Megjegyzés ON: sokszor alakult már úgy életem során, hogy akaratomon kívül szakembereket döngöltem bele a sárba – illetve, hogy ők úgy érezték, ezt teszem velük. Azért, mert azt mondom, hogy egészen speciális feladatokat meg lehet oldani olcsón, saját kezűleg. Arra kérnék mindenkit, aki valaha is sértve érzi/érezte szakmai önérzetét azért, mert én a kezdő íróknak azt javaslom, hogy ha nincs pénzük szakembert megbízni, akkor próbálkozzanak meg a saját kivitelezéssel, az leginkább ne érezze önmagát sértve, mert igyekszem soha nem valami ELLEN, hanem valami/valaki ÉRDEKÉBEN tanácsokat, ötleteket, tippeket adni. Ha valaki ezt magára nézve sértőnek érzi, akkor a hiba az ő készülékében van. Megjegyzés OFF

Nem vagyok tördelőszerkesztő szakember, sosem kaptam ilyen képzést, és nem tudok a fattyúsorokról sem semmit – a nevük hangzatos, az tény -, de tördeltem már könyvet, magazint, iskolaújságot, és lehet, hogy tördelőszerkesztők visítva menekültek ki a világból a látványtól, ellenben az Olvasók semmilyen hibát nem vettek/vesznek észre.

Egy kezdő író debütáló írásművének megjelenése előtt általában létfontosságú kérdés, hogy mi mennyibe kerül…

  • Megírni nem olcsó, ezt tudjuk, hiszen hetek-hónapok munkája fekszik a könyv kéziratában, ez igen is pénzbe kerül, mert könnyedén forintosítható az írással eltöltött munkaórák, a kutatással, tervezéssel töltött munkaórák számát figyelembe véve.
  • A lektorálás, javítás, készre dolgozás sem rövid időszak, van, hogy több embert is be kell vonnunk ebbe a tevékenységbe, hetek telnek el, mire elkezd véglegessé válni a kézirat, ha megint csak a munkaórát vesszük alapul, iszonyú összeget tudnak kikerekedni. (Meg a szemünk is az összeg láttán.)
  • A tördelés szakmunka, de tegyük szívünkre a kezünket: reneszánszát éli a DIY, avagy a Do It Yourself! – Csináld magad! – mozgalom. Ha bútort, ékszert, tortát, játszóteret lehet csinálni saját kezűleg, akkor bizony tördelni is lehet/szabad/érdemes megpróbálni! Meg kell-e tanulni valamennyire ezt a szakmát, ha csinálni akarjuk? Igen, mint bármit, ha bele akarunk kezdeni. Mivel a tördelés elég drága is ráadásul, illetve a tördelőszerkesztők sem egyformák – van, aki konkrétan hibát tesz a kéziratba, természetesen nem szándékosan -, akkor érdemes egy picit kiképezni magunkat ebben, és megpróbálkozni vele saját berkeinkben. Feltéve: ha nem vagyunk digitális analfabéták. Aki még a szövegszerkesztőtől is fél, az ne fogjon bele, mert csak kínlódni fog!
  • A könyv digitális előállítása INGYENES. Soha ne fizess azért, mert valaki úgymond kiadja az elektronikus könyvedet. Sem tördelőszerkesztői, sem nyomdai előképzettség nem kell. Illetve lehet bármire százezreket költeni, de felesleges, mert ATTÓL NEM LESZ TÖBB OLVASÓD!
  • A könyv nyomtatása – és szerintem a borító tervezése, a grafikai munka ezen része – megkerülhetetlen költség, ezt nyomdagép és grafikusi véna nélkül tényleg nem tudod megcsinálni, tehát erre áldozni kell, de mint már sokszor elmondtam, itt sem százezrekről beszélünk! (Darabszám függő természetesen.)

Szóval, most, hogy ezeket tisztáztuk, álljon itt néhány tördelési és tipográfiai alapvetés, és néhány típushiba, amibe akkor is bele tud szaladni az író, ha egyébként profi tördelővel dolgoztat.

#1. alapvetés – Talpas vs. talpatlan

Az interneten talpatlan betűtípust használunk, nyomtatott formátumban viszont talpast. A legelterjedtebb talpatlan betűtípusok:

Calibri,

Arial,

Tahoma,

Verdana.

A leggyakrabban használt talpas betűtípus:

Times New Roman,

Book Antiqua,

Georgia.

Mit jelent az, hogy talpas a betűtípus? Azt jelenti, hogy a betűk alján kis kiszélesedés van, mintha pici talpakon “állnának a papíron”.

Nehezíti az olvasást, és rontja az olvasásélményt az, ha nyomtatott könyvbe talpatlan betűt teszünk a szövegtörzsbe, tehát a nettó tartalomba, a fő szövegbe.

Ez a megállapítás és javaslat fordítva is igaz: Interneten talpatlan betűtípust használunk, mert interneten nagyon megnehezíti az olvasást az, ha talpa van a betűknek. A nyomtatott könyvben egyféle támpontot ad a tekintetünknek a talp a betű alján, de a neten ez ellenkező hatást ér el: zavarja a szöveg értelmezését, mert úgy ha a talpas betű a neten, mintha alá lenne húzva a szöveg.

És ez rossz. Szakemberek mondják ezt, ha nekem nem hiszel, nézz körül más oldalakon is ez ügyben :).

E-könyv specialitás:  a digitális könyvolvasókra készített formátumokban is a talpas betűtípus a helyes választás alapvetően, de természetesen majd az Olvasó olyat állít be magának, amilyet szeretne (meg amilyet az olvasója enged).

#2. alapvetés – Betűméret

Főleg szakértői könyveknél látom azt, hogy akkora ló betűkkel vannak szedve – ráadásul talpatlan betűkkel, ójaj! -, ami nyilvánvalóan semmi mást nem szolgál, csak a dupla oldalszámot.

Az alapvető betűméretet úgy tudod megnézni, hogy beállítod például egy új dokumentumban egy bekezdésnyi szövegen a Times New Roman betűtípust 12-es mérettel, majd kinyomtatod, és megnézed, hogy szerinted az eléggé olvasható-e. Összevetheted ezt a nyomtatott pár sort egy nem tavaly készült könyv belső oldalaival, hanem mondjuk egy Rejtő Jenő, vagy egy Leslie L. Lawrence könyvvel. Ha hasonlatos azokkal, vagy icipicit nagyobb a betű, akkor jó nyomon jársz.

Ennél nagyobb betűméretet csak akkor válassz, ha éppen olvasni tanuló gyerekeknek írsz könyvet – erre nagyon jó új példám Fedor Ica nemrégiben megjelent Gomboszi című könyve -, vagy ha hatvanon felülieknek. Ha a célcsoportod leginkább a 16-59 éves korosztály, akkor maradj az alap betűtípusnál.

E-könyv specialitás: ugyanez a betűméret és betűtípus beállítás maradhat e-könyv formátumra is, majd az Olvasó beállítja magának a nagyobb vagy kisebb betűméretet, ahogy kedve tartja.

#3. alapvetés – Címek, címsorok

A címeknek és címsoroknak jól el kell különülniük a törzsszövegtől. A cím, vagy címsor eltérhet betűtípusban is, méretben meg pláne! A cím az általában a fejezetek elején van, a címsor pedig főleg a szövegben jelöl alfejezeteket, epizódokat, stb. (Csak, hogy egy nyelvet beszéljünk.)

Általában mindig a cím a legnagyobb betűméretű, aztán jön a sorban a címsor, majd az alap méret a törzsszöveg, és ennél kisebb lehet esetleg a lábrészben, megjegyzésként szereplő szöveg mérete.

Az, hogy a címet, címsort középre rendezed-e, vagy balra, vagy jobbra, az a te egyéni döntésed, de általánosságban kijelenthető, hogy a cím a legjobban középen működik, a címsorok pedig a legjobban balra zárva működnek.

E-könyv specialitás: ugyanez vonatkozik az e-könyvekre is.

#4. alapvetés – Szövegtagolás

A szöveget tagolni KELL, de csak ésszel! Az ömlesztett, egymásba folyó sorok csak a fanatikus olvasók számára jelentenek külön örömet olvasás közben, a többség számára viszont a kicsit szellősebb, néha egész sorokat kihagyó tördelés a leginkább olvasható. Ez az idők során csak lazulni tud majd, mert a netes tördelési megoldások miatt egyre inkább hozzászokunk a szellősséghez, az egy tömbben szereplő szövegtől pedig egyre inkább borzadni fogunk akkor is, ha azokban vannak a legjobb részek elrejtve :).

E-könyv specialitás: dettó ugyanez, néha nyomj entert :).

#5. alapvetés – A kötőjel nem egyenlő a gondolatjellel

Tördeléshez kicsit is értők örök vesszőparipája, hogy a kötőjelet nem illik összetéveszteni a gondolatjellel, ugyanakkor azt is olvastam, hogy a gondolatjelet más néven nagykötőjelnek is nevezik. Mivel, hogy a gondolatjel kb. kétszer olyan hosszú vonal, mint a kötőjel. A gondolatjel gondolatközlést jelez előre, a kötőjel meg összeköti, teszem azt a kötőjellel összekötött szavakat. (Micsoda vaslogikám van, érzed? :)). Természetesen ennél jóval összetettebb és színesebb a dolog.

De lássuk a különbséget:

Kötőjel –

Gondolatjel –

gondolatjel - kötőjel

Részletesen innen informálódhatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyk%C3%B6t%C5%91jel

Hogyan hívjuk elő a gondolatjelet kötőjel helyett?

Minden szövegszerkesztőben más módon, de én sosem tudom megjegyezni, ezért azt szoktam csinálni, hogy beírom a keresőbe, hogy gondolatjel, kijön első találatnak a fenti link, és onnan átmásolom a  szövegbe.
Egyébként pedig többnyire kötőjelet használok, remélem a tördelők nem vetnek a mókusok elé ez miatt.

Ugyanis, egyetlen szövegszerkesztőben kb. 100 féle betűtípus van, és az egyikben a gondolatjel pont akkora, mint a másikban a kötőjel… Kifejezetten vájt szeműek veszik csak észre az anomáliát – pl. kezdő írók, akik rendszeresen küzdenek a gondolatjel előcsalogatásával. (Ebbe a mondatba is gondolatjel kellett volna!)

Vegyél elő egy régi könyvet, olvass bele a párbeszédekbe: a gondolatok előtt olykor akkora gondolatjel van, hogy már kifejezetten zavaró.

Nézzen ki jól, legyen értelmezhető például a párbeszédeknél, hogy azok párbeszédek, és ennyi kezdésnek elég. (Igen, akkor is azt mondom, ha most száz tördelőszerkesztő néz rám csúnyán.)

E-könyv specialitás: ugyanez vonatkozik e-könyvekre is.

Külön megjegyzés: ez a magyar piacra vonatkozik, vannak piacok, ahol pl. a párbeszédet nem jelölik gondolatjellel!

Típushibák, amik még profi keze közül is ki tudnak kerülni

Anélkül, hogy nagyon mélyen belemennék a hibák taglalásába, álljon itt egy lista, mik szoktak előfordulni tipikusan.

  • Túl sok dőlt betűs szöveg. – Hogy mi a túl sok? Az, ha minden oldalon van több sornyi ilyen szöveg. (Dőlt, vagy más néven Italian.)

 

  • Túl sok vastagított szöveg oldalanként. (Félkövér, vagy más néven bold.)

 

  • (Túl sok zárójel. Ez ugyan alapvetően az író szándéka, de a zárójeles gondolatokat érdemes beleszőni a szövegbe nem zárójelesként, és minden nem szükséges zárójelet ki lehet iktatni.)

 

  • Túl szellős   szöveg. Profi tördelők be tudják állítani a betűk egymástól való távolságát, egy Wordben, vagy OpenOffice-ban erre nincs lehetőség.

 

  • Túl nagy sortávolság. Az 1,15 lehet egy alap sortávolság felnőtt Olvasók számára, illetve indokolt esetben az 1.5-ös, de ne ordítson már a könyvről, hogy az oldalszámot akartuk monumentálisabbá tenni!

 

  • Zsúfolt a könyv eleje. A könyv elején hagyj helyet a dedikálásnak, mert bár feleslegesnek tűnik két olyan oldal, ahol csak a neved és a könyv címe van, de hidd el, praktikus! Ezek után természetesen azonnal jöhet a lényegi tartalom, mellébeszélések nélkül. A tartalomjegyzék nyugodtan kerülhet a könyv végére!

 

  • A szakaszok, bekezdések között több sornyi üres rész. Egyértelműen a duzzasztás a célja, először még nem feltűnő, de a huszadiknál már morcos lesz az Olvasó.

Ha valamit kihagytam – amit akár gyakorló íróként, akár Olvasóként észrevettetek már máshol, másnál, vagy saját magatokon -, nyugodtan írjátok meg a hozzászólások között, frissítem vele a cikket!

Vidi Rita