és/vagy diplomám és mégis író vagyok. Nem kevés pénzt kerestem már ezzel, és továbbra is szándékozom ezen az úton maradni. Akinek ezzel problémája van, az nem én vagyok.

„Persze Rita, te író vagy, mert már írtál könyvet!” – mondják ilyenkor sokan, pedig jobb, ha tőlem tudod, hogy az elvakult fanatikusok szerint esetenként még az sem számít írónak, aki 7-8 könyvet is letett már az asztalra, sőt, el is adott belőle.

Mi, itt, ebben a kissé kifacsart, felülről irányítást váró társadalomban annak hiszünk, amin pecsét van:

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

–        író-bizonyítvány,

–        író-oklevél,

–        szakmai díjak és elismerések tömkelege,

–        pályázatokon való részvétel és jó helyezés elérése,

–        elismert nagy-öregektől jövő buksisimogatás, kellő számú sajtófotóval illusztrálva.

Hát, akkor van egy baromi rossz hírem azoknak, akik azt hiszik, hogy az íróság onnantól számít, amikortól valaki el van ismerve a szakma, vagy bármilyen szakmai szervezet által!

Az íróság a fejedben dől el, és nem más dönti el rólad, hogy író vagy-e, vagy sem, hanem TE MAGAD.

Ha ez megvan, akkor jönnek az Olvasók, és az ő számukra olyan egyértelmű lesz az, hogy te író vagy, mint az egyszer-egy. Aztán már vagy felfigyel rád a szakma is, vagy nem, de ha nem is, akkor maximum majd sírva ballagsz el a bankba, amikor felveszed a pénzt, amit azok küldenek neked, akik olvasnak téged…

Ha neked kételyeid vannak, akkor lehet bármilyen papírod, bizonyítványod, okleveled, diplomád, soha, senki nem fogja rólad elhinni, hogy író vagy. És tudod mi a legszomorúbb? Ez a pénztárcádon is meg fog mutatkozni.

Oké, értem én, hogy elég nehéz kijelenteni magunkról valamit, amiről még nem vagyunk meggyőződve, csak egy terv, egy álom, egy cél az életünkben, de akkor tedd meg lépésenként. Ne egy harapással akard benyelni az elefántot, hanem legalább két nagy falatként. Ne azt mondd magadról eleinte, hogy ÍRÓ VAGYOK, hanem azt, hogy „ez és ez vagyok, aki írni is szokott”.

És most menj oda a legközelebbi tükörhöz, és próbáld is ki.

„(név) vagyok, (ezzel) foglalkozom, és írni is szoktam”

Aztán élesben legközelebb, mikor be kell mutatkoznod, csináld így, ahogy a tükör előtt gyakoroltad, és figyeld meg, hogy bárki is lesz a társaságban, csak rád fognak odafigyelni, hogy „jééé, és miket szoktál írni? És hol olvashatjuk? És hogy jött ez neked, hogy írsz?”

Ha ez nehezen megy, akkor csináld végig a következő feladatot. Olvasd fel hangosan a következő kérdéseket, és válaszold rá azt – szintén hangosan -, hogy ÉN MAGAM.

Kekec kérdések, amikről azt gondolod, hogy mások fejében ez fordul meg, pedig csak a tehetetlen irigyekre jellemzőek (ők meg kevesen vannak, és az irigység is legyen az ő bajuk):

–        Ki hatalmazott fel arra, hogy írj?

–        Ki adott engedélyt arra, hogy írj?

–        Ki adott arra engedélyt, hogy írónak nevezd magad?

Mert ugye ki más állna ki érted, ha nem te magad? 😉

Onnantól kezdve számítasz programozónak, könyvelőnek, utcaseprőnek, anyának, politikusnak, vállalkozónak, sikeresnek és boldogtalannak is, amikor önmagadnak kijelented magadról.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Ugyanez működik az íróságnál. Soha ne várd, hogy a szakma, vagy valamiféle szakmai szövetség adjon engedélyt arra, hogy írónak nevezd magad, mert a piac nem így működik. Mire bárki engedélyt adna, addigra más, aki nem vár erre, megír öt könyvet, és világhírnévre tesz szert. Csak azért, mert azzal foglalkozott, amivel tényleg kellett: AZ OLVASÓKKAL.

Jó reggelt kívánok Magyarország!

Vidi Rita

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén