Kreatív írás képzések könnyed és szelíd módszerrel

Címke: kreatív gyermek

Kreativitás iskolás korban

Kreativitás fejlesztése iskolás korban

Kreativitás fejlesztése iskolás korban

Kreativitás iskolás korban

Kreativitás iskolás korban?

A kreativitás azt jelenti a gyerekek esetében, hogy bátran próbálkoznak. Ha elesnek, akkor felkelnek, és futnak tovább. Ha nem sikerül a rajzuk, akkor újat kezdenek legközelebb, és nem nyilatkoznak úgy magukról, hogy “nekem nincs tehetségem”. A kreativitás hibázások sorozata. Minél kreatívabb valaki, annál többet hibázik, hiszen annál többet próbálkozik értelemszerűen. A hiba ténye nem érdekli, mert a hiba a természetben is előfordul, és a Jóisten sem állítja miatta sarokba Természet Anyát…

Körülbelül az általános iskola első osztályának második félévében a gyerekek 80-90%-ából “sikeresen” kiöli az oktatás a kreativitást.
Újra mondom: általános iskola első osztály, második félév, még jóval az év vége előtt. Innentől kezdve 12 éven keresztül, az a maradék 10-20% – akik olyan komoly partizánok, hogy még a közoktatás és az iskolarendszer sem képes belőlük kipusztítani ezt a csodálatos képességet, a kreativitást – megmarad örökké renitens, sorból kilógó, folyamatosan üldöztetett gyermeknek. A többiek, 80-90%, pedig egyszerűen csak boldogtalanok lesznek. Talán nem újdonság, hogy belőlük igen nehezen lesz majd boldog felnőtt…

A kreativitás kiölése azzal kezdődik, hogy nincs lehetőség próbálkozásra. Míg az iskola előtt a legrosszabb, amit tehettél az az volt, hogy nem próbálkoztál, addig az iskola megkezdése után, a legrosszabb, amit a gyerekeink tehetnek az az, ha HIBÁZNAK. Mert az iskolában a hiba bűn, holott a hiba ékes bizonyítéka az erőfeszítéseknek. Ugyanúgy, mint a siker.

A kreativitás írmagjának kitaposása az általános iskola első osztályában azzal folytatódik, hogy megmondják, mit és hogyan kell rajzolni. Ahelyett, hogy csak úgy hagynák a gyereket rajzolni, festeni, firkálni, elmélyülni, elrévedni, ahelyett klónrajzok, klónállatfigurák, klónnyirkalékok keletkeznek az iskolában, nélkülözve minden egyediséget, minden különlegességet.

Nagyon rossz hírem van: ez a folyamat már az óvodában is elkezdődhet, ha az óvoda a nagycsoportosokkal feladatlapokat töltet ki, sablon alapján rajzoltat, és felvilágosítja a gyereket, hogy a rajzának hogyan kellene kinéznie.

Tudom, most nagyon csúnyán nézel, mert ez, amit itt leírtam, az szinte minden iskolában így zajlik, hiszen ez a tanterv egyrészt – és azzal ugye haladni kell, próbálkozni meg csak a kiskutyák szoktak… -, másrészt pedig 45-10 perces ciklusokban zajlik az élet, és nincs lehetőség a 25-27 fős osztályokban arra, hogy a gyerekek azt csinálják, és annyi ideig, amit és ameddig akarnak.

Gondolom, most nem leszel meglepve, hogy ezek után azt mondom, hogy a közoktatás úgy rossz, ahogy van. Futhatnám itt a köröket, hogy mennyi minden múlik a pedagóguson, meg az iskolán, de most, 2013. tavaszán, mikor ezeket a sorokat írom, tudatlan szülők ezrei tapossák egymás sarkát, hogy az új köznevelési törvény értelmében besúvasszák a gyereküket az iskolába úgy, hogy szeptemberig épphogy betöltik a 6. életévüket. Lesz itt még olyan kínlódás, sírás-rívás, fűhöz-fához kapkodás, hogy nem győzzük majd a cikkek százait olvasni erről, de most ez nem számít, a szülők önként és dalolva, idő előtt viszik a kreativitásgyilkos iskolába gyerekeiket, hadd legyenek minél előbb boldogtalanabbak, mindannyian (gyerekek is, szülők is).
14 napos online kreativitásfejlesztő tanfolyam – AJÁNDÉKBA>>

Kreatív kedd: szükséges-e a lexikális tudás a kreativitáshoz?

„Alternatívok” és hagyományos oktatásban hívők már legalább száz éve vitatkoznak arról, hogy mi a jobb? A tapasztalás által tanítani a gyereket, vagy bebifláztatni vele a lexikonokat?

A minap, egy hasonló vitát találtam a neten, és volt egy hozzászóló, aki azt mondta, hogy szerinte a kreativitáshoz igen is szükség van a lexikális tudásra.

Szerintem viszont IS-IS a helyzet.

A lexikális tudáson lényegében a fejünkben lévő adatgyűjteményt és szószedet-gyűjteményt értünk, amelynek fontos elemei a számszerű adatok, az évszámok, nevek, és rövid címszavak.

Az nem lexikális tudás, amikor megtanuljuk egy történelmi esemény láncolatait, teszem azt, a Waterloo-i csatát, ebből kizárólag az adatjellegű információk (helyek, nevek, időpontok) jelentik a lexikális tudást. Ez a tudástípus rövid, tömör, csak a „lényegre” szorítkozik, és nélkülöz minden színes, érdekes kontextust.

Márpedig a dolgok – még utólag is – nemcsak adatok, hanem leginkább történetek.

A maximális kreativitáshoz az kell, hogy maximálisan ki tudd használni egyszerre a jobb és a bal agyféltekédet. A két agyféltekéd együtt dolgoznak, egymással, és egymás „adatbázisához” is hozzáférnek. Véleményem szerint a lexikális tudás inkább bal agyfélteke vezérelt, de ahhoz, hogy ezeket fel tudjuk használni, szükség van a jobb agyféltekénkre, amely hívószavak alapján a másodperc törtrésze alatt történeteket kreál a lexikális tudásból, és így hozza az adatokat tudati, ember által értelmezhető szintre, sőt, nemcsak előhozza az adatokat, hanem értelmet is ad a létezésüknek.

Ebből kifolyólag az a kérdés is felmerül a „szükséges-e a lexikális tudás a kreativitáshoz?”-on túl, hogy „szükséges-e a kreativitás a lexikális tudáshoz?”.

Mindkettőre igen a válasz.

Természetesen, a legkreatívabb korosztály – iskolába még nem járó kisgyerekek, illetve a kisiskolások – még nem rendelkezik jelentékeny lexikális tudással, mégis ők a kreativitás csúcsai. De rendelkeznek annyi adattal, amennyi nekik szükséges, és a jobb agyféltekei dominanciájuk miatt ezeket az adatokat könnyedén, gyorsan tudják használni, és ami a fő: MÁSRA is tudják használni, tudják az információt adaptálni, és mesterei az analógiának és ez által az innovációnak is.

Legbanálisabb eset: 1.5 éves lánygyerek megismerkedik a kalapáccsal, majd a kalapácsolás élményével, és amikor napokkal később szembetalálkozik egy franciakulccsal, akkor MINIMUM azt mondja rá, hogy kalapács. Sosem látta használatban, sosem fogta még a kezébe, a nevét sem hallotta soha – szerencsére – de TUDJA, hogy az is valamiféle kétkezi eszköz. Míg, ha a franciakulccsal való összetalálkozás felnőtt korában esik meg vele először – amikor már agyon van nyomva a kreativitása -, akkor legfeljebb csak az a kérdés villog benne vadul, hogy „ez meg mi a fene?”.
Amikor egy kisgyerek zsenialitása láttán az jut eszünkbe, hogy „de ezt HONNAN TUDJA???”, akkor az ő kicsi lexikálisnak nevezhető tudását használja éppen. Nem szigorúan véve, nem begyöpösödve és előírásszerűen, és biztos nem lehet még a Milliomos Születik fődíjának várományosa, de maga a csoda zajlik le a pici fejében.

Azért, mert kreatív. Azért, mert jobb agyféltekés. Azért, mert nem ismeri a „játékszabályokat”, amiket a társadalom erőltet ránk. Azért, mert nem járt még iskolába és ott nem tanulta meg, hogy hibázni bűn!
A kisgyerek úgy él, hogy lehet hibázni, és abból lehet tanulni. Úgy tudja – nagyon helyesen -, hogy így működik rendesen a világ.

Persze már zsenge korunkban megtanulják a kicsik – ahogy mi is megtanultuk -, hogy létezik valami láthatatlan erő, ami megakadályozza azt, hogy felfelé essünk, de ahhoz, hogy ezt megéljék, elfogadják nem kell tudniuk, hogy kinek, mikor mi esett a fejére – ami persze legenda csak -, és hogy hívták az illetőt – Sir Isaac Newton -, és mikor is történt a gravitáció felfedezése – 1687 július 5-én publikálta.

A dolgokat tudjuk és  megéljük anélkül is, hogy adatszerűen rendszerbe akarnánk foglalni.

A lexikális tudás nem kötelező a kreativitáshoz, de az sosem nem árthat, ha nagy merítéssel rendelkezünk az adatokból. Pontosítanak, egyértelműsítenek, magyaráznak az adatok, a korlátlan elmemunkát segítenek határozott irányba terelni. Szerintem a gyerekeket hagyni kell megtapasztalva tanulni, de aztán mindenképp szükséges lehet némi adattal való pontosítás, amik bepozícionálják a tudást a bal agyféltekébe is.

A kreativitás viszont kötelező a lexikális tudás hasznosításához, hiszen magukban az adatok semmire sem jók. Csak adatok, karakterek halmaza. Adattároláshoz igazából agy sem kell, elég hozzá egy adatbázis szoftver ;).

Összefoglalva: nyugodtan fejlesztheted a lexikális tudásodat, hasznodra lesz, de találd meg az ideális egyensúlyt, és ne fáraszd túl az agyad adatok bebiflázásával (ezt simán betiltanám az iskolákban, és a számonkérésüket is!)

Ui: szeretem a lexikonokat, és egy időben kedvenc olvasmányom volt az Egészségügyi ABC 🙂

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén