Nem vagyunk egyformák, így annak a felismerése, hogy az írásainkat – és igazából a gondolatainkat, ötleteinket, terveinket is – védenünk kell, mindenkinél máskor következik be.

  • Vannak, akik az első betű papírra vetése előtt elkezdenek már aggódni, hogy mi lesz akkor, ha valaki el akarja lopni az írásukat. Ezzel nagyon vigyázni kell, hiszen ez a félelem – aminek megalapozottságáról hosszasan vitatkozhatnánk – képes meggátolni a reménybeli írót konkrétan az írásban is, ami szerintem katasztrófa!
  • Vannak, akik az írói tevékenység közben folyamatosan szembesülnek ezzel a témával, nem biztos, hogy saját tapasztalatként, de ezen a pályán nyitott szemmel mozogva azért láthatunk furcsaságokat – még a világhírű íróknál is. Én azt vallom, hogy először írjunk, és csak utána aggódjunk, amikor már van mit ellopni tőlünk.
  • És látjuk azokat a jelenségeket is, amikor valakitől rendszeresen „nyúlnak”, de ők erre fittyet hánynak, és érthetetlen nagyvonalúsággal kezelik a helyzetet, mondván: „biztosan jól csinálok valamit, ha már lopnak is tőlem”.

A három vázlatpont közti átmenetnek milliónyi árnyalata van, és ha valaki elég ideje ír, az rájön arra is, hogy ez a milliónyi árnyalat akár egyetlen íróra is igaz lehet: van, amikor képesek vagyunk nagyvonalúan legyinteni arra, hogy valaki szó szerint átveszi az írásunkat, és eközben az is megvalósulhat, hogy bebiztosítottuk magunkat ilyen helyzetekre, csak épp nem teszünk lépéseket a jogorvoslat irányába. Másnap viszont bekeményítünk, és addig egy szót sem vagyunk hajlandóak leírni, míg pontot nem teszünk az ilyen ügyek végére. Vagy fordítva: a feszítettebb hozzáállás után lelazulunk és fittyet hányunk a tolvajokra.

Ez mindig változik idegállapottól, körülményektől, sikerektől függően.

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

A két legjobb és legkézenfekvőbb védelem

Bármi is áll meg éppen ránk vonatkozóan, két nagyon fontos és frappáns védelmi eszköz van a kezünkben, amikkel könnyedén élhetünk.

1.)    Bármit is írunk, ha könyvben kiadjuk – hivatalosan, tehát ISBN számmal ellátva, köteles példányokat beszolgáltatva  – akkor az írásunk automatikusan védelem alá kerül.

2.)    Ha nem tudjuk könyvben kiadni, mert például blogbejegyzések formájában kerülnek a művek az olvasókhoz, akkor lehetőség van az önkéntes műnyilvántartást igénybe venni. Ennek részletei: http://www.sztnh.gov.hu/kerdesek/gyik/onkentes.html

Nem hiába mondjuk folyamatosan, hogy ÍRJ KÖNYVET! Ez igazából nem opció egy olyan ember számára, akinek káposztalé helyett gondolatok is vannak a fejében, hanem egyenesen kötelező feladat! Ha meg akarod védeni azt, amit kigondoltál, létrehoztál a jobb és bal agyféltekéd kemény munkája által, akkor az a minimum, hogy lefűzöd egy nagy dossziéba, és önkéntes műnyilvántartásba veteted.
De ha már egy nagy dossziéba le lehet fűzni, akkor onnan már csak két lépésre van a könyv fizikai formában való megjelenítése, vagyis a könyv hivatalos kiadása.

A fekete leves

Az, hogy bármilyen formában is, de véded a szellemi termékeidet, jelen esetben az írásaidat, nem jelenti azt, hogy valamely hatóság árgus szemekkel figyelné a jogsértéseket, és azonnal lecsapnának a törvény szigorával, amikor például valaki feltölti valamelyik torrent oldalra a könyvedet, vagy saját neve alatt megjelenteti a te írásaidat, és még pénzt is kér értük…

Neked kell figyelned, és ha valaha is jogorvoslatra lesz szükséged, akkor ügyvéd segítségével kell majd eljárnod, ami lehet, hogy megáll egy konzultációnál, de az is lehet, hogy perig kell menni. Az, hogy neked szerzői jogaid vannak, az azt jelenti, hogy egy csomó nyűg is járhat vele. Egy kicsivel könnyebb az író helyzete szerzői jogi viták esetén, ha egy kiadó képviseli az érdekeit. Ugyanis vannak az író jogai, meg még hozzárakódnak a kiadó jogai is. Így kettős csapást lehet mérni a bitorlókra, de kiemelném ismételten, hogy ez megint csak nem automatikus, hanem jogi képviseletet, és hosszas procedúrát igényel.

De ha nincs könyved, akkor mire hivatkozol, ha meglopnak? Ha nincs önkéntes műnyilvántartás keretében levédve a blogod, akkor mire hivatkozol majd, ha lenyúlják az összes írásodat?

Eljárások gördülékennyé tételéhez és a jogorvoslathoz bizonyítékok kellenek. Erre kiváló megoldás ha könyvet adsz ki, vagy önkéntes műnyilvántartásba veteted az írásaidat.

Mit ne írj meg könyvben, hogy azzal védd le (legalábbis Magyarországon)?

Módszertant.

Soha ne írj le kerek, egész, gyakorlatias, mindent felölelő, általad kitalált módszertant könyvben – tehát know-how-t -, mert a könyv írásos tartalma lehet védett, de maga a módszer nem. Ha a módszertanod drágább, mint egy könyv – naná, hogy drágább! -, akkor érdemes róla írnod, de nem mindent! Nehogy átadj könyvben minden információt, mert azzal csak kiszolgáltatottá teszed magad, hiszen onnantól kezdve bárki azt kezd az módszertanoddal, amit csak akar, tehát vígan használhatja, vállalkozást építhet rá, oktathat belőle, stb. Módszertanok nem élveznek védelmet akkor sem, ha A-Z-ig leírsz mindent, akár könyv, akár önkéntes műnyilvántartás formában!

Minden más mehet könyvbe, sőt, a módszeredről is írhatsz, csak ne mindent!

Kitől és mitől kell igazán félni?

Azt gondolom, hogy sosem kell attól félni, hogy az olvasók nagyüzemben elkezdenek kalózkodni, és egymás között adják-veszik, csereberélik majd az írásainkat. Lehet, hogy egy-egy olvasónk akár 5-10 embernek is kölcsönadja a tőlünk vásárolt könyvet, de hát ez szuper, mert máris megötszöröztük, megtízszereztük az olvasóink számát! Oké, nem lett belőle bevélünk, de az, hogy ingyen elolvassák, még nem jelenti azt, hogy ha nem lett volna az ingyenes hozzáférési lehetőség, akkor biztosan megvették volna! Az csak álom, hogy mindenki akit érdekel a könyvünk, az meg is veszi!

Író születik tréning Budapesten>>
Író születik tréning vidéki helyszín>>
Marketing- és Webszövegírás>>

Az is lehet, hogy egy-egy olvasó veszi magának a fáradtságot, és beszkenneli, vagy begépeli a könyvünk teljes tartalmát, és elküldi az összes érdeklődő ismerősének email-ben, akik megint csak lehetnek vagy húszan. Hát komolyan mondom, ez legyen a legnagyobb írói problémád az életben.

Félni azoktól kell, akik pénzt is akarnak azzal keresni, hogy tőlünk „adaptálnak”, illetve azoktól, akik az általunk teljesen ingyenesen közrebocsájtott írásainkkal akarnak üzletelni, vagy sajátjukként felhasználni, vagy nagy forgalmú felületekre töltik fel digitálisan a mi írásainkat.

Ezek ellen fel kell lépni, de az Olvasóinkat, nem kell azzal vegzálni, hogy „ejnye-bejnye, nehogy kölcsön add anyukádnak, mert akkor jogsértést követsz el!”

Különösen szeretem azokat az olvasói leveleket, amik valahogy így szólnak: Megvettem a könyvedet, de lecsapott rá a nagylányom, aztán a barátnőm, aztán az anyukám, úgyhogy gondoltam megírom, hogy amit sikerült beleolvasnom az szuper, és ha végre visszakapom, akkor megírom a véleményemet!

Halleluja!

Szóval? Mire szavazol? Könyv lesz, vagy önkéntes műnyilvántartás?

Vidi Rita