Címke: kreatív

A kreativitás csak végtelen határtalanság esetén létezhet?

Dátum: 2014-09-07

Az egyik női oldalon arról értekeztek, hogy mekkora hülyeség már egy olyan könyv, amiben mindenféle LEGO építmény összerakásának módjai vannak illusztrálva. Merthogy a LEGO-ban az a jó – véli az újságíró -, hogy azt csinálsz belőle, amit akarsz és úgy, ahogy akarsz. És akkor jön valaki, aki baromi drágán – akciósan 5000 forint – kiad egy ilyen könyvet, amiben ÖTLETEK vannak ahhoz, hogy miket lehet építeni a LEGO-ból, és ez gátolja a kreativitást, mert a kreativitáshoz az kell, hogy semmilyen támpont ne legyen. Napersze, LEGO az legyen, ugye? (a cikket a divany.hu-n találod)

Már finisében van a könyvem a jobb agyféltekés írásról, és remélem, hogy azt elolvasva már mindenki számára sokkal tisztább lesz a kreativitás mibenléte, de most nem tudtam elmenni ez mellett a cikk mellett úgy, hogy ne javítsam ki a benne állítottakat. Óriási tévedés azt hinni, hogy kreatív csak akkor lehet az ember, ha a határtalan űr veszi körbe.

Kreativitás létezik korlátok, sőt, igencsak szűk korlátok között is! Aki ennek ellenkezőjét állítja, annak fogalma sincs a kreativitásról.

A kreativitás a dolgok másképp való megközelítését, és a problémák újszerű megoldását is jelenti – meg még sok mindent -, és az emberiség rengeteg korlát között él, elég csak a teret és az időt alapul venni. Ha elfogadnánk azt a megállapítást, mely szerint a kreativitáshoz légüres tér kell, akkor nem létezne kreativitás. Tehát, ha nem létezne kreativitás, akkor mondhatnánk ki azt a tételt, hogy „a kreativitáshoz végtelen szabadság kell”. Mivel létezik kreativitás, és korlátok is léteznek, ezért megállapítom, hogy a kettő szorosan összefügghet.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Még mindig az őskorban lennénk – csak nem tudnánk róla, hogy az az ŐS, mert csak az létezne számunkra ugyebár -, ha nem „engednénk meg”, hogy a kreativitás működjön akkor is, ha rövid az időnk, vagy szűkösek a készleteink, vagy egyszerűen buták vagyunk a témához, mint a tök.

Nem az a kreatív, aki 5 kiló, véletlenszerűen összelapátolt LEGOkupacból felépít egy komplett Apollo 13-at nyolc hónap alatt.

Hanem az a kreatív, amikor például egy gyerek összetesz két LEGOkockát, ami éppen a keze ügyébe akadt, és egész nap azzal játszik, mert egyik percben egy foltos jaguár az a két nyamvadt kocka, másik percben autó az a két kocka, a harmadik percben meg T-Rex, a negyedikben meg ő maga.

A kreativitáshoz kapcsolt szabadság-szükséglet nem más, mint az elme szabadsága, a képzelet szabadsága, és annak a szabadsága, hogy ha akarjuk, azt gondolhassuk, hogy azok a korlátok nincsenek is ott.

De korlátok mindig lesznek. A LEGO is korlát(olt): nem puha, nem hajlékony, nem képlékeny, nem fém, nem fa, nem gömbölyű, nem egyszínű, stb., stb.

Az ember a korlátok között is szabad és kreatív, sőt, a korlátok növelhetik a kreativitást. (Még az állatoknál is.)

Az, hogy nem fejből építek LEGOt, hanem segédletből, még nem csorbítja az építés, a tevékenység örömét, és nem degradálja a tevékenység agyra-testre-lélekre gyakorolt pozitív hatását.

Mert ez a lényeg: cselekedni és közben jól érezni magunkat.

Vidi Rita

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Most akkor mi van a gyerekeink kreativitásával? Tényleg aggódhatunk?

Szerző: vidirita

Dátum: 2014-06-09

Kategória: Jobb agyfélteke

Tényleg!

Mikor máskor lenne a legjobb alkalom beszélni arról, hogyan javíthatunk a gyermekeink kreativitás-szintjén, ha nem a tanév végén?
Cikkek, amik a vészharangot kongatják:

Csapnivaló a magyar PISA-bizonyítvány>>
http://index.hu/tudomany/2014/04/23/csapnivalo_a_magyar_pisa-bizonyitvany/

Újabb PISA-sokk: problémamegoldában a sereghajtók között vagyunk>>
http://hvg.hu/plazs/20140401_Ujabb_PISAsokk_problemamegoldasban_sereg

Az iskolai hajrá utolsó napjaiban, a nyári szünetre várva, a vidám cseresznyeszüret közepette gondolkozzunk el kicsit azon, hogy tudunk-e valamit tenni azért, hogy a gyerekeink – legyenek akár 8, akár 18, vagy éppen 28 évesek – hogyan lehetnek kreatívabbak, hiszen már bizonyíték is van arra, hogy ez a képesség is egyre romlik a gyerekeknél. Mármint Magyarországon. Innen szép nyerni, szokták mondani, úgyhogy jobb lesz, ha belehúzunk.

Szülőként az alábbi dolgokat teheted, hogy a te gyermeked kreatív legyen. (Össztársadalmi problémákra nem lehetsz közvetlenül hatással, úgyhogy először a saját portádon kell sepregetned.)

A gyerekek alapvetően kreatívak. Csak elveszítik ezt a képességüket.

Próbálj rávenni egy három évest arra, amit ő nem akar, például aludni menni, vagy megenni a kelbimbót…
Kérdés: Hogyan szoktak viselkedni a gyerekek, amikor valamilyen problémát akarnak megoldani?
Válasz: Ez változó, de ami biztos: hihetetlenül szívósak, céltudatosak és kreatívak.

Mit tud kitalálni három évesen az ember, hogy ne kelljen még aludnia?

– Híííírtelen éhes lesz. Nagyon. Mindjárt éhenhal.

– Evés után még mindig éhes. Képes lenne megenni a kelbimbót is, ami ellen napközben talált ki remek elkerülő stratégiát.

– Hoppá, szomjas. Hát csak nem fekhet le szomjasan!

– Egyszer csak megadóvá válik: oké, ezt még megeszem/megiszom/megteszem, és utána megyek aludni. Ezek az „ezt még, ez az utolsó” kezdetű mondatok esténként a százas nagyságrendet is elérik.

– Apropó, el kell mesélnie valamit. Valami nagyon fontosat! Például, hogy látott egy csigát, ami nagyon érdekes volt. Neked eszedbe jut valami ilyesmi, hogy „büdös kölök, mikor délután egy szép csigával akartam elterelni a figyelmedet a nyolcadik gombóc fagyiról, akkor bezzeg tojtál csóri csigára!”, és közben hatalmasakat sóhajtozol, és elmerülsz a meséjében.

– Amikor kifogy a meséből, akkor anyának/apának/mamának/papának/kis-nagytesónak/kutyának-macskának jóéjt kell kívánnia, hiszen anélkül vétek lenne álomra hajtania a fejét.

– Még egy utolsó mesét kér. Majd egy éneket. Majd még egy mesét. Majd egy mondókat, majd a kedvenc meséjét mondd el kívülről. És amikor már éppen kezded beleélni magad Bogyó és Babóca kalandjaiba, akkor azt veszed észre, hogy négy és fél órás altatási procedúra után végre alszik! Vajon ki nyert? 😉

Az a helyzet, hogy életkorilag minél tovább tartanak az ilyen esték – vagy reggelek, vagy délelőttök vagy egész napok -, annál jobb az a gyereknek. Meg neked, szülőnek is. Ugyanis ezekből a szituációkból ezer százalékig biztos lehetsz abban, hogy a gyermeked kreatív.
Figyelmet akar, megszerzi. El akar kerülni valamit, eléri a célját.

Tehát: sikeres ember!

Amikor ezek a kreatív próbálkozásai elmúlnak, amikor parancsszóra alszik, eszik, játszik, akkor nem az ő kreativitása érvényesül már, hanem valaki másé.
Hogy mitől tűnik el a kreativitás, arról nekem elég markáns véleményem van, de már én is kezdem unni, hogy mindig az iskolákat ekézem, ezért most próbálok árnyaltabban fogalmazni:

– vagy felnőttek veszik el a gyerekek kreativitását,

– vagy más gyerekek.

Szülőként neked mi a dolgod?
Kizárólag a gyereked érdekeinek szem előtt tartása. Első a gyereked. Majd utána jöhet számításba a más gyereke, vagy más felnőtt érdeke.

A gyerekek általában demokratikus környezetben a legkreatívabbak. Amikor számít a szavuk, amikor meg vannak kérdezve arról, hogy mit szeretnének, ők hogyan látják a dolgokat, mire vágynak, mire NEM vágynak, amikor saját céljaik lehetnek, és egyedül is tevékenykedhetnek a célok elérésén, és támogatást is kaphatnak hozzá. A legkevésbé kreatívak akkor, amikor valaki PARANCSOL nekik, amikor sakkban vannak tartva, amikor több büntetés néz ki bármilyen cselekvésük okán, mint dicséret. Legyen ez a „parancsnok” akár szülő, akár tanár, akár másik gyerek.

Természetesen a gyerekeknek – mint a felnőtteknek is – szükségük van vezetőre, példaképre, nevelőre, sőt, terelőre, de nem ún. autokratikus stílusúra, hanem sokkal inkább demokratikusra.
Egy bizonyos kor után – 8-10 éves kortól mindenképp – nemcsak érzelmileg, hanem értelmileg is szüksége van arra, hogy olyan közegben élhessen, tanulhasson, dolgozhasson, amelyre azt a kifejezést használjuk, hogy „belátó légkör”. Amikor a környezet a gyermek számára jelentős kérdésekben nem az engedelmességet, hanem a párbeszédet ösztönzi. Amikor a gyereknek van lehetősége megbeszélni, véleményezni, eszmét cserélni, sőt vitatkozni is. (A vitaképesség egy hihetetlenül fontos készség, vannak országok, ahol ezt tanítják is. Nálunk nem ennyire rózsás a helyzet…)

Ezzel szemben még most, a felvilágosult 21. században, a harmadik évezredben is leginkább olyan környezetben töltik idejük nagy részét a gyerekek, amely a gyermeki engedelmességre alapszik, és nem az együttműködésre. Csodálkozunk, hogy az alapvető kreativitásuk eltűnik, és nem bontakoznak ki olyan képességeik, amiket meg elvárnánk, hogy kinyíljanak bennük.

Most nem azért, de mégis mit várunk a gyerekektől?

Hogy a történelmi évszámok biflázásától majd kreatívak lesznek?

Vagy azt, hogy a második otthonukban(!!!) napi 7-8 órát néma csendben, felnőttek és agresszív társaik által elnyomva, engedelmesen hallgatva és jól viselkedve kreatívak lesznek?

Nem lesznek kreatívak!
Biorobotok lesznek! Gondolkodni képtelen, problémákat megoldani képtelen, összefüggéseket meglátni képtelen, bal agyféltekedominált, engedelmességre szoktatott fiatal felnőttek lesznek, akik az ÉLETbe kilépve nem tudják majd irányítani a saját életüket!

Ezt akarod a gyerekednek? Ugye nem?

A kreativitás fejlesztése és megőrzése gyermekkorban

Akkor amit tehetsz, és meg is kell tenned szülőként:

1.) Beszélj meg vele mindent, amit csak felér ésszel DE ne stresszeld olyan problémákkal, amik félelemmel töltik el, illetve amiket még te sem tudsz megoldani, vagy nincs rájuk megoldásod. Válaszolj a kérdéseire, ha valamit nem tudsz, nézz utána a neten!

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

2.) Kérdezd meg őt, hogy mit szeretne, hogy mire vágyik, és ha gyanítod, hogy van olyan, amit nagyon nem szeretne, azt is meg kell beszélni vele, hogy szerinte hogyan lehetne azt számára kellemesebbé tenni, vagy milyen alternatívája van annak a nemszeretem dolognak.

3.) A nevetés egyenlő a testi-lelki egészséggel. Ha egy gyerek nem KACAG rendszeresen, akkor gond van! Ha kell, nevettesd meg, csikizd, mesélj neki vidám sztorikat, vagy vicceket. Vigyázat! Az élcelődés nem vicces!

4.) Vond be a munkába, de ne csak a kivitelezésébe, hanem már a megtervezésbe is! Ki kell festeni a szobát? Szuper! Mondd el neki, hogy hogyan kell festéket választani és hol lehet megvásárolni, miért pont azt a színt szeretnéd, milyen eszközökkel lehet festeni, te melyiket szereted a legjobban, milyen szép lesz, amikor készen lesz, miért kell feltörölni a lecsöppent festéket, stb. Nem kell, hogy ő fessen – persze festeni biztosan akar majd -, de az kell, hogy átlássa a folyamatokat. Szükséges tudnia, hogy egy szoba kifestése nem úgy történik, egy reggel azzal ébredsz, hogy hopp, ma festünk, hanem ennek vannak előkészületei, van maga a munka, van a szenvedés része ;), és vannak az utómunkálatok is.

5.) Hagyd, hogy kipróbálja, hogy milyen vitatkozni, és segítsd, hogy fejlődjön ebben. Ne erőltesd rá az akaratodat még véletlenül sem, amikor legközelebb ellenáll valaminek, biztasd, hogy győzzön meg téged az álláspontja helyességéről. A vitát gyakorolni kell, és azt is, hogyan kell a vita által keltett intenzív érzelmeket lecsengetni, ugyanolyan szeretetteljes légkörben létezni tovább, mint amilyen előtte volt. Ja, hogy ezt még neked is tanulnod kell esetleg? Hajrá, bármilyen új készség elsajátítása jobban fiatalít, mint a ránctalanító krémek!

6.) Hagyd békén, mikor belemélyed valamibe. Ne rángasd ki az olyan elfoglaltságaiból, amikor nyilvánvalóan flow-ban van. Csíkszentmihály Mihály szerint a flow állapot megélése maga az öröm művészete, szerintem egy szülő ne akarja ettől megfosztani a gyermekét! Főleg ne ilyenkor akarj rohanni valahova. Bármi várhat, kivéve a gyerek boldogsága!

7.) Hallgassatok zenét együtt! A gyermekednek valószínűleg hozzád hasonló zenei ízlése lesz majd, és majd csak kamaszkorában állít haza punk anyukájához rockerként, vagy fordítva ;). Bármilyen is a zenei ízlésed, az csak hasznos lehet, ha bevonod a csemetét. Nyugodtan ki lehet próbálni a bömböltetést is. Az duplán jó, ha a kedves utód veszettül tiltakozik az általad preferált zeneszámok ellen, mert ilyenkor lehet gyakorolni a vitát is ;). A legcsodálatosabb hatása a zenélésnek van, gondolj bele milyen lenne, ha együtt muzsikálhatnátok. Szeretnék visszautalni az új készség és a ránctalanító viszonyára!

8.) Soha Ne Hagyd, Hogy Bárki Parancsolgasson A Gyereknek! A rideg utasítgatás, a lelki lökdösődéssel egyenértékű. Tanítsd meg arra drága szülöttedet, hogy nem kell eltűrnie mások uralmát! Ha megtanítottad vitázni, akkor tud érvelni a saját érdekei mellett, tudja érvényesíteni az akaratát anélkül, hogy ő maga el akarna tiporni másokat.

9.) Nem árt, ha sportol valamit! Ez egy kicsit veszélyes terep, mert egyes sportkezdeményezéseknél az az alapvetés, hogy ordítoznak a gyerekekkel, vagy épp parancsolgatnak nekik, engedelmességre szoktatva őket. De a sportnak nem lehet ez a célja! A gyereksport célja az, ami felnőtt korban is cél kell, hogy legyen: flow állapot, önmagunk legyőzése, átlépés a saját árnyékunkon, a sikerélmény, a befektetett munka és az eredmény közti összefüggés felismerése, a következtetések levonása, a kudarcélmények tűrése, a kudarcok a siker építőköveiként való értékelése. Ezek ordítozó edző mellett nem fognak megvalósulni! Nem véletlen, hogy bizonyos országokban a szülők vállalják az edzőséget! Nálunk még a felelősséghárítás a divat…

10.) Olvasson sokat, vagy ha nem szeret – vagy még nem tud – olvasni, olvass fel neki! (Vagy vegyél neki hangos könyveket, vagy ami még jobb: vedd fel hangban a felolvasásaidat!) A történetekben rengeteg tanulság van, amiknek be kellene épülniük az agyába, a szókincsbővítő hatásról meg már nem is beszélek. A történetek ismétlődő motívumai stresszoldóként működnek a gyermekagy számára, biztonságérzetet adnak. Az epikus igazságosság – a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig a büntetését – erkölcsi mintát mutatnak. Ezek mind jótékony hatással vannak a kreativitásra, hiszen érzelmileg független sémákat építve be az agyába, a kognitív képességeit fejlesztve.

Milyen korosztályra vonatkoznak ezek a tanácsok?

Az egészen pindúr – 2-3 éves – korosztálytól egészen 18 éves korig, és még tovább.
A gyerekek olyanok, mint a tölgyfa makkjai: születésük óta bennük van a hatalmas és erős tölgyfa ígérete és minden képessége. Ha állandóan nyesegetjük, szidjuk, kockásítjuk őket, akkor gyenge és túlságosan hajlékony derekúak lesznek, ráadásul mi is egész életünkben csak küzdhetünk velük, ellenük. Ha elismerjük, hogy nincs más feladatunk, mint erős fává nevelni, óvni a kártevőktől meg a villámcsapásoktól, néha megöntözni, és elég napfényt biztosítani a számukra, akkor a mi életünk sem harc lesz, hanem fantasztikus sikersztori.

Én így gondolom.

Vidi Rita

A RitArt Academy alapítója és szakmai vezetője
Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Kreatív kedd: szükséges-e a lexikális tudás a kreativitáshoz?

Szerző: vidirita

Dátum: 2013-08-27

Kategória: Jobb agyfélteke, Kreatív kedd

„Alternatívok” és hagyományos oktatásban hívők már legalább száz éve vitatkoznak arról, hogy mi a jobb? A tapasztalás által tanítani a gyereket, vagy bebifláztatni vele a lexikonokat?

A minap, egy hasonló vitát találtam a neten, és volt egy hozzászóló, aki azt mondta, hogy szerinte a kreativitáshoz igen is szükség van a lexikális tudásra.

Szerintem viszont IS-IS a helyzet.

A lexikális tudáson lényegében a fejünkben lévő adatgyűjteményt és szószedet-gyűjteményt értünk, amelynek fontos elemei a számszerű adatok, az évszámok, nevek, és rövid címszavak.

Az nem lexikális tudás, amikor megtanuljuk egy történelmi esemény láncolatait, teszem azt, a Waterloo-i csatát, ebből kizárólag az adatjellegű információk (helyek, nevek, időpontok) jelentik a lexikális tudást. Ez a tudástípus rövid, tömör, csak a „lényegre” szorítkozik, és nélkülöz minden színes, érdekes kontextust.

Márpedig a dolgok – még utólag is – nemcsak adatok, hanem leginkább történetek.

A maximális kreativitáshoz az kell, hogy maximálisan ki tudd használni egyszerre a jobb és a bal agyféltekédet. A két agyféltekéd együtt dolgoznak, egymással, és egymás „adatbázisához” is hozzáférnek. Véleményem szerint a lexikális tudás inkább bal agyfélteke vezérelt, de ahhoz, hogy ezeket fel tudjuk használni, szükség van a jobb agyféltekénkre, amely hívószavak alapján a másodperc törtrésze alatt történeteket kreál a lexikális tudásból, és így hozza az adatokat tudati, ember által értelmezhető szintre, sőt, nemcsak előhozza az adatokat, hanem értelmet is ad a létezésüknek.

Ebből kifolyólag az a kérdés is felmerül a „szükséges-e a lexikális tudás a kreativitáshoz?”-on túl, hogy „szükséges-e a kreativitás a lexikális tudáshoz?”.

Mindkettőre igen a válasz.

Természetesen, a legkreatívabb korosztály – iskolába még nem járó kisgyerekek, illetve a kisiskolások – még nem rendelkezik jelentékeny lexikális tudással, mégis ők a kreativitás csúcsai. De rendelkeznek annyi adattal, amennyi nekik szükséges, és a jobb agyféltekei dominanciájuk miatt ezeket az adatokat könnyedén, gyorsan tudják használni, és ami a fő: MÁSRA is tudják használni, tudják az információt adaptálni, és mesterei az analógiának és ez által az innovációnak is.

Legbanálisabb eset: 1.5 éves lánygyerek megismerkedik a kalapáccsal, majd a kalapácsolás élményével, és amikor napokkal később szembetalálkozik egy franciakulccsal, akkor MINIMUM azt mondja rá, hogy kalapács. Sosem látta használatban, sosem fogta még a kezébe, a nevét sem hallotta soha – szerencsére – de TUDJA, hogy az is valamiféle kétkezi eszköz. Míg, ha a franciakulccsal való összetalálkozás felnőtt korában esik meg vele először – amikor már agyon van nyomva a kreativitása -, akkor legfeljebb csak az a kérdés villog benne vadul, hogy „ez meg mi a fene?”.
Amikor egy kisgyerek zsenialitása láttán az jut eszünkbe, hogy „de ezt HONNAN TUDJA???”, akkor az ő kicsi lexikálisnak nevezhető tudását használja éppen. Nem szigorúan véve, nem begyöpösödve és előírásszerűen, és biztos nem lehet még a Milliomos Születik fődíjának várományosa, de maga a csoda zajlik le a pici fejében.

Azért, mert kreatív. Azért, mert jobb agyféltekés. Azért, mert nem ismeri a „játékszabályokat”, amiket a társadalom erőltet ránk. Azért, mert nem járt még iskolába és ott nem tanulta meg, hogy hibázni bűn!
A kisgyerek úgy él, hogy lehet hibázni, és abból lehet tanulni. Úgy tudja – nagyon helyesen -, hogy így működik rendesen a világ.

Persze már zsenge korunkban megtanulják a kicsik – ahogy mi is megtanultuk -, hogy létezik valami láthatatlan erő, ami megakadályozza azt, hogy felfelé essünk, de ahhoz, hogy ezt megéljék, elfogadják nem kell tudniuk, hogy kinek, mikor mi esett a fejére – ami persze legenda csak -, és hogy hívták az illetőt – Sir Isaac Newton -, és mikor is történt a gravitáció felfedezése – 1687 július 5-én publikálta.

A dolgokat tudjuk és megéljük anélkül is, hogy adatszerűen rendszerbe akarnánk foglalni.

A lexikális tudás nem kötelező a kreativitáshoz, de az sosem nem árthat, ha nagy merítéssel rendelkezünk az adatokból. Pontosítanak, egyértelműsítenek, magyaráznak az adatok, a korlátlan elmemunkát segítenek határozott irányba terelni. Szerintem a gyerekeket hagyni kell megtapasztalva tanulni, de aztán mindenképp szükséges lehet némi adattal való pontosítás, amik bepozícionálják a tudást a bal agyféltekébe is.

A kreativitás viszont kötelező a lexikális tudás hasznosításához, hiszen magukban az adatok semmire sem jók. Csak adatok, karakterek halmaza. Adattároláshoz igazából agy sem kell, elég hozzá egy adatbázis szoftver ;).

Összefoglalva: nyugodtan fejlesztheted a lexikális tudásodat, hasznodra lesz, de találd meg az ideális egyensúlyt, és ne fáraszd túl az agyad adatok bebiflázásával (ezt simán betiltanám az iskolákban, és a számonkérésüket is!)

Ui: szeretem a lexikonokat, és egy időben kedvenc olvasmányom volt az Egészségügyi ABC 🙂

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív kedd: hagyd a kritikát!

Szerző: vidirita

Dátum: 2013-08-13

Kategória: Jobb agyfélteke, Kreatív kedd

A kritika szavunk, a görög κριτικ – ítélni szóból ered.
Lehet szépíteni, hogy létezik konstruktív kritika, meg segítő kritika, de sajnálattal kell közölnöm, hogy ezt az oktatásban próbálták meg először veled elhitetni, hogy aztán minden fenntartás nélkül elfogadd mások ítéletét, és felnőtt korodra rabszolga lehess.

Pedig hát mindannyian tudjuk, hogy „ki mint él, úgy ítél”, illetve azt is tudjuk – de fiatalabb korunkban legalábbis sejtjük -, hogy „ami belül, az kívül”, tehát a kritika jóformán kizárólag a KRITIZÁLÓT tükrözi – vagy képezi le -, és nem a kritika tárgyát.

Ha belegondolunk, ebből kifolyólag a kritika majdhogynem felesleges dolog, kizárólag akkor van rá szükség, ha információra éhes tömegek várják a valamivel szemben kritikus véleményvezér VÉLEMÉNYÉT. (Mint pl. Schobert Norbi esetében a kövérségről alkotott véleményét, Szendi Gábor esetében a pszichiátriáról alkotott véleményét, stb.)

A kritika pusztítja a kreativitást.

A kreativitás az állandó próbálkozás művészete. A mindig megpróbálásé. Hihetetlenül drága, és fontos kincsünk. Ha valaki kritizál téged, akkor ezt a kincsedet lopja meg.

A kritika leszoktat arról, hogy próbálkozz. Ezzel közvetlenül irtja a kreativitást, természetesen akkor, ha a próbálkozó szembesül is a kritikával. Nem véletlen, hogy neves alkotók senki számára nem engednek bepillantást a készülő művűkbe, mert tudják, hogy nemcsak az alkotókedvük menne el, ha valaki „építő” kritikát engedne meg magának, hanem az életkedvük is…

Most akkor mit lehet tenni? Soha többé ne kritizáljunk, és soha többé ne hagyjuk, hogy bennünket kritizáljanak?

Így van!
A kreativitást magas szinten megélők kizárják a kritikákat. Lehet, hogy öntudatlanul, lehet, hogy csak így hozzák a véletlenek, de nem jutnak el hozzájuk mások ítéletei. Helyes!

Míg azok, akik elvárják a kritikákat, sőt, szeretik a kritikákat, ők egyrészt maguk is kritizálnak másokat – keresik a hibáikat -, másrészt pedig nem kreatívak, és sosem lesznek azok, míg le nem szoknak az ítélkezésről.

A kritika nem vélemény.
A kritika ítélet.
De még ha elfogadjuk is, hogy vélemény, akkor is érdemes ismernünk azt a kissé vulgáris mondást, mely szerint „a vélemény olyan, mint a s…lyuk, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a máséra”.

Akkor honnan fogjuk tudni, hogy az, amit csinálunk, az jó?

Egyrészt onnan, hogy – bár ezt is sikeresen kiölik az emberből, de talán még nem veszett ki véglegesen -, van egy alapvető igényességi szint, ami mindig jellemző arra, amit csinálsz. Egy – az átlaghoz képest mindenképp – eléggé magas igényességi szint, ami nálad viszont alapvető szint. Tehát bármit is csinálsz, bármibe is kezdesz, onnan indulsz. A férjem azt szokta mondani, hogy „vagy maximális erőbedobással érdemes csinálni, vagy sehogy”. Ha így állsz hozzá mindenhez, rossz nem tud belőle kisülni!

Ugyanakkor fogod tudni onnan is, hogy jót és jól csinálsz, hogy:

– elismerik a munkádat azok, akik találkoznak vele,

– ámulnak és bámulnak,

– irigykednek rád, hogy mikre vagy képes,

– tanácsot kérnek tőled, hogy ha hasonló dolgokat akarnak csinálni, akkor hogyan kezdjenek bele,

– titokban utánoznak téged és a munkáidat,

– „lopják” a cuccaidat (pl. az írásaidat ingyenesen letölthetővé teszik, képeidet digitalizálják, stb.),

– ismerősök és ismeretlenek rendszeresen felkérnek, hogy csinálj nekik is olyat, vagy azt.

Akkor többé soha?

Azt már sokszor megtanultam a saját bőrömön, hogy soha ne mondd azt, hogy soha, ezért azt mondom inkább, hogy igyekezz a minimálisra csökkenteni a másoknak „nyújtott” kritikáidat, és igyekezz nulla felé tendáltatni a feléd érkező kritikák számát (pattintsd vissza a feladónak, szólj rá a kritizálóra, hogy fejezze be, hagyd ott az illetőt, stb.)

De egy valamit tényleg tilos, és soha, és semmilyen szín alatt ne csináld:

SOHA NE KRITIZÁLJ GYEREKET és/vagy GYEREK MUNKÁJÁT!

Hogy akkor hogyan lehet mégis valakit a jó irányba terelni és ott is tartani? Jövő kedden erről lesz majd szó.

Addig is, kreatív hetet!

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív kedd: ne csinálj semmit!

Szerző: vidirita

Dátum: 2013-08-06

Kategória: Jobb agyfélteke, Kreatív kedd

És ezt komolyan mondom!
Mindig mindenhol azt tanítják – én is tanítom -, hogy a cselekvés a leghatékonyabb módszer arra, hogy elérj bármit is.
Ez igaz is…

De néha nagyon jó nem cselekedni. Néha nagyon jó semmit sem csinálni, és olyankor a legjobb, amikor pedig kellene ;).

Kreativitásnövelő tippjeim közül most a legpihentetőbb következik: ne csinálj semmit.
De tényleg semmit!
Ne olvass!
Ne hallgass zenét!
Ne sétálj!
Ne alkoss!
Ne pihenj!

Csak létezz!

A legjobb helyszín erre egy olyan terep, ahonnan fák koronáját láthatod. Csak nézd, hogyan mozdulnak a falevelek a legenyhébb szellő hatására. Ha jobban fúj a szél, az is jó, csak nézz. Aztán csukd be a szemed, és láss csodát ;)!

Jó létezést!

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív kedd: kreativitás ott, ahol nem is várnád

Szerző: vidirita

Dátum: 2013-07-31

Kategória: Jobb agyfélteke, Kreatív kedd

Ma felüdülésként nem szövegelek, hanem egy kb. 1 órás videó megtekintésére ösztönözlek.
A videó főszereplője egy olyan nő, akinek a neve hallatán biztos, hogy nem a kreativitás jut eszedbe, ő mégis az egész beszélgetés alatt ezt a szót emlegeti 🙂
Hihetetlenül tanulságos, inspiráló, és szeretni való interjú.. Polgár Judittal!

Tádám 🙂

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív kedd: négy hétköznapi dolog, ami nem tesz jót a kreativitásnak

Szerző: vidirita

Dátum: 2013-07-23

Kategória: Jobb agyfélteke, Kreatív kedd

Egy csomó minden jót tesz a kreativitásnak, egy másik csomó minden meg kimondottan nem használ neki. Amikor valaki irigyli a szerinte hihetetlenül kreatív embereket, talán nem is tud róla, hogy azok, akik nem kreatívak, minden alkalmat megragadnak arra, hogy ne is legyenek azok.

Persze teszik mindezt öntudatlanul, egyszerűen csak élve az életüket. A mindennapjaink részei is képesek rombolni a kreativitást, még ha az első gondolatunk az is lenne ezekről, hogy pont ezek szükségesek a kreatív pillanatokhoz.

Kreativitásgyilkos hétköznapi dolgaink

Kialvatlanság

Szinte minden valamire való regényben és filmben szerepel az a szitu – a leghíresebb ilyen karakter Sherlock Holmes -, ahogyan az egyik szereplő kialvatlanul, karikás szemekkel oldja meg a rejtélyt. Azt kell, hogy mondjam, hogy aki küzdött már valódi, több napja fennálló kialvatlansággal, az tudja, hogy olyankor a testünk és az agyunk szinte csak az életfunkcióink fenntartására törekszik, mert többre nem képes. Aki azt hiszi, hogy az alvásmegvonás, a kialvatlanság, a minimálisan kevés pihenés majd kreatívabbá teszi, az tévúton jár. Egy szóval: aludj!

Alkoholfogyasztás

Alkoholt fogyasztani nem rendkívüli esemény a magyar társadalomban, sőt, még mindig tartja magát az a tévhit, hogy vacsora után 1-2 deci vörösbor mennyire egészséges (sokkal egészségesebb a vacsora utáni 10 deka jó minőségű étcsoki), dacolva azzal a ténnyel, hogy ezeket a feltevéseket már réges-rég megcáfolták. Minimális, alkoholos befolyásoltság is durván rombolja a kreatív – és kognitív – képességeinket, ezért, ha úgy gondolod, hogy folyamatosan szükséged van a kreativitásodra, akkor tedd le a poharat, az üveget, a demizsont, de még a kishordót is ;). Két szóval: ne igyál!

Dohányzás

Nem fogok papolni arról, hogy mennyire káros a dohányzás, hogy mennyire rákkeltő, meg hasonlók, de szeretném kiemelni azt, hogy dohányzás közben CO, vagyis szén-monoxid kerül a szervezetedbe. Tudod, az a vegyület, amitől télen, fűtési szezonban emberek halnak meg… A CO a vörösvérsejtek oxigénfelvevő képességét rontják, ami azt is jelenti, hogy a dohányzástól nem jut elég oxigén az agyadba. Márpedig a kreativitás kulcsa az agyadban van. Két szóval: ne cigizz!

Gyógyszerek, drogok

Természetesen nem lehet összekeverni az aszpirint a heroinnal, de a hébe-hóba bekapott fájdalomcsillapító, és a rendszeresen szedett hatalmas adag gyógyszerek között is nagyon nagy különbség van. Az összes tudatmódosító szer rossz hatással van a kreativitásra, mert konkrétan leépítik a frontális lebenyt, ami egyben a problémamegoldó képességünk melegágya is. Tehát minden úgynevezett drog káros, még akkor is, ha régen is és ma is zseniális művek és alkotások születtek drogos befolyásoltság alatt. A drog tud olyat csinálni az agyunkkal, ami nagyon kreatívnak tűnik, csak kérdés, hogy megéri-e használni, ha közben belehalunk…
A gyógyszerszedés a mellékhatások miatt veszélyes a kreativitásra, meg az egymással ütköző gyógyszerhatások miatt. Ismétlem: egy-egy fájdalomcsillapító, görcsoldó nem ez a kategória. Természetesen nem azt mondom, hogy akinek egész életében gyógyszert kell szednie, az azonnal álljon le velük, ha kreatív akar lenni. Sokkal inkább azt mondom, hogy akkor viszont a másik három – alvás, ivás, dohányzás – kategóriánál kompromisszumok nélkül kell eljárni…

Nos, mi a véleményed? Lehet élni úgy, hogy eleget alszol, nem iszol, nem dohányzol, és csak olyan gyógyszert szedsz, ami biztosan hasznodra van?
Sokan azt mondanák, hogy igen, lehet így élni, csak minek…
De nekem az a véleményem, hogy ők nem ismerik a teremtés, az alkotás, a problémamegoldás örömét.

Te melyik csoportba akarsz tartozni? Ugye nem a másikba?

Vidi Rita

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív kedd: tényleg súlyos (elme)betegség kell a kreativitáshoz?

Szerző: vidirita

Dátum: 2013-07-16

Kategória: Jobb agyfélteke, Kreatív kedd

Hétvégén Író születik tanfolyamot tartottam, és amikor egymás után születtek a zseniálisabbnál zseniálisabb írások, akkor – elnézve a szerzőiket – a gyakorlatban is megbizonyosodhattam arról, amit már tudtam előtte is, hogy egyáltalán nem kell gyógyíthatatlan betegségben, vagy súlyos pszichiátriai kórban szenvedni ahhoz, hogy valaki maximálisan kreatív legyen és ez ki is jöjjön belőle.

Vincent van Gogh, Beethoven, Marilyn Monroe, Hemingway nevével indul az a lista, amit azok sorolnak előszeretettel, akik azt bizonygatják, hogy a zseniális teljesítményhez kell valami „bibi”, mert különben anélkül csak átlagos lesz az ember.

Vitatkozom ezzel. Csomó emberből nem lett sem van Gogh, de a fülük is megmaradt, és golyót sem repítettek a saját mellkasukba, ettől függetlenül megküzdenek nap mint nap mindazzal, amivel Vincent képtelen volt.

Több milliárdnyi emberből nem lett szőke szexszimbólum, és persze nem is szenvednek mániás depresszióban, ugyanakkor képesek túlélni a szerelmi bánataikat és a nem vesznek be ötven altatót egyszerre, de – ha hiszünk az összeesküvés elméleteknek – a titkosszolgálat emberei sem akarják eltenni őket láb alól. Mi ez, ha nem kreativitás?

Viccet – és elnézést, ha rossz vicc volt – félretéve: az emberek többsége kreatívan megküzd azokkal dög unalmas a kihívásokkal is, amikkel a felmagasztalt szupersztárok esetenként csak pszichiáter segítségével képesek, vagy még azzal sem…

A kreativitás minden napunkban jelen van, és én mondom, hogy az a legkreatívabb, aki megőrülés nélkül kibírja az életet.

Nemrég olvastam, hogy svéd kutatók kistatisztikázták, hogy az írók kétszer gyakrabban válnak öngyilkossá, mint más földi halandók.
Hú, hát nem tudom – illetve nem akarom – szavakkal kifejezni azt, hogy mennyire utálom az ilyen statisztikákat. Ezzel is csak egy dolog hibádzik, ha nagyon jóindulatú vagyok, de az nagyon:

Nemcsak azok az írók, akik annak vallják magukat.

Szerintem mindenki lehet író, és erről pont a hétvégi tanfolyam egyik résztvevője, Anikó is meggyőződött, mert azt mondta a végső összefoglalójában a két nap végén, hogy most már látja, hogy igazam van. Mindenki lehet író, mert mindenkiben fel lehet éleszteni azt a szikrát, amiből aztán hatalmas tábortűz lesz.

Számoljunk jól!

Tételezzük fel, hogy veszek 100 írót, és megvizsgálom, hogy hányan lesznek közülük öngyilkosok. Ha általában 2% az arány, akkor az írók közül 4-en potenciálisan öngyilkosok.

Majd veszek 100 NEM írót, és megvizsgálom, hányan lesznek közülük is öngyilkosok. Nagy az örvendezés mikor kiderül, hogy ők hozzák az általános 2%-ot, mert ők a kontrollcsoport.

A probléma ott van, hogy a második csoport is 100 íróból áll. Csak ők még nem állnak ki a pódiumra, és nem állítják ezt magukról, illetve nincs kiadó mögöttük, aki ezt állítaná róluk. Ők úgy gondolják, hogy valami mással foglalkoznak elsődlegesen. Pedig ez változhat.

Ha igaz a teóriám, és mindenkiből lehet író, akkor, ha ez a második csoportnyi 100 ember átvált írói munkára… Akkor megnövekszik köztük az öngyilkosok aránya?
Garantálom, hogy nincs ilyen felmérés, ezért az alapvető felmérés olyan, mintha összehasonlítottuk volna a körtét a dinnyével. Mindkettő gyümölcs, egyébként meg teljesen más a két dolog.

Ezzel az erővel vizsgálhatták volna azt is, hogy a kőfaragók és balett-táncosok között mennyi az öngyilkos. De valamiért pont az írók lettek kipécézve, ez nagyon érdekes.

Ami nem vicc: ha úgy érzed – és legyél akár író, akár bármilyen más foglalkozású -, hogy összecsaptak a fejed fölött a hullámok, és nem tudsz egyedül kiúszni a partra, és kellene valaki, aki segít, mert úgy érzed, hogy egyedül elbuksz, akkor hívd a következő ingyenesen hívható segély-számokat:
116-111 – kék vonal fiataloknak,
116-123 – lelki elsősegély,
06-80-505-101 – NANE telefonszolgálat bántalmazott nőknek és gyerekeknek
112 és 104 a mentők száma

A dolgok változnak és bárki lehet író

Azért is érdekes a felmérés – mint minden felmérés -, mert a dolgok változnak:

– változik a gondolkodásmódunk,

– változik a munkánk,

– változnak körülöttünk az emberek,

– változnak a reakcióink még az ugyanolyan dolgokra is.

Az ilyen felmérések statikusak, ráadásul ezer sebből vérezhetnek, amikről információhiány birtokában most nem is tudunk. Ezzel szemben a világon semmi sem statikus, semmi sem igaz örökké. Csak a történetek lehetnek örök életűek, az adatok sosem ;).

Szóval, ha eddig azon aggódtál, hogy sem elmebeteg nem vagy, sem mániás depresszióban nem szenvedsz, és a füledet sem akartad még levágni, attól még megnyugodhatsz: elég kreatív vagy BÁRMIHEZ.
Lehet, hogy most nem tudsz sem festeni, sem zenét szerezni, sem színészkedni, sem írni, de minden megtanulható, és nincs olyan, hogy késő lenne újat tanulni. Pláne nem késő egy rég elfeledett tehetségedet feléleszteni!

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív Kedd: A tévé és a számítógép megöli a kreativitást?

Szerző: vidirita

Dátum: 2013-06-25

Kategória: Jobb agyfélteke, Kreatív kedd

21. századi, gyerekekkel foglalkozó szakemberek egyik legfőbb intelme a szülők számára az, hogy „a gyerek minél kevesebbet tévézzen, és minél kevesebbet számítógépezzen”.

A szülők értik és átérzik, hogy ez miért fontos.
És közben körmüket tövig rágva aggódnak a számítógép előtt órákat eltöltő gyerek láttán…

Mert más a szándék, és más a gyakorlat.

Én nem mondom, hogy ne tévézzen, és ne számítógépezzen a gyerek, vagy, hogy minél kevesebbet tévézzen és minél kevesebbet számítógépezzen. Azért nem mondom, mert egyrészt nem vagyok szakember, akitől azt várják el, hogy ezt mondjam ;), másrészt pedig nem is értenék vele egyet.

A kreativitás legfőbb célja szerintem a cselekvés. A minőségi cselekvés.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

AJÁNDÉKUTALVÁNY KARÁCSONYRA!>>

Ha valaki kellően kreatív, és nincs kiölve belőle a kreativitás, akkor nem fog órákat eltölteni a tévé előtt, passzívan, tunyán, és a számítógépet sem Facebook-ozásra fogja használni kizárólag, hanem mindarra, amire a számítógép hivatott.

A tévénézés fontos.
Nem azért, hogy közben ne csináljunk semmi mást, hanem például azért, mert a jól megválogatott műsorokból rengeteget tud tanulni a gyerek.

Pl. egy három éves gyereknél, akinek nehézséget okoz a bilire átszokás, egy, a biliről való leszokásról szóló tévés mesefilm hirtelen kinyithat olyan ajtókat, amik eddig a legtöbb módszer mellett is csukva maradtak.

A számítógépet meg nem egy puszta masinának kell tekinteni, ami csak elrabolja az időt az egyéb fontos tevékenységektől, hanem annak kell tekinteni, ami: egy kézre eső ablak az egész világra, sőt, az egész Univerzumra.

A tévé is, a számítógép is eszközök, amiket meg kell tanulnunk jól használni. De azért, mert a szülők nem tudják jól hasznosítani ezeket a kiváló ESZKÖZÖKET, azért ne az legyen már az alapvetés, hogy a veleszületetten kreatív gyerekeinktől kalákában vonjuk meg ezeket a csodálatos lehetőségeket!

Én például sokkal károsabbnak tartom a rádióban a minden egész órakor bemondott híreket a gyerekek fejlődésére, mint akárhány órás tévézést, vagy számítógépezést.

Mindennapos eset, hogy mikor utazunk a fiammal autóval, és elkezdődik a hírek, akkor azonnal le kell halkítanom a rádiót, mert rögtön ilyeneket tolnak a gyanútlan gyermek-hallgató fülébe:

– lelőtte gyerekét,

– molesztálta,

– a wc-be szülte,

– öngyilkos akart lenni a gyerek,

– véletlenül megölte a testvérét a gyerek.

A tévében is, a számítógépen is vannak olyan dolgok, amiket el kell kerülnünk. Nemcsak a gyerekeinknek, hanem nekünk is, mert olyan borzasztóan károsak és romboló hatásúak, amikről ott és akkor nem is tudunk.

De azért, mert volt már olyan, aki a kalapáccsal a saját ujjára vert, még nem lehetünk olyan buták, hogy kollektíve lebeszéljük az emberiséget a kalapács használatáról.

Sok szülő szeretné, ha a számítógépezés és a tévézés fejlesztené a gyereket. Annak idején, mikor elterjedt a televízió, az egyik legfontosabb célja az oktatás volt! Hát használd oktatásra! Ahogy a monitort is.

A tévé és a monitor hosszú időn át való bámulása azért nem jó dolog egyébként, mert az agy nem úgy működik ilyenkor, mint egyéb helyzetekben. De az agy nem ugyanúgy működik olvasás és írás közben sem, arról meg azért ugye senkit nem szeretnénk leszoktatni? 😉

Az nem baj, ha az agy nem úgy működik tévézés közben, mint akkor, mikor kiállok a Hortobágyra, és megpróbálok elnézni a végeérhetetlen rónák végére.

Más a feladat, más a működés, csak ennyit kell tudomásul venni. Az agyunk nem hülye, nem kell félteni, okosan kell minden eszközt használni, akkor HASZNÁLNI fognak, vagyis a hasznunkra lesznek.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

AJÁNDÉKUTALVÁNY KARÁCSONYRA!>>

Ha valakiben még mindig nem sikerült eloszlatni a kétségeket, akkor íme egy jó kis lehetőség arra, hogy számítógéppel fejleszd a kreativitásodat.

Íme két link, ahol olyan játékok gyűjteményét találod, amikben RAJZOLNI kell.

http://www.onlydrawinggames.com/

http://www.freewebarcade.com/drawing-games.php

Jó szórakozást, és jó kreativitás fejlesztést! Természetesen gyerekek és idősebbek is elkezdhetik ;).

Vidi Rita

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

AJÁNDÉKUTALVÁNY KARÁCSONYRA!>>

Kreatív Kedd: Hadd csobogjon!

Szerző: vidirita

Dátum: 2013-06-18

Kategória: Jobb agyfélteke, Kreatív kedd

Sokszor van szükségünk azonnali ihletre:

meg kellene oldanunk egy problémát, és nem érünk rá hetekig, mire végre megálmodjuk, hogyan fogjunk hozzá;
ki kellene találnunk valami frappáns dolgot, például, hogy hogyan rendezzük be az új szobát, vagy, hogy mit írjunk a névjegykártyánkra;
elakadunk a blogbejegyzéssel, vagy a könyvünkkel, és nem ártana, ha még ma tudnánk vele haladni;
ezer ötletünk közül ki kellene választani azt, amivel valóban érdemes foglalkozni;
stb.

Természetesen az ihletettségre is igaz az, mint minden másra, hogy ha rágörcsölünk, akkor sokkal inkább megrekedünk. Az erőltetés a kreativitás esetében sem működik. Ez egy készség, amit magas szintre lehet (sőt, kell) fejleszteni, de amikor épp nincs, akkor hiába agyalunk ezerrel, nem fog bekapcsolni.

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Bekapcsolni NEM AGYALÁSSAL lehet a kreativitást. Ennek csomó trükkje van, és most arról az egyik legszuperebb, legegyszerűbb, legolcsóbb módszerről fogok írni, amit biztosan te is használsz nap mint nap, csak éppen még nem tudod, hogy ezt tudatosan is lehet alkalmazni a kreativitás beindítására.

Ehhez a nagyon egyszerű és emiatt nagyon nagyszerű trükkhöz két dologra van szükséged:

1.) Egy vízcsapra.

2.) És vízre.

A feladatot tetszés szerint variálhatod:

nekiállhatsz mosogatni;
zuhanyozhatsz;
vagy épp locsolhatsz is a kertben;

a lényeg az, hogy csobogjon a víz, és te valamilyen tevékenységet folytass/végezz közben. Legalábbis eleinte, míg ki nem épül reflex-szerűen a kreativitás beindítása, addig mindenképp úgy folyasd a vizet, hogy annak valami konkrét célja van. Mosogatás, tusolás, locsolás.

Erre azért van így szükség, mert ha csinálsz valamit, akkor nem tudsz görcsölni. A vízcsobogás pedig megteszi a magáét (egyértelműen két agyfélteke integráló hatása van).

Valószínűleg nem fog elsőre sikerülni, mert figyelni fogod magad, és minősíteni fogod a közben felmerült gondolataidat.

Csináld azt, hogy amikor nagyon kellene valami ötlet, sugallat, vagy bármi, ami NINCS éppen, akkor odaállsz mosogatni, vagy elmész letusolni. Akkor is, ha nagyon nem lenne éppen sürgős.

Egyszer csak elkezdenek jönni a szikrák, ötletek, sugallatok. Amint valami eszedbe jut, amire már jó ideje vártál, azonnal hagyd abba a mosogatást-tusolást-locsolást, és irány felírni, feljegyezni, vagy épp gyorsan megcsinálni!

Ha ezt rendszeresen gyakorlod, akkor egy idő után – ez mindenkinél más ez az időintervallum – eléred azt, hogy egy vízpartra kiülve is életbe lép ez a kreatív hatás. Vagy épp egy szökőkút szélén üldögélve, sőt, akár akváriumi halak nézegetése közben is.

TIPP: mindig legyen nálad ilyenkor valami, amibe jegyzetelhetsz, vagy valaki, akit megkérhetsz, hogy „ezt jegyezd meg légy szíves, amit most mondok”, mert ezek az ihletett pillanatok tényleg csak pillanatok lehetnek, és a legkézenfekvőbb ötletet is, amit úgy vártál, mint a Karácsonyt, úgy el fogod felejteni, mint a huzat…

Na? Ugye, hogy pont mosogatni kellene? 😉

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Kreatív Kedd: Jó módszer az összképmeglátás fejlesztéséhez

Szerző: vidirita

Dátum: 2013-06-10

Kategória: Jobb agyfélteke, Kreatív kedd

A kreativitás magasiskolája az, amikor meglátjuk az összképet abban is, amiben mások nem, vagy csak nagyon nehezen. A jobb agyféltekénk jó ebben igazán, a bal agyféltekénk a részletekben „menő”.

A kreativitás magasiskolájának művelői nem a művészek, és nem is a bűvészek, hanem egy igen meglepő csoport, ami nem más, mint…

…na, kitalálod?

ők..

a…

vállalkozók.

Bezony ám!
A vállalkozók azok a leginkább, akik könnyen képesek az összességet látni, és képesek nem elveszni a részeltekben, illetve képesek nem fennakadni azokon.

A kreativitás magasiskolájának elérése nem lehetséges egy csapásra, és nagyon kevesen vannak azok, akiknek ez zsigerből megy – valószínűleg belőlük nem ölte ki az iskola a kreativitást. A többségre az jellemző, hogy pár év folyamatos kreatívkodás után egyszercsak rácsodálkoznak arra, hogy jééé, ezt én tudtam előre… Vagy „jééé, sejtettem, hogy valami ilyesmi van/volt a háttérben”.

Az összkép látást nem kell összekeverni az átfogó kép meglátásával, mert az nem ugyanaz. Az összkép látás azt jelenti, hogy látod a kerek egészet, és látod a FOLYAMATOT is. Nem egy pillanatfelvételt érzékelsz, hanem egy négydimenziós valamit: teret és időt egyben.

Az igazán mesterei ennek azok, akik képesek egyúttal a LÉNYEGET is meglátni.

Oké, ez eddig nagyon misztikus, de most már essen szó arról is, hogy ezt a fajta érzékünket, képességünket hogyan lehet fejleszteni.

Egyrészt a 14 napos kreativitásfejlesztő tanfolyamon két lecke is van, ami az összképalkotási képességet fejleszti, másrészt most mutatok még egy nagyon jó módszert arra, hogyan tudod fejleszteni ezt a készséget.

Pofon egyszerű, szerintem csinálod is már, csak eddig nem tudtad, hogy ha ezt intenzíven műveled, akkor a szórakozáson kívül más hasznos hozadéka is lesz.

Olvass életrajzokat!
Sőt, olvasd cégek/vállalkozások/projektek életrajzait!

Mutatok is egy remek magyar példát.
Néhány hónappal ezelőtt vettem észre – teljesen véletlenül – egy blogot, amit az Index.hu egykori egyik alapítója írt, és óriási meglepetésre elejétől a végéig elmeséli – több bejegyzésben -, szerencsére hosszasan és részletesen, hogy hogyan jött az Index.hu ötlete, hogyan kezdtek bele, meddig voltak ráfizetésesek, mikor kezdett nagyon jó üzletté válni, és így tovább. Tele van a sztori hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel, ráadásul ez a történet ez szinte a szemünk előtt nőtt fel és teljesedett ki.

Én még emlékszem az ős-Index.hu-ra, és mindig figyeltem, mi változik a házuk táján, hogyan tarolják le látogatottságban a konkurenciát, hogyan újítanak egyre jobb és jobb dolgokat.

És most itt van, ezüst tálcán megkapjuk az egész sztorit az elejétől napjainkig:

http://gg.blog.hu/2012/01/08/bucsum_az_indextol

Ettől a cikktől kezdd, és innentől számítva minden cikket olvass végig, a mai nap felé haladva az időben.

http://gg.blog.hu/2012/02/14/ki_a_f_om_az_a_gerenyi_gabor

http://gg.blog.hu/2012/03/12/a_cd_rom_tundoklese_es_halala

http://gg.blog.hu/2012/04/06/kis_magyar_tartalomszolgaltatas_grundolas

http://gg.blog.hu/2012/05/14/megcsap

http://gg.blog.hu/2012/06/04/kimaradt_20

http://gg.blog.hu/2012/06/15/tjtgj

http://gg.blog.hu/2012/08/03/hirtelen_halal_594

http://gg.blog.hu/2012/09/09/hadjarat_486

http://gg.blog.hu/2012/10/08/irany_a_tozsde

http://gg.blog.hu/2012/11/05/betemet_a_dotkomvalsag

http://gg.blog.hu/2012/12/10/utelagazodasnal

http://gg.blog.hu/2013/01/14/az_elso_bekeev

http://gg.blog.hu/2013/02/11/fordulat_es_felreform

http://gg.blog.hu/2013/03/04/az_utolso_tulajdonosvaltas

http://gg.blog.hu/2013/04/02/inda_tulkapasok_indexvideo

http://gg.blog.hu/2013/04/25/az_utolso_simitasok_909

Igen, jól látod, ez egy könyvnyi adag. Nem fogod egy kávé mellett elolvasni, arra készülj fel.
És tudom, hogy nem is fogja mindenki elolvasni.

De aki igen, az ezer lépést tett a kreativitása felé. Vannak, akik megteszik ezt az ezer lépést, és vannak, akik egész életükben mást sem tesznek, csak megöregszenek.

Te melyik csoportba akarsz tartozni?

Vidi Rita